Onagy Zoltán

Szőcs Géza születésnapjára

2010. augusztus. 22. - 09:15

Éppen elmúltam ötven, amikor Szőcs Géza költő, szerkesztő, író betöltötte. Ma már nem volnék ilyen vidám, nem köszönteném ekkora hangon, ötven fölött az évek gyorsabban telnek, mint annak előtte. Bevalljuk, nem valljuk, rongál a kedven, ha ugyanazt a szart vagyunk kénytelenek tiporni, mint hat éve, mint tizenhat, huszonhat, harminchat. Ugyanazok a hazug szólamok, ugyanaz a populista apparatcsíkszöveg, ugyanazok a KISZ-titkárok. Csak a kánikula vadabb. És az élet rövidebb.

Isten éltesse születésnapján Szőcs Gézát! (2009.)

"Nem akarnám születésnapi kikiáltóhellyé alakítani a napikultot, de hát Szőcs Géza mégiscsak Szőcs Géza, és ötvenedik csak egy van (miként századik és százötvenedik is), én már csak tudom. És azt is, hogy Szőcs olyan régen működik az egyértelműben, a kötelezőben, hogy nem illik akkora számot kimondani, ha nincs külön funkciója.
Valamikor a hetvenes és a nyolcvanas évek hajlatán, amikor még jártuk Erdélyt, egyszerre vettem (nem én, a párom, akinek jobb szeme volt erre) Kádár János Rondóját, kicsi, talán franciaötös könyvecske, és Szőcs Huszonharmadik hóhullását, ez meg különös, fekete, szimbolista puhaborítóval. (Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás.)

Kádár Jánost azért, mert Kádár János, Szőcsöt meg azér, mert „érdekes,hogy ilyen fiatal költőket kiadnak az erdélyi kiadók, nézzük meg”. (Nem tudom, kiderült-e akkor, a harmadik kötete volt.) Mert a páromnak azonnal beugrott, hogy a huszonharmadik hóhullás huszonhárom évet jelent, én még évekig gondolkodtam rajta. Hehe.
Debizony komoly pofáncsapás volt Szőcs is, Kádár is (Kádár Rondója a francia új regény technikája szerint íródott, de tele képpel, fantasztikus sűrű szöveg), ahhoz képest, amit a prózáról és a versről láttam, gondoltam addig. Azt hiszem, innen ered az első nekirugaszkodás, figyelni az erdélyi irodalomra. Lehet, a későbbi nekirugaszkodások is.
Könyvtárakat írtak és írnak össze a vers mibenlétéről. Arról, hogy megszűnik a befogadói közeg, kicsúszik a költő alól az olvasó. És hogy programvers és struktúra, rétegvers(!) és osztálytartalom, hogy képi világ, szimbólumrendszer, meg hogy változó szubjekt tartalom és változó szabályrendszer. Hogy ilyen vers és olyan vers.
Varázslat? Mi a vers? Ki tudja?
Mielőtt belekavarodnék ebbe: a vers pofánver. Leteszed a könyvet, hátradőlsz, ballal kikapcsolod a számítógépet, jobbal a villanyt, karodra hengeríted a kedvest. Téged pedig ő hengerít a karjára.

A "más" vers meg klapancija.

(Más vers, másféle verselő meg mástvalakit ver pofán - ezért aztán költő mint tenger.) A verset költő írja. A költő olyan, mint a rózsabokor, hogy lírai legyek, egyszerre mindent megtesz, szúr, illatával (kedvező szélben) elbódít, színeffektjeivel dermeszt, olyan rétegeket láttat a szöveg alatt, amely márgasávok (hogy költői legyek) nem nála, hanem nálam laknak. S'anyi.
Arról nem szólva, hogy az ember rövidebb-hosszabb ideig etalonként használja, és ha amennyiben az új (érkező) hang nem emlékeztet az etalonra, jelenthet és bokázhat. Hosszú idő telt el, amíg hasonló különlegességet találtam az anyaországi lírában, versként olvasható verset. Igaz, nő volt az istenadta, ami más kategór, de volt. Egyébiránt eredendő szerkezeti hibából adódóan prózaként olvasok minden lírát, ami rendesen korlátozza az élvezhetőséget, de a lila nyomban kibukik, és kibukik a mézes-mázos agyalmány, a direkt keménykedés is azonnal kibukik. Ha valaki nem egyszerű és bonyolult egyszerre és azonnal, stornó, megy a blokkoltra, nem forszírozzuk a továbbiakban, nem táplálunk illúziókat.
Azirányban sem táplálunk illúziót, hogy ma reggel (2003. aug. 22-e) Zetelakán, az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) maligános öszveülésén, aki túlélte a tegnapi köszöntőkkel egybekötött ivászatot és ünneplést, igen furcsán néz a napba a fejéből, igen különösnek látja a világot.

Aztán Szőcs politikus lett. És mint a politikus irodalmárok mind, felkerült a blokkoltra. Az -, hogy szűműzött forradalmár és politikus költő lett - már nem látható, nem hallatszott idáig. Szerencsére. Számomra a költő marad, aki nem ötven, olyan huszonvalahányadik hóhullás.

ez a vers csak egy kendő
ez a vers csak egy vászon.
Ott alszik benned, érzed
mint egy kis belső medve,
add rá, hogy meg ne fázzon
és legyen élni kedve:
add rá a benned alvó
gyanútlan kisgyerekre
ki benned forgolódik
csak forgolódik egyre.