SZILÁGYI BARNABÁS versei

SZILÁGYI BARNABÁS versei

SZILÁGYI BARNABÁS

TÁNCOL A PÓK

szövi csak rút hálóját és ballog

magasabb akkordra táncol a pók

nem értem amit hallok

de amint fülemben a necc kifinomul

közepébe ülök és ujjból nekilendül

szövi csak úgy magasabb akkordról

leszáll és most búgva pendül a húr

ZÁRT TÉR

(spontán reggeli bruitizmus)

e kósza nap nocsaktalan

csorbul mosoly vicsorba

agresszni jó mikor barang

grimaszkosulva csorda

fals ösztökét mind fölnyaláb

patent álmán elmereng

hórukkra zárva sorba

csak territúrja önmagát

fog és busz így egyre ment

az út hogy zöm csikorda