Diurnus: Szellemi régészet – a műveltség fogalomváltozásai

És rendre el is felejtjük mindazt, amit már föltártunk.
Előbb-utóbb a szellemi régészet lesz a legizgalmasabb tudomány. Ükunokáim kémeket menesztenek majd a régmúltba, rájönnek, hogy miképp imádkoztak az óegyiptomi gyerekek, mik történtek az amerikai ókor népeinek világismeretében, labdajátékában, emberáldozataiban. Hangszereiket így-úgy megtalálhatjuk, olykor már csak ábrázolatokban, de a zenéjükről fogalmunk se lehet: a hallhatónak nincsenek nyomai. De hát nemcsak a régmúlt rejteget titkokat. A túlnépesedett Földön, abban az idő- és térbeli, állandó  tőszomszédságban, párhuzamosságban, amelyben élünk, itt is jelen vannak rejtélyek, amelyek ismeretlenek maradhatnak mindörökre. Valaki leírta, hogy ma annyian vagyunk a Földön, amennyien talán a kezdetektől máig összesen léteztünk. Lehetünk bármilyen műveltek, nagyjából  tisztában vagyunk vele, hogy a világ kultúrája immár áttekinthetetlen. Távolabbi nyelveken – meg saját nyelvünkön is – remekművek születhetnek, amelyeket soha meg nem ismerünk.

A legjobb fordításban is a magyar költészet (akár csupán Adytól Weöresig) olyan, mintha az orgonahangversenyt elfütyülném. A ma érettségiző fiatal az életéből két percet sem töltött Bornemisza Péter vagy Bethlen Miklós társaságában, annyit sem Arisztotelésszel, Anna Komnena neve nem mond neki semmit, és abban sem biztos, hogy Bolyai nevét rövid vagy hosszú ó-val írják, s mi fán terem az Appendix. Amit a magyar kultúráról tud, három könyvoldalon elfér;  a szomszédos kultúrákról együttvéve:  félannyit se. Soha nem olvasta egyetlen norvég zseni nevét sem. Montaigne, Goethe, Tolsztoj neki nem írt semmit. Ő csak a versenyre készül a világban.

S mindez nem az iskola bűne, hanem a mienk. Az egész társadalomé, tehát senkié.

Újra kellene koncipiálni a nemzeti és emberi kultúra fogalmát. Mi az, ami megkerülhetetlent e tízezer évben a kultúrában fölfedeztünk magunkról? Mi ma a műveltség? Hisz sosem jelentett elsősorban „tárgyi ismeretet”, sokkal inkább (mindenkor!): gondolkodásmódot, kritikus és humánus attitűdöt. Nem ezer milliárd leírt szót, hanem valami olyasmit, aminek megjelölésére például azt mondjuk:„lélek”.

De kit érdekel a lélek? A lélek nem játszik a tőzsdén, bár nélküle az élet teljességgel élvezhetetlen. Akit meg csak a verseny érdekel, az mindig alulmarad.