Oláh Gergely - A szívemről

Oláh Gergely - A szívemről

Oláh Gergely

A szívemről

Gépész vagy,
hát vidd az apró törmeléket
amit magad után hagytál,
léket vágva rajtam
egy fogóval benyúltál,
alám toltad a széket,
leültettél...
és elcsípted a vezetéket.

Bűvész vagy - trükkmentes,
mert porrá zúztad egy tapssal
ami ujjaid közt vert.
Meglepődtem én is,
reméltem mégis
a zsebedbe dugtad el
egy ügyes mozdulattal,
ám ledaráltad, hentes...

Úgy dobáltál, mint a húst
élezted a kést,
és azt hittem pecsenye leszek.
Hogy éhedet oltsam
vajban pirultam
és azt hittem pecsenye leszek.

Ha!

Mókamester, nem győztél le,
mert zenész vagyok és a lélek a hangszerem.
Talált, kapitány, de nem süllyedt el,
mert dalolok bármit és játszom mindenen.
Írok egy dallamot, ami helyére rak
minden tönkretett alkatrészt,
felfedi mi van a kendő alatt
és öli a penészt.

Viheted bárhova elpuhult szívem,
tudom a tiéd bár kemény, a remény
halk muzsikája, ami a táskádból szól
még ha süket is vagy, az enyém.