HANS SACHS: A SZŰKÖLŐ KUTYUSKA - farsangi komédia
Mesterségem nincs híjával
csalásnak és árulásnak,
ördög-ebnek hívhatnának.
Mit nem lát meg ördögi szem,
azt is kiszagolom, s viszem.
Mesterségem nincs híjávalHans Sachs
HANS SACHS
A SZŰKÖLŐ KUTYUSKA
farsangi komédia, 1554. jan. 25.
Szereplők:
Balbána Fülöp, az öreg nemesember
Paulina, Balbána együgyű fiatal felesége
Spini Félix, fiatal nemesember
A vén kerítőnő
PAULINA
(belép férjével, az öreg nemessel)
Csizmában meg sarkantyúban?
Hova, férjuram, hadd tudjam!
Messze készülsz, ahogy nézem.
FÜLÖP
Úgy van, kedves feleségem.
Régi fogadalmam nekem,
hogy a Szent Sírt fölkeresem.
És úgy alakult a dolog,
hogy azonnal elindulok,
mert van két jó útitársam:
Vilmos, kenyeres pajtásom,
s derék testvéröccse, Bernát.
Velük és most kell mennem hát,
ily alkalom nem lesz még egy.
PAULINA
Egytől féltelek csak téged:
értetek ti a tengerhez?
Mert az vad, és nem kegyelmez.
Mi lesz veletek és velem?
FÜLÖP
Isten megóv majd, kedvesem!
Ezt szilárdan eltökéltem,
nem adom fel semmiképpen.
Lovaggá akarok válni,
atyám nyomdokában járni.
PAULINA
Mivel nem tarthatlak itthon,
mondd el, miként legyek bizton
a sok gonosz, rút pletykától,
amit mind ismerünk már jól;
kivált az asszonyokétól.
FÜLÖP
Paulinám, ismerlek jól.
Derék, tiszta, hű asszony vagy,
kit erkölcse cserben nem hagy.
Kerüld a kerítőnőket,
zárd ki a házadból őket!
Rosszabbak ők az ördögnél!
Szépen, magadban időzzél,
mint eddig is tetted, gyakran!
PAULINA
Nos, férjuram, menj nyugodtan!
Áldást, szerencsét kívánok,
s óvjon Isten, bárhol jártok!
Hozzon vissza hamar nékem
a Szentföldről egészségben!
(átölelik egymást, és a férj elmegy)
Most, hogy egyedül maradtam,
szépen kell élnem magamban;
ahogy az erkölcs kívánja.
Vígság és öröm kizárva,
míg meg nem jön hites uram!
Csak a templom, mi nyitva van,
hogy ott buzgón imádkozva
kérjem Istent, hozza vissza.
Mindjárt föl is keresem hát
a püspök szép kápolnáját.
Oda megyek én, az árva,
hogy egy nap se vesszen kárba.
(Körbekerüli a színteret.
Félix, a fiatal nemes jön be,
és követi tekintetével)
FÉLIX
Ó, mily szép és finom csoda
Balbána Fülöp asszonya!
Ó, mily kecses szája, orra,
mintha Vénusz maga volna!
Nem is hiszem én, hogy Isten
különb nőt teremtett itt lenn.
Férje most a Szent Sírnál van,
így lesz időm és alkalmam,
hogy e nemes nőt elnyerjem,
érte bár a föld elnyeljen!
Hisz úgyis a bánat öl meg,
ha nem kapom meg e hölgyet.
Most rögtön fölkerekedek,
s zenészeket szerződtetek,
hogy velük ma, házuk előtt,
szerelemre bűvöljem őt.
Akkor leszek boldog végre:
Félix, s nem csak névre nézve.
Rajta! Csak az nyer, aki mer!
Üdvöt gyáva nem érdemel.
(Paulina jön be egy levéllel)
PAULINA
Spini Félix írja ebben,
hogy mily forrón szeret engem.
Folyton szolgálattal zaklat,
s vívni lovagomként kaptat,
hogy a ménkű csapná agyon! –
Van szolgálóm és inasom,
kik híven szolgálnak engem:
nevemmel hát ne hencegjen!
Szolgálata szégyen reám,
és nem hat meg egyáltalán!
Én csak férjemet szeretem,
ő az, ki nem hagy hidegen.
Hasztalan hát hízelgése.
Ajándékával ne sértse
büszkeségem: visszaküldtem,
magát messze elkerültem.
Ez tán megérteti vele,
hogy szívemben semmi helye.
(Paulina távozik.
Félix jön, beteg tartással,
bús ábrázattal)
FÉLIX
Óh, én szegény boldogtalan,
minden reményem odavan!
Paulina, a kegyetlen,
elutasít, megvet engem!
Pedig én még ma is folyton
érte égek, érte hordom
észveszejtő nagy kínomat,
mely egy percnyi nyugtot nem ad.
Csúnyán meg is betegedtem,
de nem segít rajtam ez sem:
bárhogy rázzon is a hideg,
én mindennap fölserkenek,
és házához lopakodom,
nem néz-e ki az ablakon:
hátha látom kedves lényét,
s magamba ihatom fényét.
Így égek ott, reménytelen,
és csak sorvaszt a szerelem,
míg nyomorult életemnek
a halál bús véget nem vet.
(a kerítőnő jön, hosszú olvasóval)
KERÍTŐNŐ
Nézem ezt az ifjú embert,
s szívemben mély szánalmat kelt:
ül soványan, sóhajtozva,
minden örömtől megfosztva...
Megszólítom komoly hangon,
mért ilyen elesett vajjon. –
Kedves fiam, mi bánt téged?
FÉLIX
Ó, néném, mit mondjak néked?
Pusztul szívem, lángra gyúltan,
így halok meg, nyomorultan.
KERÍTŐNŐ
Fiam, csüggedni nem szabad!
Mondd el szépen panaszodat,
hátha van reá szer nálam!
FÉLIX
Én már mindent megpróbáltam
e pusztító kórság ellen!
KERÍTŐNŐ
Beszélj, itt az idő, lelkem!
Kapsz rá orvosságot tüstént!
FÉLIX
Hallgasd meg hát, hogy mi történt!
Megszerettem, a sors mit ád,
a szép, nemes Paulinát.
Udvaroltam néki nyíltan,
nevét a pajzsomra írtam.
Szolgálatom megvetette.
Levelet írtam helyette,
s ékszereket raktam mellé,
hátha így jobb néven venné.
Ámde mindez kárba veszett:
jött a haragos üzenet,
hogy szolgálatot, szerelmet
kínálni neki ne merjek!
Most már bizonyos lehetek,
hogy semmibe vesz engemet,
mégsem tudom gyűlölni őt.
Csak járkálok háza előtt,
hátha tán megpillanthatom,
amint kinéz az ablakon.
Ám ha véletlenül meglát,
kiköp az utcára mindjárt:
így döf újabb tőrt, a szende,
az én sóvárgó szivembe!
Így emészt engem a kínom,
s érzem, nem sokáig bírom.
„Boldog” – ezt jelenti nevem,
s boldogtalanság jár velem!
S nem segít itt emberfia,
majd csak a sír, ásó, kapa.
KERÍTŐNŐ
Drága fiam, bízz csak bátran,
én még mindig írt találtam
mindenféle betegségre!
De mondd, mit adsz nekem érte,
szegény, nincstelen asszonynak?
FÉLIX
Itt van, néném, máris fogjad
ezt a dupla két dukátot!
Máris jobban vagyok, látod,
s ha jóságod addig terjed,
hogy magamtól csatát nyerjek,
akkor leszek egészséges.
KERÍTŐNŐ
Bízz csak, győzöl, nem kétséges!
Ne izgasson ez a dolog,
hamarosan jó hírt hozok:
ki szerelmed megvetette,
szeretni fog, eszét vesztve!
(Félix távozik)
Lássunk hát dologhoz szépen,
legyen meg, amit ígértem!
A hölgy jámbor, tisztességes,
a csábítás hát veszélyes.
Más módszert kell kieszelnem,
hogy az ajtón beeresszen.
Tudom is már, mi a nyerő:
kutyuskámat veszem elő;
épp két napja koplaltatom,
és most mustárlisztre fogom,
mibe kövér húst keverek.
Attól majd szűköl és remeg,
mintha bú vagy bor gyötörné:
így válik hű eszközömmé.
Mert a büszke szarvas ellen
eszemet kell elővennem;
varázshanggal élni bátran,
hogy a végin levadásszam.
Még ma házába indulok,
s elkezdem a vadászatot.
(a kerítőnő távozik,
Paulina jön be)
PAULINA
Csábítóm leépítettem,
mégse nyugszik, az értetlen.
Járkál házam előtt, fent, lent,
mint akinek esze elment.
Szeme gúvad, mint a pontynak,
melyet a vízből kivontak,
s levegőért kapkod, eped.
De így sem hat meg engemet:
szemem csak férjemre tekint,
ki nemsoká’ itt lesz megint.
(a kerítőnő jön a kutyuskával)
KERÍTŐNŐ
Ó, nemes hölgy, Önt keresem!
Ne szégyellje ezt, kedvesem,
mert kiért idejét rablom,
szegény gyermekágyas asszony,
ki segélyért esedezik,
táplálhassa kicsinyeit.
Mert hat csöppség néz reája,
de se juha, se marhája,
se földje, se mestersége,
szegény favágó a férje.
Hölgyem, ilyennek kell adni!
Röstellek mást lerohanni,
de az ily ínség siralom!
PAULINA
(egy fél velencei tallért ad neki)
Ki venné ezt tőled zokon?
Add neki e fél aranyat!
Mondd, te hogy tartod el magad?
Mi a te foglalkozásod?
KERÍTŐNŐ
Én, úrnőm, napszámba járok.
Rómában is megfordultam,
ahol feloldozást kaptam;
s mindezt vízen és kenyéren.
Más munkám is akadt nékem:
holtak fölött virrasztottam,
s lelkükért imákat mondtam.
Rózsafüzérem segített,
szegénységemen enyhített.
PAULINA
Kedves nénikém, a férjem
a Szentföldet járja éppen.
Foglald őt is imáidba:
hozza az Úr hamar vissza!
E fél arany a jutalmad.
KERÍTŐNŐ
(elrakva a pénzt)
Lám, az Isten bajba’ nem hagy!!
Én és a kutyuskám, itten,
eddig nem ettünk semmit sem.
Azt hittem, majd koplalunk ma.
PAULINA
(megtekintve a kutyát)
Ó, hogy szűköl e kutyuska!
Mi baja van, hideg rázza?
KERÍTŐNŐ
(sírva kulcsolva össze a kezét)
Ez az életem nagy gyásza!
Ó, de úrnőm, szépen kérem,
ne várja, hogy kibeszéljem
mélyen titkolt szívfájdalmam:
hogy e sírás mi miatt van!
Oly szomorú a történet!
PAULINA
Mondd, nénikém, mi történhet?
Itthon, négy szem között vagyunk,
se szemtanúnk, se fültanúnk,
és, ha a kutyuska éhes...
KERÍTŐNŐ
...Tudom, jut itt eleséghez. –
De ha sorsa jut eszembe,
nincs, mi vigaszomra lenne,
úgy érzem, hogy elájulok,
olyannyira bánt a dolog.
S mindannyiszor ettől félek,
ha előjön a történet.
PAULINA
Szívesen megtudnám okát.
KERÍTŐNŐ
Tudja meg asszonyom, tehát,
hogy ez a kis szerencsétlen
kedvenc leánykám volt nékem. –
Szép lány, illedelmes, jámbor.
S hogy egy ifjú, a javából,
forró szerelemmel teli
leveleket küldött neki,
minden kincsét felajánlva.
De lányom szívét bezárta.
Mikor az ifjú ráébredt,
hogy már semmit nem remélhet,
nagybeteg lett nemsokára,
és belehalt bánatába.
Ekkor Vénusz istenasszony,
hogy tisztéhez hű maradjon,
lányom magához hívatta,
és kutyává változtatta,
amért szívét el nem érte
a szerelem szűkölése.
Így változott az én lányom
síró ebbé. – Nem kívánom
senkinek, hogy ily baj érje.
Csak zokogni tudok érte.
PAULINA
(panaszosan)
Ó, néném, hogy megrettentem,
mily félelem ébredt bennem!
Hisz magam is hasonló bűnt
követtem el, – lám, fel se tűnt! –
Félix, a szép nemesember
kérlelt engem szerelemmel
heteken át, felajzottan,
de én elutasítottam.
Megvetően bántam vele,
nem kellett tőle semmi se.
Csak az illendőség kellett,
és hogy védjem a szerelmet
az én hites uram iránt.
Ez a megvetés, ami bánt.
Szegény ifjút úgy leverte
a bú, csak ül reggel-este
kapum előtt, sóhajtozva,
s lassan csontig soványodva.
Ó, nénikém, mondd meg nékem,
hogy tegyem jóvá nagy vétkem?
Te ültetted a félszt belém.
KERÍTŐNŐ
Ó, leányom, azt mondom én,
már rég viszonoznod kellett
volna ezt a hű szerelmet.
Ha most ridegséged miatt
meghal a szegény áldozat,
a szerelem istennője,
Vénusz tudni fog felőle,
s ahogy leányom büntette,
épp olyanra számíthatsz te:
síró kutyussá változtat.
Ezért irgalomra fogjad
szíved az iránt, ki szeret,
és még megmenthet tégedet!
Lányom jó példa számodra.
PAULINA
Óh, anyám, ha tudtam volna,
mily nagy bűn és mily gonoszság,
ha vágyunk nem viszonozzák,
hanem megvetés fogadja!
De másképp lesz mától fogva:
hogyha szerelmemet kéri,
nem mondok majd nemet néki.
Szívem nem lesz kemény újra,
mert Vénusz azt megbosszulja,
lesújt a kegyetlenekre. –
Anyám, maradj itt ma este!
Tudom, van még meséd bőven,
ne siess el hát éntőlem!
Fogd e két aranyat szépen,
s vasárnap is légy vendégem
síró kutyuskáddal együtt!
Gyertek beljebb! Ott elverjük
kínzó éhségünket mára,
s befekszünk a tollas ágyba!
(kimennek a színről)
FÉLIX
(vidám arccal jön be)
Tegnap új nap virradt reám:
megszólított Paulinám!
Azt rebegte el pirulva,
hogy láthatom pár nap múlva,
s barátságosan mosolygott.
Soha boldogítóbb dolgot!
Az éjszakát átaludtam,
s így keltem fel: megújultan!
(a kerítőnő jön be)
KERÍTŐNŐ
Ó, szerencsés Fiatalúr!
Nem sürögtem hasztalanul:
rábeszéltem Paulinát,
ne űzze el többé magát.
Este nyitva lesz ajtaja,
s teljesül minden óhaja.
Jól lakhat a szerelemmel,
s meghalnia érte nem kell.
FÉLIX
Óh, anyám, a cél elérve?
Itt ez a tíz arany érte!
Hisz magának köszönhetem
egészségem és életem.
Végre átölelhetem őt,
s visszanyerhetem az erőt!
Mivel enyém a szerelem,
méltán Félix már a nevem!
(Félix távozik)
KERÍTŐNŐ
(summázza a darabot)
Kerítésből több a hasznom,
mint ha gyapjút szövök otthon.
Ez a szakma jól tart engem,
bár nem áll köztiszteletben.
Igaz, húst és vért árulok,
míg a házakhoz járulok
szent ügyeknek látszatával.
Mesterségem nincs híjával
csalásnak és árulásnak,
ördög-ebnek hívhatnának.
Mit nem lát meg ördögi szem,
azt is kiszagolom, s viszem.
Még senki sem érez gyanút,
de ha egyszer napfényre jut
sok csalásom, s rám olvassák,
előkerül majd a nagy zsák...
Vagy megkövezés lesz részem?
Nem, a többség úgy dönt, mégsem:
bőségesen rászolgáltam,
hogy megfojtsanak egy zsákban,
folyóba vetve, a népek,
mint egy rút, kártékony férget.
Hisz számtalan bűnöm, szennyem
a férgekhez sorol engem.
Sok megrontott asszony, leány
vall majd, bűnét nyögve, reám.
Ha kerítőnőkre hallgatsz,
te is így jársz, mondja Hans Sachs.
Fordította: Mann Lajos
