A sárvári díjazottak írásai – Kemény Lili verse

„A vonaton majd nem gondolkozom,
a tájat se nézem, amíg Kisbaró
első házai föl nem tünedeznek.
És akkor majd kitalálom, hogy fábiós
szerzetes leszek, bizony, férfi” – Kemény Lili verse

Utazás Kisbaróba és Nagybaróba

Ma Kisbaróba utazom.
Betartom mindennek a szabályait,
nem leszek extrovertált és basáskodó,
és az ott-tartózkodásom alatt
nem gyilkolom magam.
A vonaton majd nem gondolkozom,
a tájat se nézem, amíg Kisbaró
első házai föl nem tünedeznek.
És akkor majd kitalálom, hogy fábiós
szerzetes leszek, bizony, férfi,
és egy darabig komoly leszek,
elkötelezetten vallom majd
a Fábió-rendiek tanait,
ezt döntöm el Kisbaróban.

Aztán átmegyek Nagybaróba,
szerencsére későn érek oda,
nappal csak turisták járnak,
nem tudják, hogy Nagybaró
éjjelente működik; világosban
nem látszanak a házak, és az emberek
is elbújnak inkább. Én Nagybaró
királyi családjába születtem, de
csecsemő koromban megfosztottak
a koronámtól, és a fábiósok
titokban a kolostorban neveltek föl.
Most Nagybaróban járok, húsz év telt el,
bármihez jogom van, nem vagyok turista,
és fábiós se leszek. Mindenki kitér
az utamból, talán látszik rajtam
valami gátlástalan hajlam.
 

Kemény Lili, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnáziuma, Budapest (Ezüst oklevél)