...és aztán mint ki mélyről ébred, bolyongna
a sok keljföljancsi, a többi halomba',
foszlányait dúdolva az ócska dalnak
(ember küzdj..., tetszettek volna forradalmat...)
és kettétörnek a műanyagkeresztek,
hogy tudjuk, odafenn azért még szeretnek...
(Nyerges Gábor Ádám: Foszlány harsonára)

 

 

 

 

Tisztelt Olvasóink!

A VERSTÖRTÉNÉS új folyamában időről-időre közös publikációkat tervezünk.
Szeretnénk, ha a művek együttes olvasása összetettebb élményt kínálna;
ha a versek fölkínálnák Önöknek a párbeszéd izgalmát is.
Elsőül Zalán Tibor mellett Nyerges Gábor Ádám verseit közöljük ebben a formában.
Nem csupán az elismert és a fiatal költő eleve izgalmas együttléte okán, hanem mert köztük talán nem csupán a szerkesztő vél rokon vonásokat fölfedezni. (M.E.)

 

 

 

ZALÁN TIBOR

 

 

Őszi chans

 

Az éjszakában vonatok járnak
ablakban könyöklő költők fáznak
Bújik a koraősz pelerinbe
kilóg alóla foltos az inge

Kilóg majd alóla foltos inge
bújik a koraősz pelerinbe
Ablakban könyöklő költők fáznak
az éjszakában Vonatok járnak

gyermek majszolja a kifli-holdat
kutyában bolha – a bűnöm hallgat
Nem tudom megér-e még a holnap
A múltam frissen kitörölt honlap

Kósza esőkben plakátok áznak
az égből félig megfestett vásznak
zuhognak alá a tompa földre
s maradnak félig készen örökre

Félig készek maradunk örökre
tompa vásznak zuhognak a földre
a festett égből Üres plakátok
áznak az esőben Halált játszok

a múltammal most – kitörölt honlap
lesz majd belőlem mit áthúz a holnap
Hallgat a bűnöm kutyában bolha
a kifli-holdat felhő majszolja

 

 

 

 

 

(Szőnyi István: Esti vonat/Damjanich János Múzeum – Szolnoki Galéria/museum.hu)

 

 

 

NYERGES GÁBOR ÁDÁM

 

Idő

A 80-asok mindjárt harmincasok.
A 30-asok mindjárt nyolcvanasok.

Eljárt az idő. Amúgy meglehetős igazságtalanul.

Fölöttem Mellettemna: Előttem.

 

 

Foszlány harsonára

...és aztán mint ki mélyről ébred, bolyongna
a sok keljföljancsi, a többi halomba',
foszlányait dúdolva az ócska dalnak
(ember küzdj..., tetszettek volna forradalmat...)
és kettétörnek a műanyagkeresztek,
hogy tudjuk, odafenn azért még szeretnek...

 

Elégia

Vörösnek

 

LEGYEN MÁR ANNYIRA KÖZEL
NAGYONKÖZEL
HOGY MÁR SZINTE
NA EKKOR VÁLJÉK EL MINDEN 

HOGY KI MINT VETI
MAGÁT MEG
CSAK ÚGY ALUDJA MAGÁT KI
S ÚGY VÁLASSZON MEG NEM SZÜLETETT

GYERMEKÉNEK APÁTANYÁT
ÚGY MENJEN A VÉGLETEKIG
ÉS VISSZA PATTANÁSOKAT ÚGY FESZÍTSEN
SZÍVÉT FELFÜGGESZTŐ HÚRJAIN

MAJDHOGYNEM LEÉLVE EGYÜTT
E RÁJUKRÓTT ÉLETET
MAJD HŰLT HELYÉBE KAPASZKODNI
KEZE EMLÉKE HÍJÁN

ÓRÁKAT ELÜLDÖGÉLNI
LÉT A LÉTBEN
A CIVILIZÁLT VILÁG PARTJAIN
PILLANATOKAT HAJIGÁLVA A VÍZBE

GYÖNYÖRKÖDNI MAGUKBAN
HOGY DEJÓ FILM LENNÉNEK

*

S MINT MINDEN HIÁNYGAZDASÁGBAN NEVELKEDETT GYEREK
HAZAFELÉ MENET MINDKÉT
ZSEBEM MEGTÖMTEM
NÉMI FELSZEDEGETETT LÉLEKKEL

HOGY EMELT FŐVEL NŐJÖN A MAGÁNY
MINT SVÉDASZTALRÓL VACSORÁT
LOPTAM HAZA AMIT CSAK LEHETETT
MÉGSINCS NÁLAM HA KÉRDEZNÉK HA CSAK KINYITOM A KEZEM TUDOM TUDOM JÓL TUDOM

SEMMI 

 

 

Elkopik a kezekben

Halat dobnak neki és most hálás,
már tényleg épphogy csak csekkönyve nincs,
elkopik a kezekben a kilincs,
megalszik a gyomorban a hányás.

Pódiumra állítják, hogy ráláss,
ordibál, hogy végre odatekints,
pacsit ad, de nem árt még a bilincs,
ha rájönne a felnőttéválás:

hogy most már ez lesz mindig,
hogy egyre zsírosabb a hal,
hogy készpénznek tekintik,

hogy már-már senkit sem zavar,
hogy magában áll térdig,
mert addig ér a szar.

 

 

Pásztormásfél

Katának, bizonyítandó, hogy egyet azért írtam akkoriban

 

mint macskátlan maradt forró kásák
kerülgetjük egymást földi idő szerint
mindig késésben beütemezett
kávéházi pásztormásfélóráink alatt
félszavainkon fogást keresgélve
s van úgy hogy találva is
többnyire azért jó gombokat
nyomva meg egymáson ha helyes a válasz
a következő fordulókba igyekezve
mint a tévés vetélkedőkben
ahol a rendező nem szólt időben
hogy akkor ez lenne a fődíj maga.