A sárvári díjazottak írásai – Makk Flóra verse
„A fény fehér
kövekre simuló ma
jó a mosoly
éhgyomorra” – Makk Flóra verse
Ébredés
Ahonnan visszatértem
az élet
bekapcsolva felejtett
tévék hangja
szennyesen
és szappanokon túl
kezemre ragadt
fogkrém
a csípős önsajnálat
kenném akárkire
de csak magamra
lehetek dühös
***
Három napig
sírtam
a mennyezetnek
míg megunta
„mit bámulsz
te bamba?
az éj nincs
a függönyhöz varrva
húzd el! húzd el!”
a hajnalból
is csak
az első korty keserű
***
Galambok közt
apró kék madár
ez a bánat
madár-raj
ha felriasztod
zsizsegő seregük
kicsipkedik
fényes szemed
***
Dobog
veri a mellkasomat
egyszer kiszakad
kint lüktet
az aszfalton
esznek belőle
a madarak
***
Félek csend
elveszítem, ha szólok
félek hang
elveszítem, ha hallgatok
félek dallam
örökké hallom
a távolból halkan
vele dúdolok
***
A fény fehér
kövekre simuló ma
jó a mosoly
éhgyomorra
***
Túl
zsongáson
zsibongáson
csilingelő
csengésen-bongáson
találtam
márvány-ívű dallamot
örökkévalóságot
képlékeny múlt
láthatatlan
rádiók hangja
- emlékszem rád - mondta
szikrázva hullott
sok zizegő
cukorpapír
cirádákon kanyarogva
fehér-hajnalú utakon
hazafelé, mindig hazafelé
2010. október
Makk Flóra, Ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziuma, Pécs (Bronz oklevél)
