KÖNYVHÉT

Kiss Judit Ágnes Koncentrikus korok című, az Európa Könyvkiadónál megjelent verseskötete nemcsak a szavak, hanem a zene erejével is hatni próbál. Az Ünnepi Könyvhét érdekes színfoltja volt a könyvbemutató, ahol Kiss verseinek megzenésített változatába is belekóstolhattunk.

 
Verses-zenés könyvbemutató Kiss Judit Ágnessel

A szerző negyedik verseskötetét méltató Marton Éva meg is jegyezte, Kiss nemcsak költő, hanem zenész is, számára a muzsika és az írás szorosan összekapcsolódik. Minderről az irodalmi délutánon is meggyőződhettünk, hiszen megismerhettük az alkotót muzsikusi oldaláról. Megtudtuk továbbá, hogy a szerző 2008 óta tulajdonképpen mindent rögzít saját blogja felületén. Ennek kapcsán elmondta: tulajdonképpen grafomán írói alkat, de verset írni egészen mást jelent, mint bármi egyebet szavakba önteni.
Sokszínű egyéniség, a zene és az irodalom mellett a táncművészetet kedveli, sőt, egy ideig  középiskolai magyartanárként is dolgozott. Viszont az írás az, amiben igazán megtalálja önmagát. „Alkotni lelki szükséglet” – vallotta, majd hozzátette, az már természetesen más kérdés, hogy tetszik-e az olvasónak az, amit ez a szükséglet produkálni képes.
Az új verseskönyv olyan témákat boncolgat, mint a halál, a szorongás, a félelem, a depresszió, a gyász.  A szerző, akárcsak korábbi műveiben, itt is állandóan határokat feszeget és lép át, provokálja az olvasót.

A moderátor kérdésére, hogy miért foglalkoztatja ilyen mértékben a halál, a gyász, Kiss elmondta: tulajdonképpen korábban is érdekelte mindez, de csak ebben a kötetben kapott hangsúlyosabb szerepet mint verstéma. A könyv kissé szomorúbb, szürkébb lett, mint ahogy ő szerette volna – tette hozzá.
Fűri Anna a zene nyelvén szólaltatta meg Kiss Judit Ágnes költeményeit, a könyvbemutatón is hallhattunk belőlük néhány szemelvényt. Fűri elárulta: Kiss verseit megelőzően nem igazán írt zenét. Különleges élményt jelent számára ez a költői világ, hiszen olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyeket ő is el szeretne mondani.
Az a célja – mondta Kiss –, hogy a versek révén minél mélyebb érzelmi rétegekre találjon az olvasó. Aztán végül rádöbben, hogy nem is maga a megtalálás, hanem a keresés folyamata a legfontosabb.  „Keresek valamit a mélyben, valami magot, magamban és magamon kívül (magamon kívül keresem), ahogy egy fa évgyűrűi mentén befelé haladva, ahogy Peer Gynt hántja le a hagymahéjakat. Van legmélye, van mag, talán több is, csak azt nem tudom, melyik az igazi: a gyerekkor, a magzati lét, a halál vagy a fogantatás előtti világ. Mire rakódik rá minden más: a nőiség, a szerelem, a gyász, a világban való élet?”
 

Varga Melinda