Megcsörren a bilincs,

Lehull, gazdája nincs:

A sírjából kikel,

Mert friss vért színi kell,

A vámpírok hada.

 Arany János

V. Drakula

(vámpírballada)

 

 

Sűrű, setét az éj,

Dühöng a szex, a kéj,

Sírjában Vlad Tepes

Az örömtől repes,

S vicsorog véresen.

 

„Ki az, mi az, vagy úgy –”

„Vetkőzz le, szűz, s aludj,

Közelg a várt lamúr,

És jő Drakula úr,

Az veri ablakod.”

 

A felhám felszakad,

Nyílása tűz, patak;

Zúgó, sebes özönt

A vércsatorna önt

Szűzlányok kebliből.

 

„A vérnyúl mért botol?

Meghátrált a pokol?”

„A szűz, uram, Drakul,

Rögvest öledbe hull,

Haraphatod nyakát.”

 

Megcsörren a bilincs,

Lehull, gazdája nincs:

A sírjából kikel,

Mert friss vért színi kell,

A vámpírok hada.

 

„Hah láncát tépi a

Vérszívó Drakula –”

„Kis asszonykám, ne félj,

Csak pár csontváz zenél,

Vlad Tepes messze jár.”

 

Mélyen a föld alatt

Vonul egy kis csapat,

Olyan rettegve lép,

Most lopja életét

Néhány élőhalott.

 

„Kettőzni kell az őrt

A vér-zombik előtt!”

„Zombink egy sem maradt,

Villámló ég alatt

Kószálnak szerteszét.”

 

Drakula kimerült,

A vámpírhad elült;

A kerítés magas

Deszkáján a kakas

Hajnalra kukorít.

 

„El, míg lehet, s szabad!

Legjobb az ágy alatt –”

„E rettegés mit ér,

Ha Vámpiroska kér

Vért, s szúr szemfoga?!”

 

A halott aluszik,

Már zombi sem kuszik;

Nincsen vámpír sehol,

Csak vérfarkas dalol

Az ablakok alatt.

 

„Oh adj, oh, adj ma új

Vércseppet, Vlad Drakul!”

„Idd csak ki e kehelyt,

S hulla leszel e helyt,

Lágyan bomló tetem.”

 

Állj meg, vérnyúl, megállj!

Nem féljük Vlad Tepest,

Vicsoroghat a száj,

Míg el nem jő az est.

De Drakul visszajár…!

 

Bárdos József