„Eljutni az utca emberéhez” – Évértékelő körkérdések 2011/3

Az Irodalmi Jelen a 2011-es év irodalmi eseményeiről, könyveiről és a közeledő világvégéről kérdezett írókat, költőket, szerkesztőket. Ezúttal Bíró-Balogh Tamás, Horváth Annamária és Terék Anna válaszait olvashatják.

Mely könyvek voltak a 2011-es év legpozitívabb élményei és legnagyobb csalódásai?

Bíró-Balogh Tamás, irodalomtörténész: A Kosztolányi kritikai kiadás idén megjelent kötetei (Esti Kornél, Spanyol műfordítások), Grecsó Krisztián Mellettem elférsz és Kiss Ottó A másik ország című regénye. Legnagyobb csalódás nem volt, de kicsit Paul Auster Láthatatlanja, megint tönkrevágta a végét.

Horváth Annamária, szerkesztő: Az ilyen kérdésekre jobb gondolkodás nélkül válaszolni, mert ha túlságosan belemerül a válaszadó, a 2012-es listáról is lecsúszik. Szerettem olvasni Grecsótól a Mellettem elférszt; a Pixeltől többet vártam, kevesebbet kaptam. Csobánka Zsuzsa regénye (Belém az ujját) nagyon tetszett, Lovas Nagy Anna Verazéletét letettem. Sajnálom, hogy Folk György gyönyörű kivitelű (Pintér József tervezte), izgalmas könyve, a Vonal különösebb kritikai visszhang nélkül maradt. Elméleti tárgyú könyvek közül Borgos Anna és Szilágyi Judit Nőírók és írónők című tanulmánykötete jut először eszembe; karácsonyra pedig legjobban a Kovács Ilona válogatásában és szerkesztésében megjelent Sade-naplóknak örülök.

Terék Anna, költő: Varga Mátyás Parsifal, parsifal című kötete. Az idén megjelentek közül ezt élveztem a legjobban. Értékes versek, amikben az ember otthon lehet. Vagy nagyon otthontalan lehet tőlük, ha elolvassa, mert felszaggat belül valamit. Szerintem ettől működik az irodalom, a művészet, ha valamit felszakít, változtat. Azok a versek valahol az ember mellkasában szurkálnak és simogatnak. És a kötet textúrája is finom, jó érzés fogni. Emellett Aglaja Veteranyi A gyermek a forró puliszkába esett című kisregénye. Igaz, Veteranyi már rég meghalt és a könyvét is rég kiadták, de ez a regény volt életem eddigi egyik legjobb olvasmánya. Nem tudtam szabadulni a mondatoktól, a gondolatoktól, Aglaja ötleteitől és életétől. Nagyon inspiratív szövegek, amik szintén felszaggatnak valamit az emberben. Legnagyobb csalódásra nem emlékszem, nem hiszem, hogy bármi olyan könyvet végigolvastam volna, ami rossz volt. Amibe meg belenéztem és nem tetszett, az sem volt csalódás, mert azoktól a szerzőktől nem is vártam többet, mint amit kaptam.

Melyik volt az év legextrémebb irodalmi eseménye?

Bíró-Balogh Tamás, irodalomtörténész: Láttam egy embert, aki telepakolt vázas hátizsákkal jött ki a Magvető kiadóból, rogyadozó léptekkel átszelte a fővárost és az országot, és a szegedi egyetemisták között szétosztotta a könyveket.

Horváth Annamária, szerkesztő: Extrémnek mondanám a Rotary-díjátadót, nem a jelöltek vagy a díjazott személye miatt (Lovas Ildikó könyvét még nem olvastam), hanem, mert furcsa volt feszengve videó-bejátszásoknak tapsolni. A személyes legextrémebbem Horváth László Imre Nézd, havasak a fák, tél van könyvének bemutatója, mert ilyet most csináltam először.

Terék Anna, költő: A Sínbusz fesztivál. Kár, hogy nincs gyakrabban. Vagy, hogy a sinók olyan unalmasak egyébként, a fesztivál nélkül. Az tetszett igazán az egészben, hogy olyan otthonosan viselkedett mindenki és olyan vidám volt, mint egy nagy baráti összejövetel, ami emberi és nem akadémiai, tehát fogyasztható, értelmes és felcsigázó.

Folyóirat-publikációk közül mi vitte a pálmát?

Bíró-Balogh Tamás, irodalomtörténész: Beck András Karinthy-esszéje a Nihilről (Jelenkor, Holmi, januártól áprilisig) illetve a hozzá kapcsolódó vita egy része, és Lengyel András Kosztolányi–Cholnoky-tanulmánya a januári Forrásban.

Horváth Annamária, szerkesztő: Nálam Kántor Péter ÉS-ben megjelent Levél anyámnak c. verse. Egyrészt magáért, másrészt, mert újraolvastatta más kedves szövegeimet (például a Mi késztet élni?-t Tar Sándortól).

Terék Anna, költő: Danyi Zoltán A Niky-féle balzsam az Élet és Irodalomban. Szeretem ezt a szöveget. Szeretem, ahogy egyik történeti szál, mint a cigaretta füst csíkja finoman átível egy másik szálba, és alakul, mint egy jóleső folyamat, és alakít, ahogy minden élvezhető folyamat.

Melyik Irodalmi Jelenben közölt írás tetszett a legjobban?

Bíró-Balogh Tamás, irodalomtörténész: Bódi Betti írása Lázár Bence András második kötetéről jól megmutatta, hogy egyes kommentelők milyen mélyre is tudnak süllyedni: minden archetípus a felszínre bukkant. És a Szentmártoni Szabó Gézával készült interjú, oda nem is szóltak hozzá.

Horváth Annamária, szerkesztő: Legjobban a Holt költők társasága rovatból Endrődi Szabó Ernő versei. Legutóbb meg Weiner Sennyey Tibor Lucalánca.

Terék Anna, költő: Acsai Roland versei januárban.

Ki az a fiatal alkotó, akire ebben az évben figyeltél fel?

Bíró-Balogh Tamás, irodalomtörténész: Pál Sándor Attilára (aki egyébként tényleg magasabb is nálam).

Horváth Annamária, szerkesztő: Molnár H. Magor, véletlenül, mert elvileg prózapárti vagyok. Jövőre már direkt figyelem.

Terék Anna, költő: Kemény Lili.

Melyik médiumhoz köthető 2011 leglátványosabb külső és belső megújulása?

Bíró-Balogh Tamás, irodalomtörténész: Facebook.

Horváth Annamária, szerkesztő: Az, mondjuk, elég látványos, hogy a Könyvesblogból könyves magazin lett. Örömteli, hogy egy neves szaklapkiadó pont egy könyves ajánlóval akarja színesíteni kínálatát és eljutni az utca emberéhez, aki – és ez talán a legjobb – szerintük olvasó. És a lap persze tényleg szép, a fogása is jó, csak éppen a terjedelmi korlátok és a „piaci alapra helyeződés” elvette belőle azt az X, számomra fontos dolgot, amit az onlinle-on szerettem. Például a kis kiadók megjelenéseit, a régi könyveket, és a YouTube-linkeket már meg se siratom. Kiadósként talán a leglátványosabb, hogy idén megújult a könyves paletta; lett egy Libri és jött egy Tarandus kiadó is. A Libritől könyveket látok, a Tarandusból meg sok reklámot. Így együtt jutottak eszembe mégis, mert mindketten a New York kávéházban tartották jól a sajtót. És kettő, az talán már trend.

Terék Anna, költő: A legzavaróbb megújulás szerintem a Litera.hu átalakulása. Az oldal külsőleg úgy megújult, hogy alig lehet olvasni a sok reklámtól. Elég hülye érzés, hogy az ember rákattint a címre, mert olvasna valamit, „szétnézne az irodalomban” és egy nagy bankkártya-reklám takar el mindent előle vagy tölti ki az irodalom hátterét épp. Bár ez is elmond valamit a XXI. századi irodalomról, olykor a hátteréről.

Hogyan készülsz irodalmilag a 2012-es világvégére?

Bíró-Balogh Tamás, irodalomtörténész: Próbálok az adósságaimon törleszteni, minden értelemben, közben pedig, azt hiszem, még jobban el fogok adósodni.

Horváth Annamária, szerkesztő: Legutóbb azt hallottam, hogy nem lesz világvége. Ha tévednek, és mégis lesz, jó lenne, ha el lehetne tolni könyvhét utánra, mert szemben a világvégével, arra készülünk. Mivel a Fapadoskönyv.hu Kiadó elsődleges profilja a digitális könyvkiadás, világvége elmaradása esetén az is érdekelne, hogy hogyan alakul Magyarországon 2012-ben az e-könyv sorsa. Hogy lehet-e majd kortárs szerzők friss könyveit működő olvasón, magyarul, elérhető áron, jogtisztán olvasni. És ha nem, miért nem.

Terék Anna, költő: Szép szavakkal számolom a napokat, mennyi van még hátra (mosoly). Pont úgy, ahogy bármelyik nap végére. Nem kell világvége ahhoz, hogy az ember meg tudjon halni, igazából bármikor meghalhatunk, és az a tény, hogy van egy állítólagos kitűzött dátum erre, még nem teszi az életet sem könnyebbé, sem nehezebbé, de a napokat sem megszámláltakká. Az ember teszi a dolgát, megteszi, amit emberként megtehet, ami az erejéből telik, amennyire a lehetőségei futják. Elég nehéz ebben egyensúlyozni, nem kell szerintem ehhez világvége, hogy a munkának, az írásnak, bárminek nagyobb súlya legyen.