Gárdonyi
Gárdonyi az első. Gárdonyi vette el a szüzességemet, csak aztán következtek Cooper éa May Károly indiánkönyvei, Molnár Gábor brazil őserdeje, a Jókai romantikus szerelmei. És mint az élet valamennyi területén az „első” itt is acélkeretben, ami aligha bontható le a később felszedett tudással, technikával, technikázással.
Csakhogy az élet – az irodalom – közel sem olyan egyszerű a jelenben, mint százvalahány évvel később látszik. Fussuk át, Gárdonyival hogyan is:
1863. augusztus 3-án születik.
Viszonyításképpen: Jókai 1825-ben, Mikszáth 1847-ben. A nyugatosok közül: Ady 1877-ben, Móricz 1879-ben, Babits 1883-ban, Kosztolányi 1885-ben. Gárdonyi tehát a Mikszáth és Ady (és a Nyugat) közti lyukba születik bele. A sárospataki kollégiumban, a pesti Kálvin téri református gimnáziumban, később az egri érseki tanítóképzőben tanul. Iskolái elvégzése után segédtanító több faluban, Dabronyban (1884–85), ahol katolikus kántor és tanító. 1885-ben nősül, nem kifejezetten jól választ. Sokfelé ír, szerkeszt. Novellái, versei sorra jelentek meg a budapesti lapokban. 1892–97 között a Magyar Hírlap munkatársa, itt kezdi folytatásokban közölni az Egri csillagokat. 1892-ben – a hét év próbaidő Gárdonyinál is bejön – elhagyja az asszonyt, anyjával Egerbe költözik, és ír.
Csúnyának csúnya, de mit lehessen tenni, ő az Egri csillagok, valami csoda révén a könyvespolcon.
Az irodalmi változásokat követelő magasirodalom, vagy hogyan is nevezzem, nem fogadja el. Nem elég mély a mélyirodalom számára. Ami Az én falum ismeretében (1898.) meghökkentő.
"Író – erején felül. Ezt mi már sokan és régen valljuk Gárdonyiról" – írja majd a huszonnyolc éves Ady Endre, s csak hét évre rá gondolja át a Nyugatban: "Most látom és tudom, hogy Gárdonyi most érkezett be, s hogy üdvözölni őt és megkövetni nem is olyan nagy szégyen." A kezdő Gárdonyit "veszedelmes vetélytársként" aposztrofálta Mikszáth, 1890-ben, éppen Az én falum révén.
...Benkő Sándor rajzaival. Tetszenek emlékezni, Gergő és Vicuska lopja a sok bonyodalmat okozó lovat, rajta az aranyat, az amulettet.
A később – miután mégis el kellett tűnődni elképesztő olvasottságán, az mégse lehet, hogy mindig az olvasó hülye, az irodalomtörténész okos – rajongani kezd érte a toronyban élő szakma is. Móricz Zsigmond 1933-ban, a Pesti Naplóban. Schöpflin elsőként és legkorábban: "Az utolsó negyedszázad legnagyobb hatású magyar íróinak egyike és körülbelül a legtisztábban művész összes elbeszélő kortársai között." Azért nem mellesleg az Egri csillagokról megjegyzi, gondolván, hogy "ők" nem tévedhetnek akkorát, amekkorát tévedtek Gárdonyi megítélésében, hiszen ők a szakma, és a szakma jobban tudja: jókais, mikszáthos utánérzés, aligha rúg labdába, egyszerolvasandó mű, feledhető. Krúdy véleménye más, minthogy Krúdy is megjárja a mélyirodalommal a hadak útját: "bizonyossággal lehet tudni, hogy könyveit azután is olvassák, amikor ő már nem lesz". És lőn.
Jön a török...
Gárdonyi 1898-tól a Petőfi és a Természettudományi Társaság tagja.
1900-tól gyakran utazik Franciaországba és más nyugati országokba.
1902-ben – 39 éves ekkor – a Kisfaludy Társaság elhajtja, nem veszi fel tagjai sorába.
1903-ban már Gárdonyi int be, nem fogadja a felkínált tagságot.
1910-től a Magyar Tudományos Akadémia levelezője, 1920-tól tiszteletbeli tagja.
1918-ban Móricz Zsigmond kérésére elfogadja a Vörösmarty Akadémia tagságát.
1919-ben a Magyar Írók Szövetsége másokkal együtt díszelnökévé jelöli, talán felismerve, méltatlanul bántak vele az eltelt évtizedek során, de nem kap megfelelő számú szavazatot.
1922. október 30-án hunyt el.
Jumurdzsák készül valamire, megkörnyékezi Vicuskát. Minden képre- személyesen - emlékszem. Felfoghatatlan.
