Irodalmi Jelen

Győr tele van költészettel

2013. május. 20. - 17:14

„Villányi László egy legendagyártó költészeti kisiparos, aki helyeket, embereket, érzéseket, hangulatokat formált verseiben úgy otthonossá, hogy az ne csak az itt élőké, hanem mindenkié legyen” – hangzott el a költő és Szabó Béla fotós közös könyvbemutatóján, melyre megtelt a győri Petőfi Sándor Művelődési Ház színházterme.

A Győri idők című kötetet szülővárosáról készítette a 60 és az 50 éves alkotó. A szerzőkkel Gülch Csaba költő, újságíró beszélgetett, aki már a versek felolvasása előtt kedvet csinált a fekete-fehér könyv forgatásához. „A hely szelleme megfogalmazhatatlan kifejezés, és akkor a kezembe kerül egy kötetnyi vers, hozzá kapaszkodva tucatnyi fotó, ami első, tréfás olvasatra 110 évet jelent. Mert Villányi Laci 60, Szabó Béla 50 évet tud felmutatni. De itt még nincs vége a történetnek, a verseket olvasva, a fotókat szemlélve előbukkan további öt-hatszáz év is: a város személyes krónikája. A varázslat. A varázslat, ahogy Ady Párizzsal bánt, ahogy Márai Kassát a magas irodalom trónjára ültette, ahogy Kosztolányi szülővárosából legenda nőtt, úgy magasztosul fel Győr Villányi László versei által” – kezdte Gülch Csaba Villányi László 14. önálló kötetének bemutatását. Megfogalmazása szerint Villányi egy legendagyártó költészeti kisiparos, aki helyeket, embereket, érzéseket, hangulatokat formált verseiben úgy otthonossá, hogy azok ne csak az itt élőké, hanem mindenkié legyenek.

„Villányié a hely szelleme. Mert a helynek, ahol élünk, ahol óráink, napjaink, éveink telnek, szelleme van. Mert költőnk mesélő versei által Győrben ott van a világ, miként a világban ott leledzik Győr. A város, a Dugonics utca, a Széchenyi tér, a Zrínyi utcai kórház, a kecskehíd, a Nádor tér, a Rába-part, a piac, az Evangélikus Szeretetház, mártír Apor Vilmos, Takács bácsi és Csibe Julcsi”. Hangsúlyozta, ettől a helytől szabadulni New Yorkban, Párizsba és Újvidéken sem lehet. Elmehet, menekülhet az ember, de akár kegyelemből kapott szerelméhez, előbb-utóbb visszatér.

Villányi László

A könyv hátlapján Karátson Endre ajánlását olvashatjuk, miszerint „Villányi László tájain barangolva felfedezhetjük világát, a magunkéra ismerve osztozhatunk az ő meghitt életében, vagyis egy belső várost is járhatunk, s ebben más idők hullámain sodródhatunk. (...) Győr kimeríthetetlen ihletforrásként táplálja ezt a versgyűjteményt, mely fiúi köszönet a város éltető ajándékáért, és érzékeny alanyi beavatás ígérete a fogékony polgárnak és az igényes látogatónak.”

Gülch Csaba megfogalmazása szerint ebben a rácsodálkozásban igazgat bennünket Szabó Béla fotós, aki képeivel úgy kapaszkodik a versekbe, ahogy egy zenekarban egymást ölelik a szólamok. Nem csak megörökít, hanem alkot is. „A különös egymásra találás fotográfia és költészet között egy másik világ. Szabó Béla olyan érzékeny masinájával, mint Villányi László a tollával. A lényeget látja, a tengelyt, azt, ami az egész rendszert mozgatja, építi, sodorja.”

Az ötlet, melyből megszületett a különleges kiadvány, másfél éve fogalmazódott meg Villányi Lászlóban: elkezdte csokorba szedni a ’80-as évektől született, Győrhöz kötődő verseket, s kiderült, rengetegszer megihlette városa. Szabó Béla az elképzelést hallva azonnal lelkesedett, a város szeretetén kívül a kihívás motiválta. „Nagyon megmozgatott, hogy egy verbálisan megfogalmazott képhez hogyan társulhat a vizualitás. Számos olyan pillanatot tár elénk a könyv, ami mára csak az emlékét őrzi egy-egy hídnak, alkotásnak, helyszínnek. Kihívás volt, hogy egy emlékről hogyan lehet képet készíteni, hogy vizuális élményt is adjon a versnek. Villányi szerint a képek, hangulatok beszélgetnek egymással, az üres felületekre pedig mindenki odaképzelheti a saját emlékeit. „Ha jók a versek és a fotók, akkor ez párbeszéd kitágul: az olvasók is bekapcsolódhatnak, mindenki megteremtheti a saját Győr-képét.”

Szabó Béla

A szerzők inspirálnak, mi pedig olvasás közben eltűnődhetünk a folyók és az „egészség, kultúra, innováció” városáról, ahol „a jövő épül” a szlogen, és egyre többek szerint. A Győri idők nem csak a városban élőknek szól, hanem az utazónak, a majdani látogatónak és annak is, aki nem lépi át soha a település határát. „Kosztolányi Dezső egyik írása így kezdődik: »A vidék a csodák földje.« Győr is a csodák földje, ha ebből sikerült bármit felmutatnunk és odaadni bárkinek, és valamit érzékel ebből a csodából, ami Győr, akkor már megérte a munkát” – mondta a költő, aki Gülch Csaba szerint berzsenyis alkat. „Abban az időben, mikor Berzsenyiék és Kisfaludyék éltek, az irodalom nem Pesten, hanem vidéken volt. Nagy dolog, hogy Győrben él egy költő, aki sokat megvalósított az irodalom-szervező tehetsége által, számon tartják a kortárs irodalomban, több díjat kapott, és mégsem az érverésben, a fővárosban él, hanem szülővárosában, Győrben.”

„Jólesik – reagált Villányi –, amikor más-más kuratóriumok ítélnek oda díjat. Azért is örültem különösen a Párhuzamos Kultúráért díjnak a Mediawave Alapítványtól, melyet a közelmúltban kaptam, mert ezt azoknak adják, akik járják a saját útjukat, nem akarnak behódolni semmiféle divatnak.” Elmondta, soha nem azért írt le egy utcanevet, érzést, gondolatot, hogy abból könyv szülessen. Ő hiteles és jó verseket akart írni. „Örömteli, amikor messzi földről jönnek olyan emberek, akiknek már van képe a városról az én verseim által” – mosolygott és elmesélte egy friss élményét: a budapesti Eötvös József Gimnáziumból látogatta meg őt egy osztály, melynek irodalomtanára az osztálykirándulások alkalmával megszervezi, hogy a fiatalok elmenjenek az adott város folyóiratának szerkesztőségébe, illetve alkotóihoz. „Két órán keresztül kérdeztek a folyóiratról, utána pedig a verseimről a 16 éves diákok. Akik azt mondják, hogy haldoklik az irodalom, azoknak hallaniuk kellett volna, milyen okosak ezek a gyerekek és mennyire érzékenyek, tudják a dolgok lényegét.”

Villányi beszélt arról, hogy soha nem ment el hosszabb időre szülővárosából, élete minden fontos eseménye itt zajlott. „Az elmenetelek úgy is történhetnek, hogy valaki ott marad a szülővárosában, és a megújulások úgy is megtörténhetnek, hogy az ember nem él évekig külföldön” – mondta és hozzáfűzte, tudja, hogy rengetegen napi gondokkal küszködnek, de meggyőződése, hogy minden megpróbáltatás azért is szükséges, hogy az embernek lehetősége legyen újjászületni. „És ez a város minden hibája, bűne, vétke ellenére alkalmas arra, hogy az ember naponta újjászülessen”.

Szabó Béla a Győrtől 12 kilométerre fekvő Öttevényen él, rengeteg szál köti Győrhöz. „14 éves korom óta életem nagy részét a városban töltöm, megadatott a szerencse, hogy dolgozhattam napi és hetilapoknál, folyóiratoknál, amik lassan eltűntek, de jött egy másik lehetőség: a könyvek. Ezeken keresztül pedig olyan helyekre juthattam el, ahová a többség nem megy. Megadatott, hogy más szemszögből mutathassam meg a települést az itt élőknek és a látogatóknak. A könyv az időről szól, ami eltelt az évszázadok alatt, és ami a mi életünkben elmúlt, és hogy ezalatt mennyit változott a város. A kötetben a szó és kép ugyanolyan fontos, egyenrangú partnerek, kifejezik az érzelmeket a szülővárosunkról.” A két szerző elárulta, terveznek még közös munkát. Hiszen Győr tele van költészettel. Minden nap.

Szöveg és fotók: Zoljánszky Alexandra

Kapcsolódó anyag:

Villányi László

Korszerűtlen

Szeretek naponta végigmenni gyerekkorom

utcáin, s a boltban ugyanazon a nyelven

kérni kenyeret, mint harminc év előtt;

szeretek újra meg újra találkozni kedves

arcokkal, bólintani merengő lányok felé,

vagy felriadni, ha rám köszönnek ők;

szeretek sétálni a temetőben, megállni

egy sír előtt, hiszen apámtól tudom: