Az út Bartusnál maga a tér, és az élet folytonos születés. Nem a képeknek, festményeknek mondott leletek egymásutánja vezeti a tekintetünket, hanem a mélység fürkészése. Amit ő szinte hanyagul eldob, magára hagy, az nekünk mindig alkalom a kezdésre. Elindít, befelé önmagunkba. Amikor hirtelen megállunk, mert úgy tetszik, valamit végre készen és egészben kaptunk, nyomban elveszünk a kavargásban.

 

 

 

A LÉTEZÉS PEREMÉN
 

 

Bartus Ferenc folytonos születése

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Valószínű, hogy Kumriának tetszene ez a kép, ha éppen nem volna távol. Még nem egészen nyolcéves, amikor Buda ostroma megkezdődik; és már ő sem annyira szűz, mint egy évvel korábban, mikor a szomszédjuk, az orgazda Sib Gezi a hüvelykujjával próbálja ki, hogy mennyire tud tágulni a nyílása. Kumria nem emlékszik, hogy mennyire, csak arra, hogy a levegőt fulladásig árasztja el az orgonaillat, s a várból lehallatszik a janicsárok éneke. Most lemezvékony fények látszanak a Dunán; de változatlanul bizonytalan, hogy örülni lehet-e ezeknek a fényeknek. A parti nádasok még mindig tele vannak hullákkal, s valószínűleg a halászok fizetik le Linzer Benedek strázsamestert, hogy ne siettesse a jó etetőhelyek eltakarítását. Harpprecht Ferdinánd Christoph brandenburgi tiszt szintén a nádasban fekszik, akit még Havelbergben, Potsdamtól nyolcvankét kilométerre neveznek ki kapitánnyá. Erre a napra a felesége és kislánya is odautazik, hogy átadjanak neki egy nyestszőrrel bevont ezüstkeresztet, mielőtt továbbindul a csapatával. A keresztet Milinkó Attila zombori hajóvontató vágja le Harpprecht nyakáról, de nem sejti, hogy ezüstből van, s részegen azzal vadít egy kutyát a váci pálinkásházban, hogy a nyestszőrt az orrához nyomkodja. A kutya végül kikapja a kezéből, elrohan, s mikor botokkal kezdik üldözni, beveti magát a part menti nádasba. Kumria szeretne valami imádságot kitalálni, de úgy érzi, hogy se rácul, se magyarul nem jutnak eszébe a szavak. S mintha az öklét se tudná kihúzni a szájából, annyira beleszorult. Arra gondol, hogy biztos ez a némaság lesz a büntetése a boldogságért, amit bűnnel szerzett; s a másik kezét rászorítja a domborodó hasára. Közben tovább is verejtékezve nyög, és meredten figyel egy patkányt, amelyik a parázsló szemét mellett melegszik. A degeszre hízott állat annyira közönyös, hogy még akkor se mozdul meg, amikor a húsát pörköli a parázs. Kumria kötelességének érzi, hogy figyelmeztesse, de csak annyi ereje van, hogy egy követ odadobjon. A patkány lomhán továbbcammog, és úgy néz vissza, mintha ok nélkül tartanák ostobának. Meg se nyalja az oldalán cakkosra égett sebet."

Mészöly Miklós: Anno (részlet)

 

 

 

 

 

 

"L.-tól P.-ig (P. volt 
az utolsó átszállóhely K. felé) régifajta
termes kocsiban döcögött, mindenféle
helybeliek, csomagjaik-kecskéik közt szorongva,
olykor – P. felé közeledve? – szinte egyedül,
(„táncolhatott volna akár”). Kinézett az ablakon. Kezdett
megnyugodni W. után. (Hogy jön ez ide?) A sík táj
teljesen érdektelen volt, ilyet
odahaza is láthatott; az ablakon befújt
a közelgő, majd mégis elvonuló
eső szele. P.-ben tűzött a nap, még
a mozdonyitató kürtős csapja sem a kiszáradt
betonporba csöpögött (megkockáztatta volna
ezt a viccet, de semmilyen nyelven
nem akart beszélni) (ez is, hogy jön ide??) (de még
idegen szóhoz is túlságosan kiszáradt a nyelve,
a szájpadlása). A büfé
 zárva volt."

Tandori Dezső: Egy talált tárgy megtisztítása (részlet)

 

 

 

 

 

 

 

A tér a szétszórt időből képződik

 

Bartus Ferenc kiállítása, Eckermann Galéria, 2010. április 17.

1940 tavaszán a szovjet hadsereg több tízezer lengyel tisztet lőtt fejbe a Katyn melletti erdőkben. Tetemeik elszórva feküdtek, szerteszét a vékony föld alatt.
Lech Kaczynski lengyel államelnök repülőgépe Katynba tartott, amikor Szmolneszk mellett becsapódott a földbe. 90 halott teste szóródott szét egy ligetes erdőben, az önfeláldozás akaratlan szentségében.
Barack Obama elnök Amerikából érkezik Katynba. Veszélyben lesz, hiszen gépének át kell repülnie az izlandi vulkánkitörés porfelhőjén. Üvegszilánkok miriádja borítja az eget Európa felett, szerteszórva.
Az emberiség a halálára készül. Meglehet. Van rá oka elég. Mint ahogy Bartus Ferencnek is a születésre.
A legbizarrabb és legmeghatóbb ebben az emberiségnek nevezett amorf tömegben az, hogy a létezése szélén imbolyogva folyton-folyvást a születés titkát akarja felismerni. Feltárni a mélyet, megtalálni a szerteszórt darabkák között az összefüggést. Vagy másként: az élettelen, elhalt töredékek között azt az egyet, ami még él.
Kumria rác apáca „verejtékezve nyög, és meredten figyel egy patkányt, amelyik a parázsló szemét mellett melegszik. A degeszre hízott állat annyira közönyös, hogy még akkor se mozdul meg, amikor a húsát pörköli a parázs. Kumria kötelességének érzi, hogy figyelmeztesse, de csak annyi ereje van, hogy egy követ odadobjon. A patkány lomhán továbbcammog, és úgy néz vissza, mintha ok nélkül tartanák ostobának.” - írja Mészöly Miklós az Anno című novellában. A szcéna el van rejtve. Oly mélyen van eltemetve a kavargó töredék időkben és fölöslegesen feltáruló terekben, hogy sokadjára is alig találunk rá. Az élet egésze mint egyetlen öntudatlan gesztus? – ha az értelme nem is, az esszenciája biztosan ez.
„egy kúszórózsával befuttatott vaskerítés/betonlábazata „ – vagy: „P.-ben tűzött a nap, még /a mozdonyitató kürtős csapja sem a kiszáradt /betonporba csöpögött” – ezeket már Tandori találja, a tárgyat és a látványt, de elhalad mellettük, zavartan magukra hagyja őket. TD keres, és bár úton-útfélen életre kelnének a terek, a tárgyak, elhajigálja valamennyit. Számára a megérkezés az utazás tétje. Az út vége mint kezdet? – holott hányszor, de hányszor kezdhette volna, közben, újra.
Bartus Ferenc alkotói habitusa ezt a Mészöly-Tandori kettősséget, ezt a kettős egylényegűséget jeleníti meg a számomra. Az örökös úton-létet, a szemlélődést, a már-már pazarló gesztusokat, ahogyan elhagy bármit, amiből mások egész korszakokat építenének az életművükben. Azért, hogy végtére ne érkezzen meg sehova. Hogy ne a megérkezés legyen az út célja, s ne is maga az út.
A tér a szétszórt időből képződik, rétegenként, egymásra torlódva, egymást takarva, rejtve. Mégis, a felszínen is, az ott felsejlő szcénák átélése idején-idejére mintha látnánk a titkos történetet, az élet öntudatlan gesztusait, a létezés újra és újra megformálódó lényegét.
Az út Bartusnál maga a tér, és az élet folytonos születés. Nem a képeknek, festményeknek mondott leletek egymásutánja vezeti a tekintetünket, hanem a mélység fürkészése. Amit ő (Tandori) szinte hanyagul eldob, magára hagy, az nekünk mindig alkalom a kezdésre. Elindít, befelé önmagunkba. Amikor hirtelen megállunk, mert úgy tetszik, valamit végre készen és egészben kaptunk, nyomban elveszünk a kavargásban (Mészöly).
Különös módon én magam is így vagyok vele. Bartussal, a festőművésszel. Kevesen állnak olyan közel hozzám, mint ő. De túl közel voltam mindmáig ahhoz, hogy lássam. A civil, a bölcsész praxis arra ösztökélt, hogy értsem a célját, lássam a kész eredményt. Elvártam tőle valamit, amit magamtól sem illene elvárnom, ha már Tandorin, Mészölyön cseperedtem. Nem ismertem fel az időt az álló képeken. Nem ismertem föl semmit, mert az értés volt az egyetlen elvárásom. Iránta is.
Az idő figyelmeztet. Ez a mai is. A történelem, a szerteszórt halottak, a tetemeink. A porvihar. Az, hogy az emberiség a halálára készül. Ma is, mint mindig. A halálára készül, és a létezése szélén imbolyogva az életet fürkészi.

 

 

 

 

 

 

Itt, ebben a térben, ahol illatok és hangok kavarognak, tárgyak öveznek, életek alakulnak, ebben a kávézóban, ahol most Bartus Ferenc ideje gomolyog a síkból kimetszett terekben, megbékélhetünk. A születés halálig tart.

Mányoki Endre

 

 

Bartus Ferenc

1974. október 4-én született, Kazincbarcikán

Tanulmányok:

Surányi Endre Szakképző Iskola

Magyar Képzőművészeti Egyetem
Festő szak, IV. éves hallgató
Mesterei: Szűcs Attila
Kéri Ádám
Sebestyén Zoltán
Szerdahelyi Sándor

Tagságok:

2007-től MAMŰ tagság
2007-től KOMP csoport
2006-tól Nagykáta-Erdőszőlő Művésztelep
2005-től Block Art Kulturális Egyesület.
2000-től Izsó Miklós Képzőművészeti Kör.

Egyéni kiállítások:

2010

- április 17. Eckermann Kávéház „Úton” című kiállítás

Csoportos kiállítások:

2009
- november 7. „Újabban”
A Képzőművészeti Egyetem Szűcs Attila osztályának kiállítása (Fogasház)
- október 30. „Reakció” című kiállítás. MAMŰ Galéria
- augusztus 10. Nagykáta-Erdőszőlői Nemzetközi Művésztelep

MAMŰ Galéria
MMG Galéria
Keller Galerie Wien

- március Önarckép kiállítás: Eckermann Kávéház

2008
- szeptember 18. Nagy Gábor osztály kiállítása (Csongrád)
- augusztus. „Jászberényi Art Camp” Nemzetközi Művésztelep kiállítása
-augusztus 12. Nagykáta-Erdőszőlői Nemzetközi Művésztelep „Meglepő fordulat” című kiállítása
MAMŰ Galéria.
MMG Galéria
Keller Galerie Wien

- május 29. „Áttekintés” című kiállítás.
MAMŰ Galéria
- március 9. Szabadságra mentem csoport kiállítása
VAM DESIGN
- február 6. Izsó Miklós Képzőművészeti Kör (50-ik évforduló) kiállítása.
Kazincbarcika Városi Kiállítóterme.
- január Art Camp Szolnoki Művésztelep kiállítása.
MAMŰ Galéria

2007
- december 11. Az ” Új MAMŰ Tagok” című kiállítás.
MAMŰ Galéria
- október 25. Baudelaire pályázat kiállítása.
Petőfi Irodalmi Múzeum.
- szeptember Miskolci Montmartre Fesztivál kiállítása
- augusztus 31. Art Camp Szolnoki Művésztelep kiállítása
Aba-Novák Vilmos Művelődési Ház (Szolnok)

- augusztus 10. Nagykáta-Erdőszőlői Nemzetközi Művésztelep kiállítása
MAMŰ Galéria
MMG Galéria.
- augusztus 3. KOMP csoport kiállítása. Vajda Lajos Stúdió (Szentendre)
- július 20. ”Bázis Filmfesztivál” Zsámbék Rakétabázis
- május 31. ”Primőrmalőr” című kiállítás
MAMŰ Galéria

2006
- augusztus Art Camp Szolnoki Művésztelep kiállítása
- augusztus Nagykáta-Erdőszőlői Nemzetközi Művésztelep kiállítása
MAMŰ Galéria
MMG (Magyar Műhely Galéria)
- május ”Fotógrammok” című kiállítás.
Eckermann Kávéház.

2005
- június 23-án.”Tanítványok” című kiállítás a MAMÜ Galéria.

Szereplés közgyűjteményekben:

- Nagykátai Kúlturális Központ Közgyűjteménye

Bibliográfia:

- 2006 12/10  Új művészet „Talált helyszín, édes álom“
- 2003 Amatőr Artium katalógus