Ugrás a tartalomra

„Passz”– Évértékelő körkérdések 2011/8

Évértékelő körkérdések 2011/8

Mely könyvek voltak a 2011-es év legpozitívabb élményei és legnagyobb csalódásai?

Bódi Betti, leendő esztéta: Mivel még egyetemista vagyok, ráadásul az év első felében két párhuzamos szakot futtattam, így a tananyagon kívüli szövegek olvasására nem jutott túl sok idő. Kortárs magyar irodalmat meg csak baráti ajánlásra vettem kézbe, vagy ismerősök szövegeit olvastam, sem időm, sem energiám nem volt többre. Viszont mostanában már én is belenyúlok néha a zavarosba, és legutóbbi aranyhalam Aaron Blumm Biciklizéseink Török Zolival című kötete. Szeretem az ilyen lázadóbb, hagyományossal szembemenő médiumközi betyárokat, főleg, ha jól sikerül a formai és tartalmi kivitelezés.

Halmosi Sándor, költő: Nagyon örültem Demény Péter Hóbucka Hugó a mókusoknál című mesekönyvének, kedvemre való a hangja, a humora, maisága. Nemes Z. Márió második kötetét évek óta vártam, első kötetéről írtam is annak idején, mert nagyon megfogott, de a Bauxit műcsarnoki bemutatóján hallott versek nem győztek meg, bár hozzáteszem, a teljes kötetet azóta sem olvastam. Ez 2012-re maradt, remélem, kellően el tudok benne mélyülni, roppant kíváncsi vagyok a második, olvasati benyomásra.

Potozky László, prózaíró: Mivel még az olvasásban is kezdő vagyok, számomra az idei év legpozitívabb élményének mindenképpen a dél-amerikai mesterek felfedezése számít: ezek a szerzők valóban annyira mágikusak, hogy még realista ábrázolásmódjukban is fellelhető a varázslat. A legnagyobb csalódás pedig Cormac McCarthy Az út című regénye volt: azután vettem meg, miután megnéztem a filmváltozatot, mely igencsak megfogott; a könyvvel sem lenne semmi gond, a fordítás jó, nyelvezetében pedig olyannyira siváran mutatja be a posztapokaliptikus világot, hogy kis híján a lapok közül is pernye szitál, de a fránya vesszők teljes hiánya számomra nehézkessé tette a magyar szöveg követését. Eredetiben, gondolom, elcsúszik a vesszők teljes hiánya, hisz az angol nyelv feleannyit sem használ, mint a magyar.

Melyik volt az év legextrémebb irodalmi eseménye?

Bódi Betti, leendő esztéta: Bár nem voltam jelen, csak a záróbulin, de azt hiszem, idén a Sínbusz Fesztivál kavarta fel leginkább az állóvizet. Valamint, bár ez sem kimondottan irodalmi esemény, de lévén Szegeden szinte az egyetlen több szálat összefonó hely, ahol érdemi munkák folynak – és a helyzethez képest még talán sikerrel is – a kultúra életben tartására, a Grand Café ingoványos érvelésen alapuló és szerencsére csak rövid ideig tartó bezáratása verte ki a biztosítékot. Nem csak azért, mert én is ott dolgozom, hanem úgy általában… Miért lehetett ilyet? Azóta, persze, sokkal őrültebb dolgok is történnek, sajnos.

Halmosi Sándor, költő: Több is volt, többnyire a Költészet Napján. Egyet emelnék ki: a „Hangraforgó maraton”-t, a kéttagú győri Hangraforgó együttes  (F. Sipos Bea, Faggyas László) tizenkét órás költészetnapi koncertjét, amikor is az előadók több száz megzenésített verset szólaltattak meg, óránként csupán néhány perces szüneteket tartva. Izgalmasnak tartom a Fűzfa Balázs és Jordán Tamás által kezdeményezett szabadtéri Nagy Versmondásokat is.

Potozky László, prózaíró: Bár nem vehettem rész rajta, ugyanis Kolozsváron élek, mindenképpen a Fiatal Írók Szövetsége által az Ünnepi Könyvhétre szervezett irodalmi peepshow-t emelném ki. Igazán egyedi ötlet, mondhatnám korszerű, mert ha a médiában egyéb sem folyik, csak egymást érik az úgynevezett valóságshow-k, az irodalomnak miért kéne megtartóztatnia magát a műfajtól? Szerintem az irodalomkedvelők sem vetik meg a kukkolás gyönyörét, pláne, ha kedvenc alkotóik meglesésére nyílik alkalom.

Folyóirat-publikációk közül mi vitte a pálmát?

Bódi Betti, leendő esztéta: A Filmvilágban volt egy Kömlődi-cikk a webkamokról, és hogy azok az internetes kommunikáció éppen teret hódító eszközei, a közlésforma új távlatokat nyit meg az intermediális művészetekben. Mindenképpen gondolatébresztő, főleg a fiatalabb generációnak.

Halmosi Sándor, költő: Passz.

Potozky László, prózaíró: Varga László Edgár Mozdonytűz című verse a Látó novemberi számában. Egy közös felolvasáson hallottam először, de a folyóirat hasábjain sem vesztett semmit hangulatából. Ritkán volt, hogy így vártam volna egy szöveg folyóiratban való megjelenését. Íme, a kedvenc soraim:

„a hórihorgas éjszakák a tömpe nappalokra dőlnek
és szétszakított blúz a táj a sóvár végképp elmenőknek
mit eddig összeraktam több ezer színes darabra bontom
áll egy még üres szerelvény s előtte csöndben ég a mozdony.”

Melyik Irodalmi Jelenben közölt írás tetszett a legjobban?

Bódi Betti, leendő esztéta: Boldog Zoli az LBA-szitu kapcsán létrejövő „kőbevésettkritika” vs. „vebkettő” vitára reflektáló jegyzetét mindenképpen kiemelném, elég aktuális és jól rávilágít a lényegi problémákra és velejárókra.

Halmosi Sándor, költő: A Heller Ágnessel készített interjú.

Potozky László, prózaíró: Hertza Mikola szövegei, különösen a Feltámadás – kísérleti jelleggel. Örkény örök, és ezeken a szövegeken eredetiségük mellett jócskán érződik a hatása.

Ki az a fiatal alkotó, akire ebben az évben figyeltél fel?

Bódi Betti, leendő esztéta: Új Krisztinát már régebb óta ismerem, a verseit a blogján olvastam – amíg meg nem szüntette. Örülök, hogy kezdik egyre többen ismerni. Szutorisz Szabi verseivel szintén idén találkoztam először, és bár van még hova fejlődni, de szerintem érdemes ráfeküdnie a dologra.

Halmosi Sándor, költő: Passz.

Potozky László, prózaíró: A jelenleg Kolozsváron élő Vass Ákos költő. Ha létezik erős, mondhatni agresszív sodrású költészet, hát ő aztán műveli rendesen.

Melyik médiumhoz köthető 2011 leglátványosabb külső és belső megújulása?

Bódi Betti, leendő esztéta: Fú… nem igazán követek ilyesmiket.

Halmosi Sándor, költő: Passz.

Potozky László, prózaíró: A lapozható Új Könyvpiac nagyon pofás. És mindenképpen pozitív az is, hogy az Irodalmi Jelen újból megjelenik nyomtatásban is.

Hogyan készülsz irodalmilag a 2012-es világvégére?

Bódi Betti, leendő esztéta: Párhuzamos dimenziókról szóló tanulmányokat olvasok.

Halmosi Sándor, költő: Nem lesz világvége. Az csak akkor jön el, ha megszűnik a költészet. De a költészet nem szűnik meg soha!

Potozky László, prózaíró: Hogyan készülhetnék? Néha olvasgatok és írok, miközben a betonbunkert vakolom.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.