Bertóti Johanna - A csalogány

Bertóti Johanna - A csalogány

Bertóti Johanna

A csalogány

A csalogány a szilfa legtetején ült, majd fogta magát, leszállt a fáról, és ahogy leszállt, rögtön emberré változott. (Mondják, ez fordítva is működik. Ha az ember elrepül, madár lesz belőle.) Nem voltak világmegváltó tervei, inkább a kíváncsiság hajtotta. Szerette volna közelebbről meglesni, hogyan énekelnek az emberek. Miért ne próbálná ki ezt is? A csalogányok is egyszer élnek...

Az emberré változott csalogány elindult, és sorra betért olyan helyekre, ahova egy madár rendszerint nem jut el, vagy nem jut eszébe, hogy betérjen, holott elég érdekes lehetne szinte bármelyik madárfaj számára. Megfordult többek között az operában, megnézett egy zenés előadást a színházban, beült egy kocsmába, ahol aznap este valamilyen együttes lépett fel, bement hangversenyre a filharmóniába, volt templomban, szabadtéri koncerten, buliban, hangszerboltban, rádióban.

Először történt meg életében, hogy huzamosabb ideig nem énekelt. Aki látta, nem is sejtette, milyen csodálatos a hangja, azt pedig még kevésbé, hogy csalogány. Feltűnő volt viszont két egyre nagyobbodó füle, amely tölcsérként fogadta be a hangokat válogatás nélkül. Alsó do-tól, felső do-ig, csengettyűtől harangszóig, kisdobtól nagybőgőig mindent. A csalogány másik neve, a fülemüle sokkal jobban illett most rá.

Mikor már csordultig megtelt hangokkal, fáradtan letelepedett egy lombos-hűvös park padjára. Lehunyta szemét, de nem élvezhette a csendet, mert a parkban kis hangszórókat helyeztek el minden második bokorban. Arra gondolt, az ő fejében szól még mindig a zene, és ideje szabadjára bocsátani a felgyűlt hangokat. Mikor kinyitotta szemét, arra lett figyelmes, hogy a padon négyzet alakú cédula hever.

Zene. Az enyém?
Országos tehetségkutató verseny énekes kedvű fiataloknak.
Helyszín: Kultúrotthon. Időpont: június 17., 16 óra.
Jelentkezz! Lehet, hogy a te zenéd lesz a jövő zenéje!

A csalogány, ahogy elolvasta a szórólap tartalmát, szedte is lábát, hiszen alig negyed óra múlva kezdődött a nagy esemény, amiről nem akart lemaradni semmi áron. A Kultúrotthonban nem járt még, és a tehetségkutató versenyeknek csupán hírét ismerte.

– Még most sem késő jelentkezni! A színpad előtt várjuk azokat az énekes kedvű fiatalokat, akik eddig nem iratkoztak fel, de szeretnék megmutatni tehetségüket...

A Kultúrotthonban már az összes pótszéket a nézők rendelkezésére bocsájtották, csak a csilláron maradt néhány hely. A csalogány igyekezett utat törni magának, hogy az egyik helyet elfoglalja. A konferanszié még jó néhány percen keresztül bíztatta az énekes kedvű fiatalokat, akikben ott lapul a tehetség, hogy jelentkezzenek, mert minél többen versenyeznek, annál nagyobb az esély, hogy a jövő zenéje is megszólal az est folyamán. Egy idő után a csalogány már nem a csillárra próbált felkapaszkodni, hanem a színpadhoz közeledett. Így történt, hogy az utolsó produkció Csalogánydal címmel szerepelt a fellépők listáján.

Színes, színtelen, halovány tehetségek egyaránt színpadra léptek mindenféle műfajban. Volt, aki inkább szavalt, mint énekelt, volt, aki egyszerre öt hangszeren játszott, volt, aki a feje tetejére állott, volt, aki az éneket a végével kezdte, és az elején fejezte be.

Végül színre lépett a csalogány. Szeme-szája tátva maradt mindenkinek, olyan csodaszépen trillázott és trallalázott. A legékesebb szavak sem elég ékesek ahhoz, hogy leírjuk, milyen volt ez az ének – a természet szerencsére kárpótol: hajnalban zöldebb vidékeken hallani a csalogány csattogását –, azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy a csalogány versenyszámának nem akadt párja az est során.

Mikor hatalmas erővel már majdnem kitört az üdvrivalgás, és a nézők lábon állva szerették volna égővörösre tapsolni tenyerüket, a zsüri pedig ünneplő hangon készült bejelenteni, hogy megvan a jövő zenéje, valaki a közönség soraiból vádló hangon felkiáltott:

– Hiszen ez csalás! Ez egy csalogány! Ki kell zárni a versenyből! Arról nem volt szó, hogy csalogányok is versenyezhetnek.

A készülődő ünneplés néhány másodperc alatt megvető fütyülésbe, hurrogásba váltott át. Ezt látva, a csalogány nem sokat gondolkodott azon, hogy mi a teendő: fogta magát, és elrepült.