Kántor Zsolt Térey János verséről

A nyelvben is el lehet tévedni. Egy regényben is el lehet tévedni. A pénzügyekben, a politikában, a szerelemben. Hol nem? A nagy tévesztések, elbukások és kudarcok után lehet újjászületni, feltápászkodni és újat kezdeni. Egyedül a tévedés az, ami tévedhetetlen.

KÁNTOR ZSOLT

Térey János: „Illene bevallania”, ez finnül van?

című verséről

„A világért soha be nem ismerném, hogy eltévedtem.
Fogalmam sincs, merre vagyunk.
Semmi fogódzó: se óriáskerék, se székesegyház dupla tornya; egyetlen magányos felhőkarcoló, egyetlen lekövethető villamosvonal sem.
Balra vagy jobbra, egyszer is elég elrontani a döntést.
Pedig ő aztán idejében szólt!
Megtörtént, hát illene bevallanom.
De az olyan férfiatlan volna.
Ehelyett makacsul azt bizonygatom, hogy igenis erre van az óhajtott célpont, érzésem szerint erre kell lennie.
Mert a múltkor még… mert a könyvben… olyan mindegy.
A csodás vidámpark helyett egyszer csak: út a semmibe, űr.”

(Részlet a Műútban megjelent versből, 2012. 034-es szám)

Olykor a legolvasottabb szerzők is meg tudnak lepni. Térey János majdnem mindig váratlan és eddig nem tapasztalt dolgokkal rukkol elő, az ember csodálkozik, honnan van ennyi erudíció? Honnan van ennyi finoman árnyalt gondolat? Honnan lenne? A tapasztalat, a való lét, az olvasás, az emlékezet és ennek a kettőnek a szerves ötvözete adja a szellemi hátteret.  Ehhez jön a személyiség, Térey érdekes, különleges karaktere, ami a talentumon keresztül dolgozza fel a szívéhez közel érzett motívumokat. Szívesen találgatom esténként, mit (t)akarhat egy-egy Térey-szöveg?  Jó vele bíbelődni. 
    A mellékelt részlet egy szerethető versből van, ami egy utazásról szól. Szólhat-e egyáltalán a vers valamiről? Vagy maradjon fragmentált, szürreális talány? Én mind a kettőt elfogadom, ha meggyőz arról, hogy önmaga követelményeinek meg tud felelni. Téreynél ezzel nincs probléma. 
    Ebben a szövegben nem tévedek el, mint a vers narrátora. Mert minden vers olyan, mint egy utca egy nagyváros kellős közepén. A verssorai a házak, laknak benne gondolatok és érzések. 
    Tényleg „deja vu”. Tulajdonképpen a paramnézia, mint jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok. Érdekes, hogy déjà vu élményének későbbi felidézésekor maga az érzés meglehetősen pontosan körülírható, ugyanakkor annak felidézése, hogy milyen valós körülmények váltották ki az érzést, ugyanolyan bizonytalan, mint maga a képzeletbeli, "már átélt" szituáció.
    Olykor valóban úgy téved el az ember, hogy holtbiztos a tippje. Szinte cáfolhatatlan bizonyossággal tudja, hogy amerre elindult, az a helyes irány. A rá bízott idegenvezetettek meg mennek utána. Nehéz eset. Majd a rádöbbenés következik és azután be is kellene vallani valakinek, hogy tévedett.
    Általános eset. Maga a létezés van benne, mint metafora. Maga az álom, mint valóság.
            A nyelvben is el lehet tévedni. Egy regényben is el lehet tévedni. A pénzügyekben, a politikában, a szerelemben. Hol nem? A nagy tévesztések, elbukások és kudarcok után lehet újjászületni, feltápászkodni és újat kezdeni.
    Egyedül a tévedés az, ami tévedhetetlen. És bejön. A hiba nem hibáztat. Ő jön és elfogyaszt téged reggelire. És kijössz valahogy a gyomrából. Ez a metamorfózis. Van benne spiritusz. Szellemi dolog. (Szép érdek nélkül.)
    Ha eltávolítják a salakot az ezüstből, eszköz lesz az ötvös számára, írja a Biblia a Példabeszédekben. (25.4.) Ezt csináljuk a nyelvvel naponként, megtisztítjuk a közbeszédet, a partikularitás matériáját, és ami marad, abból lesz az ékszer, a mű.
    Valami abszolút, megrendíthetetlen alapot keres az elme, de nincs se ott, se itt. A GPS felmondja a szolgálatot, de a vers nem. Ha fölsejlik az út a semmibe, a tudás nem sokat segít, onnan már csak a hit ad fogódzót. Pál apostol szerint a nem látott dolgokról való meggyőződés ez a „fundamentum”, a reménylett tények valósága. (Zsidókhoz írt levél 11. 1.) Lehet, hogy meglesz a kiút, mielőtt bevallanánk, hogy tévedtünk. Szerencse lesz.

Térey János fotóportréját Zimmermann Zsolt készítette