Johann von Kronstadt
Július negyedikén született Johann von Kronstadt ('73), az erdei irodalom volt fenegyereke, az EMIL megteremtője, a harmadik Forrás-nemzedéknek nevezett erdei irodalmi csapat utáni űr ideológiai kitöltője, a transzszilván mítosz aláaknázója.
Olyan régen ismerem a nevét, ami azt jelenti, hogy olyan régen kiszúrtam valamelyik korai munkáját (+ három tagból álló mély hangrendű nevet), hogy őszintén meglepett, amikor az Erdélyi Teraszon megjelent kamaszos fizimiskája. Most harmincnégy éves. Igaz, Szőcs Géza is huszonhárom, amikor megjelenik a Huszonharmadik hóhullás. Azon volt mit csodálkozni, mert Magyarországon, amíg az ifjú alkotó be nem töltötte a harmincat, bizonyítania kellett, hogy az eszmék helyesen fúdogálnak a fejében. És az is igaz, hogy Erdélyben minden másként működik.
Az ember – miként a jó pap – holtáig tanul.
Von Kronstadt 2008-ban Kapolcson bizonyossággá tette azt az egyszerű, mégis nehezen kezelhető tételt, hogy aki nem érzi jól magát íróként színpadon, kerülje a színpadot. De ha azt véli, jól érzi magát a világot jelentő deszkákon a rivaldafényben, akkor az ifjú Johann előtt/után szerepeljen, és tűnődjön napokig, milyen az, amikor látja, hogy részben kánikulában, részben viharban és vihar után, miután lerázta a vizet, tátott szájjal hallgat a kedves olvasó, és az egymás után robogó székely csali szex-meséken úgy röhög, hogy kifordul szájából a protézis.
Nem kell a névnek feltétlen megjelennie, hogy egyetlen strófából, egy árva bekezdésből felismerhető legyen, ki a szerző.
Érdekes dolog ez. Ki fél életét teszi rá, hogy stílusára, hangjára találjon, ki úgy vált technikát, mint sávot az autó, a hangja mégsem téveszthető el. Furcsa mögöttes erő a tehetség. Akkor is létező háttérzaj, élő, vastag térerő, amikor nem látszik.
(Orbán János Dénes, Brassó, 1973. július 4., költő, prózaíró, szerkesztő, kocsmatulajdonos.)
Kolozsváron szerzett angol-magyar szakos diplomát, bölcsésztanulmányait Szegeden és Bécsben egészítette ki. 1994–1998 között a Bretter György Irodalmi Kör elnöki tisztségét töltötte be. Egyetemi oktatói munkája mellett az Előretolt Helyőrség főszerkesztője (1995–2000), az Erdélyi Híradó szerkesztője és ügyvezetője (1995–1998) volt. 2003 óta az Irodalmi Jelen szerkesztője, 2006 áprilisától az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke. A kolozsvári Bulgakov kávéház és a Toldi étterem társtulajdonosa.
Kötetei:
Tragédiák és cipők (Egy évtized írásai). Alexandra, Pécs, 2006.
Búbocska (Ördögregény). 1. Kiadás: Médium – Erdélyi Híradó, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, 2005., 2. kiadás: Alexandra, Pécs, 2006.
Orbán János Dénes legszebb versei. AB-Art, Pozsony, 2005.
Teakönyv (kötetlen írások, 1992–2002). Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2003.
Anna egy pesti bárban (összegyűjtött versek). Magyar Könyvklub, Budapest, 2002.
Bizalmas jelentés egy életműről (Méhes György-monográfia), Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2001.
Párbaj a Grand Hotelben (versek 1993–1999). Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2000.
Vajda Albert csütörtököt mond (próza), 1. kiadás: Jelenkor Kiadó, Pécs, 2000., 2. kiadás Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2000.
Hivatalnok-líra (versek). Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1999
A találkozás elkerülhetetlen (versek). Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1995.
Hümériáda (versek). Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1995.
Kitüntetések:
1996, Bukarest: a Romániai Írók Szövetségének debüt-díja
1996, Budapest: a Magyar Írószövetség Sziveri János-díja
1999, Szeged: Faludy-díj
2000, Budapest: Petőfi-díj
2000, Budapest: Móricz Zsigmond-ösztöndíj
2000, Bécs: Herder-ösztöndíj (a Herder-, később Nobel-díjas Kertész Imre jelölésére)
2001, Róma: Tivoli-díj (Európa bronzérmes 35 év alatti költőjeként)
2002, Budapest: József Attila-díj
2004, Budapest: Székely János-ösztöndíj
2004, Budapest: A Magyar Nemzeti Színház kitüntetése A magyar Faust című színjátékért
2005, Kolozsvár: Az Irodalmi Jelen prózadíja
2006, Csíkszereda: Székelyföld-díj
