TOMPA GÁBOR versei
Sose forduljon kedved telelőre,
emeld a Teremtőre poharad!
Szava szemérmesen csak azt jelenti,
hogy emberként is tanulhatsz szeretni.
Tükör által
Voltatok, vagytok, és lesztek,
gyermekeim, örök keresztek,
áldottak, megszületettek,
napfénybõl kisemmizettek,
viharos szerelmek stációin
özönvizekbõl megfogantak,
szabadság hamvas hírnökei:
madaraknál is madarabbak,
süllyedõ létem éjszakáján
örökös lángra nyíló ablak,
tudom, hogy végleg megkötöztök,
tizennégy sorsa a szonettet,
óriás tüdõ a levegõt,
tizennégy forduló ózonát,
mit a világ belélegezhet,
ínségben, törvénytelenségben,
szeretkezések, vajúdások,
abortuszok õserdejében,
viszitek arcom az idõben,
gyökereimtõl húztok a mélybe,
hűséges férgek édenébe,
lehulló mázak kotyvaszába,
végtelen elõszobákba,
egyetlen szem erõterébe,
szabadulás légsûrûjébe,
hová boldogan adatott mennem,
mert ti megváltottatok engem.
Utópia
A szobád közepén egy zöld sziget,
álmodj rá csúszó-mászót kora reggel,
értelmiségi kígyót, szemüveggel,
pinty-hegedűt, mely lágyít kõ-szivet,
zebraruhát levetõ lovakat,
független elefántot, bölcs sereggel,
(a szabad majmok klubját se feledd el!),
virágzást, mit a tavasz odarak,
hol berregnek szerelmes bogarak,
lüktet, pulzál az élet levegõje...
Sose forduljon kedved telelõre,
emeld a Teremtõre poharad!
Szava szemérmesen csak azt jelenti,
hogy emberként is tanulhatsz szeretni.