PILLE ÉS PÁNCÉLÖKÖL – Marczinka Csaba versei

KÖLTÉSZET

Persze elébb a kastélyt kell újítni:
Bányácskából Széphalmot varázsolni!
Meg  kell  egy  jómódú csúnyácska nej...

PILLE ÉS PÁNCÉLÖKÖL

MARCZINKA CSABA VERSEI

A  búcsúzásról

Sokat  búcsúztam,
szinte már  nyakra-főre
– s mikor  kell, nem megy…

Posztmodern  Kazinczy
(az  öregedő   Feri   monológja)

        „Lesz   itt  nemzeti  klasszicizmus,
         csak  bele  ne  gebedjetek!”

Ferkó  – alig   szabadulván a sittről –
ekképp  tűnőde búsan magában:
„Lassan  negyvenöt  leszek az ősszel:
eddig  hová  és  mennyire  jutottam?
Mennyit  szereztem  hírből  s  babérból?
Szinte  már  a  nevem is elfelejték!...
Hogyan  kerülhetek újra centrumba?
Ha  jó  keményen belecsapok a
lecsóba: én tálalok egy új  kánont,
a  „fentebb  stíl”-t (nem bétavillt, vágod?!)…

(Átmegyek  levélautomatába:
jaj  neked, ha felkerülsz listámra!
Hirdetem majd az igét, s igazítom
az életműveket paradogmámhoz!...)

Most épp üres a Literatúra
porondja: betöltöm én a légüres
teret, teremtve hozzá  közönséget!

Persze elébb a kastélyt kell újítni:
Bányácskából Széphalmot varázsolni!...
Meg  kell  egy  jómódú csúnyácska nej
a csóró cselédszerető mellé, hej!
(Asszony legyen finom és kulturált,
vadócnak ott a kis cselédleány.)

Hát ezek állanak még előttem,
csak legyen idő s tér kibontakozni!
Fortuna és Psyché adjon nekem
elég erőt porondon birkózni!...”

Szólott Feri és jót nyakalt a mama
borából. El is aludt...

Ihlet

Mint szivárgó gázpalack:
úgy ürítjük
magunkból az ötleteket
– melyikből lesz csak poén,
melyikből születik meg a
„Nagy Mű” vagy
akár egy formás művecske
– nem egészen rajtunk múlik!

Valamelyik kis buborék:
könnyed s áttetsző...
A másik súlyos gázfelhő:
nehéz és komor!
Vajon lehet-e a kettőt
vegyíteni?
Keverve sötét s világos
palettát...

Pille és páncélököl
között félúton:
merre mozdul el az ihlet
szeszélyes
és  dús tollú madara?
Tudatod
parancsol neki, avagy
ő emel föl prédaként?!