odaLÖKött KÖLtészet (Mit kezdjünk a slammel? 4.)

Kotroczó Máté, a veszprémi slamestek szervezője is hozzászólt a slamkérdéshez.

Kapcsolódó: a „slamvita” előzményei

odaLÖKött KÖLtészet

Hogy megértsd a slam poetry műfajt, nincs másra szükséged, csak az előítéleteidre. Vegyük elő és vizsgáljuk meg őket egyesével!

Tudod, hogy mi a különbség a költő és a többi ember közt? Szerintem a válasz pofonegyszerű! Az egyik kezébe fogja a papírt, a laptopot vagy a mobilját, és elkezdi leírni a gondolatait. Aki pedig a másik oldalon áll, ő jó esetben csak olvassa vagy hallgatja mások véleményét a világról. És azt tudod, hogy mi különbözteti meg a költőt a slammertől? A választ most is könnyen megkaphatod egy verbális pofon kíséretében, amennyiben a költő előadása valóban hatással van rád. Remélem, sikerült kihámozni, hogy a legfontosabb különbség az, hogy a slammer előadó. Nemcsak felolvassa, hanem életre is kelti a szöveget. Megtanulja, rögtönzi, vagy fél szemmel olvassa, de az biztos, hogy a papírtól a lehető legmesszebb szeretne kerülni. Mindezt azért, hogy a közönséghez, a többi emberhez minél közelebb jusson.

A dráma és a színház viszonyáról hallottál már valamit? Mi köze a kettőnek egymáshoz? Nagyjából annyi, mint a költészetnek a slam poetryhez. A dráma egy irodalmi alkotás, ami a papíron él. Azt mondják, hogy a drámát használjuk alapanyagként egy-egy színpadi előadáshoz. Aztán arról is lehet vitázni, hogy a megjelenített színmű köszönőviszonyban sincs az eredeti drámával. De nem is ez a cél. A színpad és a papír két teljesen más világ. Ahogy a papír életre kelti a fantáziát (hiszen ezért olvasunk, nemde?), ugyanúgy életre kel a költészet – megszabadulva a korlátaitól – a slam poetry segítségével.

Gyukics Gábor egyszer megkérdezte tőlem, hogy szerintem mi az a slam poetry? Erre elővettem a zsebemből a szépen megfogalmazott, világszerte hangoztatott definíciót, amit Loki barátommal találtunk ki. E szerint: a slam poetry egy retorikus elemekkel élő, élő szavú költészet; fél úton van a rap gettóköltészete és a klasszikus poézis közt. Erre Gábor csak ennyit mondott: bullshit. Ő járt Amerikában a slam poetry szülőhazájában, ahol a slamesteken minden nemzet és nép képviselője a saját anyanyelvén szólalt meg. Amit ők előadnak, az nem vers. Köszönőviszonyban sincs azzal, amit mi, magyarok költészetnek nevezünk. Semmi köze sem Petőfi Sándor ütemhangsúlyos technikájához, sem pedig Babits szabadverseihez. A slam poetry élőszó, véleménynyilvánítás. Sokkal közelebb van a prózához, mint a vershez. Ötvözi a próza közvetlenségét és érthetőségét a vers tömör fogalmazásmódjával.

Mi pedig slamben vitázunk az Irodalmi Jelen lapjain arról, hogy a slam egy nagy rakás nudli a költészethez képest? Írásban slammelni? Írásban? Rendben. Egyáltalán nem mindegy, de a kísérlet kedvéért tegyük félre az írás és az élőszó közt feszülő ellentétet. Akkor beszéljünk arról, hogy mi a gond azzal, hogy a fiatalok mikrofont ragadnak? Mert van, aki úgy gondolja, hogy ők gyenge, egocentrikus szövegeikkel lealacsonyítják a szép magyar nyelvünket, és bemocskolják a költészetet. Laikusok! Kiáltanak fel a „szakértők”. Ugyan mit értenek ők ehhez? Mit képzelnek magukról? Csak úgy besétálhat akárki az utcáról, és megmondhatja a magáét? Erre az a válaszom, hogy IGEN! Mi nem koronázzuk költővé magunkat. Mi nem vagyunk mások önmagunknál. Mi slammerek vagyunk. Nem akarunk mások lenni.

Találtam egy helyet, ahol elfogadnak. Ahol megoszthatom másokkal a költészettel és az írással kapcsolatos szenvedélyemet. Ahol végre normális témákról beszélhetünk. Ahol láthatom, hogy mások szorgalma és kitartása milyen eredményt hozhat. Megbecsülést és figyelmet. Arról panaszkodik az úri közönség, hogy manapság kiveszett a fiatalokból a kultúra és az irodalom iránti igény. Szerinted mi lehet a slam poetrynél hatásosabb eszköz arra, hogy áthidaljuk a fiatal nemzedék és a magyar irodalom vasbástyája közti akadályokat?

Jómagam a veszprémi odaLÖKött KÖLtészet szervezője vagyok, ezért a mi mozgalmunkról is szeretnék néhány szót szólni befejezésként. A slam poetry csak egy műfaj azok közül, amit mi befogadunk. Amerikai szemmel semmi köze nincs a mi előadásainknak a slamhez. Papír van a kezünkben, és mi verseket írunk. A logónkon az is rajta van, hogy „Slam Poetry Veszprém”, azért hogy az emberek tudják mihez kötni a tevékenységünket. Amit mindenképpen igyekszünk megőrizni a műfajból, az a nyíltság. Bárki eljöhet hozzánk, és bejelentés nélkül elmondhatja a saját véleményét, versben vagy akármilyen más formában. Papírból, vagy a nélkül. Bárki. Ez a lényeg. Egyetlen dolognak örülök, a költészet / slam poetry vitával kapcsolatban. Annak, hogy beszélünk róla. Köszönöm a figyelmet.

Kotroczó Máté