Interjúk
Szécsi Noémi legújabb regénye a Nyughatatlanok az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Beszélgetésünkben szó esett a marginalizált emigránsokról, előkerültek kísértetek, és nem hagytuk ki az asztaltáncoltatást sem. Az írónő bevallotta, hogy valamiféle „újromantikus” regényt akart írni, mert szerinte a cinizmus és az irónia nagyon kiüresedett, az olvasók patetikus dolgokra vágynak.
„Búvópatakként csordogálok benne”
„Az ünnepi hangulat hibátlanul megmaradt"
Antall Istvánnal a Könyvhétről
„Ismerem a sajtó működését”
Andrassew Ivánnal a Könyvhétről
„Ünnepnek élem meg a Könyvhetet...”
Ádám Tamással a Könyvhétről
A szakiskolai képzésben 2011 szeptemberében megszűnik az irodalom mint önálló tantárgy. Ennek hátteréről, a magyar diákok írni-olvasni tudásáról, a magyartanítás és a tanárképzés jövőjéről kérdeztük a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának oktatásért felelős államtitkárát.
A Kosztolányi-levelezés kritikai kiadásának sajtó alá rendezőjét kérdeztük az eddig feledésre ítélt publicisztikai írásokról, a kutatás új eredményeiről és a 21. századi műhelymunkáról. – Boldog Zoltán interjúja Bíró-Balogh Tamással – Kosztolányi-titkok
Kell-e Shakespeare és Dante műveit újrafordítani? Elavult-e Arany vagy Babits? Fontos-e a az írói halhatatlanság? Javult-e a melegek megítélése Magyarországon? – Bécs és Belgrád között – Interjú Nádasdy Ádámmal
A Nemzetközi Könyvfesztiválon árulták a Csillagszálló című irodalmi lapot, amely egyszerre szolgál irodalmi és szociális célokat. Például visszavezetni a hajléktalanokat a munkába, de 2011-ben ki lettek tiltva az aluljárókból. – „Az emberben hiszek” – interjú Pálfi Annával, a Csillagszálló főszerkesztőjével
A kolozsvári születésű filmrendezőt pályája indulásáról, nemzetközileg is nagy sikert hozó, Bahrtalo című alkotásáról, a régióhoz kötődő munkáiról kérdeztük, és arról, milyen anyagi feltételek kellenek egy produkció megvalósításához. – Csendország, a Gyimesek és Közép-Európa – Beszélgetés Lakatos Róberttel
Mann Lajos sokoldalú költő-író-műfordító, aki szinte kedvtelésből ültetett át magyarra sok ezernyi sort angol és német szövegekből: köztük tréfás gyermekmondókákat, veretes nyelvezetükben is üdén humoros, 16. századi vásári komédiákat, vagy épp egy 19. századi Faust-drámát. A kifogyhatatlan munkakedvű alkotóval 80. születésnapja alkalmából beszélgettünk. – A mondokáktól Faustig
A fiatal íróval, publicistával, a Székelyföld folyóirat szerkesztőjével beszélgettünk az alanyi prózáról, nőkről, férfiakról, macskákról, az újságírás fontosságáról, valamint arról, miért érzi magát etruszk fejedelemnek és bolyongó Szindbádnak, mit jelent neki a nemrégen megkapott állami kitüntetés. – A boszorkányok, a harcosok és az álom – Interjú György Attila József Attila-díjas szerzővel
A Korunk főszerkesztőjét kérdeztük a József Attila-díj apropóján az egymást keresztező szerepekről, az eseményként és nehéztüzérségként elképzelt kulturális folyóiratról, valamint költészetről, kritikaírásról, tanításról. – A nehéztűzérség végén
Kapcsolódó anyag: Kritika Balázs Imre József Fogak nyoma című kötetéről
A fiatal fotóművésznek 2011. március 10-én nyílt meg első magyarországi kiállítása a Fonóban, ahol 22 kortárs művész portréját tekinthetik meg. Pályája kezdetéről, kibontakozó németországi karrierjéről, merész terveiről és egyéb titkairól kérdeztük. – Boldog Zoltán interjúja – A kortársak már a spájzban vannak – Beszélgetés Hegedűs Jánossal
A gábor-cigány kultúrától a jövő számítógépéig, a boszorkányoktól a Drakula-kultuszig, a sör kultúrtörténetétől a pszichiátriai betegségek behatárolásáig több izgalmas témát vetett föl az Almásy László Kultúrtörténeti Kör, amely csaknem egy éve működik a kolozsvári Spritz Caféban. Alapítója és szervezője a kör megalakításának alapötletéről, előadóiról, témáiról, terveiről beszélt. – Felfedezőutak Almásy László szellemében – Beszélgetés Boros Lóránd etnológussal
Az egyik legismertebb magyar fotós, Eifert János három alkalommal is járt Kínában. Az alábbi beszélgetésben nemcsak pályakezdéséről mesél, hanem arról is, hogy milyen hasonlóságokat fedezett fel az ujgurok és a magyarok között. Emellett képet alkothatunk arról, milyen politikát folytat a kínai állam az ujgurokkal szemben, és megtekinthetik az ott készült fotók egy részét is. – Mintha otthon lettem volna – Magyar fotós ujgurok között
A Németh-drámák ’komolyak’ – tragikusak, fenségesek, emelkedett gondolatokat járnak körül, korunk uralkodó látás- és beszédmódja az irónia, minden közbeszéd és közszereplés iróniával van átitatva (és röhögéssel körülvéve), és talán csak a szentmisék maradtak mentesek az iróniától. De azért azt gondolom, Németh több darabját is lehetne játszani kor-szerű dramaturgiával, rengeteg élő gondolat van bennük – kétségtelen, erőteljes, teremtő színházirendező kellene hozzá. – Németh László feltámadás előtt?
Nem hiszem, hogy jó lenne, ha én kezdeném magam jellemezni, vagy arról beszélni, mit gondolok a saját költészetemről, már csak azért sem, mert ezt nagyban befolyásolná a napszak, amikor ezt teszem. Biztos vagyok benne, hogy reggel nyolckor egészen mást mondanék, mint mondjuk este hétkor. – Beszélgetés Muszka Sándorral – Az irodalom nem való mindenkinek
Cserjés Katalin a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modern Magyar Irodalom Tanszékén magyartanárok generációit készíti fel szakmódszertan-órák keretében az iskolai munkára. Az irodalomtanítás helyzetéről kérdeztük, központban azzal a problémával, hogy a szakiskolai osztályokban megszűnik a tantárgy. – „Diák és ember elleni vétek, pótolhatatlan veszteség”
Jancsó Miklós kilencvenéves lesz az idén. A kétszeres Kossuth-díjas filmrendező nem tervez új filmet, azt mondja, arra, amit ő csinálna, ma már szinte lehetetlen pénzt szerezni, az álmodozáshoz pedig túl öregnek tartja magát. Pályája mozzanatairól, a filmezés rejtelmeiről és jövőjéről az MTI-Pressnek beszélt.
A képzelgéshez már túl vén vagyok – Kiragadott pillanatok egy filmrendező életéből
"Költő vagy író? Lényegében csak a német Dichter létezik, aki nem verset vagy prózát ír, hanem sűríti magát a gondolatot, élete pedig értelmetlen a múzsa nélkül” – vallja Murányi Sándor Olivér író, néptáncos és karatemester. Életútja izgalmakkal fűszerezett, egyedi alkotóvilága olykor botránykavarástól sem mentes. Hamarosan megjelenik Budapesten a Zordok című, legújabb kötete. – MÚZSA nélkül nem érdemes
Heller Ágnessel szegedi könyvbemutatóján beszélgettünk a városról, Lukács György kétarcúságáról, Hamvas Béla B-listázásáról és megítéléséről, valamint a kultúra finanszírozásáról. – A kultúrember lelke – Boldog Zoltán interjúja
A darab egyik – szerintem legjobb – dala a depressziós András magánszáma, a Miért jó a depresszió. Nos, persze, ismerem az érzést, kezeltek engem is ezzel, megettem sok pszichiátert, jártam csoportterápiára, párterápiára, egyénire, míg végül egy addiktológus világított rá: mindenért az alkohol a felelős. Le is álltam, azóta kiegyensúlyozott vagyok. Ám nem bánom a depresszióba lökött éveket: olyan tapasztalat mindez, amiből még sokáig dolgozhatok. Tudom, mit tesznek velünk a gyógyszerek, tudom, mit jelent negyed évig otthon feküdni lehúzott függönyökkel, és igen: azt is tudom, mi a jó depresszióban. – Karafiáth és a Macskadémon
2011-ben megnyílik Közép-Európa egyik legizgalmasabb római kori leletegyüttesének kiállítása. Szombathelyen hatalmas esőben kerestem meg az Iseum-ásatásokat vezető régészt, Sosztarits Ottót, aki nem csak az Iseum jelentőségéről, hanem az antik világlátásról is beszélt.
Kukorelly Endrét, írót, költőt, a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőjét és lapunk egykori szerkesztőjét a Parlamentben kerestem fel, ahol a médiatörvénnyel, a Nemzeti Színházzal, saját eredményeivel, kultúrával és oktatással, írói pályájával kapcsolatos kérdéseimre válaszolt. – Túl a dichotómián – Beszélgetés Kukorelly Endrével
Papp Attila Zsolt ritka irodalmi figura, aki szívesen él a fantasztikus irodalom eszközeivel. Amolyan magányos író, nem skatulyázható be semmiféle irodalmi generációba vagy csoportosulásba. Egyedi stílusát eddig megjelent két verskötete, A Dél kísértése és A fogadó a senkiföldjén bizonyítja. Keveset ír és sokat szelektál, színes egyéniség, hiszen költészete mellett kiváló publicisztikái a közéletet is megmozgatják. –
A nulla paramétertől a fantasztikus irodalomig
Laik Eszter, Mányoki Endre és Onagy Zoltán válaszaival
Legutóbbi könyve hatvanezer példányban került ki a könyvesboltokba, a legfrissebb felmérések szerint ő a legolvasottabb kortárs magyar író, 1972-től kezdve rengeteg regényt írt, megkapta a Galaktika-, a Zsoldos Péter- és az Arany Meteor-díjat, rendszeresen utazik Távol-Keletre. Mi a titka? Ki ő valójában? Az Irodalmi Jelentől Sári Júlia és Weiner Sennyey Tibor nyomozott Leslie L. Lawrence után, akinek otthonában Lőrincz L. Lászlót találták.
OZ: Elképedve olvasom kétszer egymás után az új projektet, székely írók harcba szállnak az ősi örökségért, a székely Benyovszky Móricz trónjáért Madagaszkárban. Erdélyt csatoljátok a szigethez, vagy a szigetet Erdélyhez? És a tengerrel mi történik? Mi a terv?
György Attila: Helybe’ értünk, ahogyan nálunkfele mondják. Régi kedvenc őrületünk jónéhányunknak a Madagaszkár-projekt. Sokat játszadozunk a gondolattal, ami lassan valósággá érik, legalábbis annyiban, hogy minden bizonnyal fizikailag is megtörténik majd a madagaszkári partraszállás. Igaz, csak „íróként”, na de tíz erdélyi, félig-meddig vagy tán egészen székely író is ér annyit, mint harminc francia tengerészgyalogos. – Toszkánába – félúton
Az első következtetés megkérdőjelezhetetlen. Mert ha megpróbálod vitatni, akkor Manoj pépesre dumálja az agyadat az univerzum egységéről, amiből persze egyértelművé válik, hogy tévedtél. A második azért már nem ennyire tiszta. Bár üzleti szempontból biztos sokkal jobb lenne, ha valamifajta "életreceptet" árulnék, de ez csak egy könyv, amely, persze, nekem rendkívül fontos, és jó esetben másoknak is mondhat valamit, de nem kínál semmifajta konkrét megoldást. Nem állít többet, mint hogy mindenkinek joga van "helyén lenni" a világban, és ha nem is egyszerűen, de ez az állapot, megfelelő befektetéssel, elérhető. – Első könyv – egyenesen Indiából
Az első következtetés megkérdőjelezhetetlen. Mert ha megpróbálod vitatni, akkor Manoj pépesre dumálja az agyadat az univerzum egységéről, amiből persze egyértelművé válik, hogy tévedtél. A második azért már nem ennyire tiszta. Bár üzleti szempontból biztos sokkal jobb lenne, ha valamifajta "életreceptet" árulnék, de ez csak egy könyv, amely, persze, nekem rendkívül fontos, és jó esetben másoknak is mondhat valamit, de nem kínál semmifajta konkrét megoldást. Nem állít többet, mint hogy mindenkinek joga van "helyén lenni" a világban, és ha nem is egyszerűen, de ez az állapot, megfelelő befektetéssel, elérhető. - mondja kötetéről Tasnádi-Sáhy Péter.
Minden szakmai ellenvetést, kérdést, érvelést, kifogást ellenséges cselekedetnek fogtak föl a 2006-2010. közötti vezetők. Éppen ezért, aki nagyon keménykedett, vagy ragaszkodott a művelődés, a művészetek, az irodalom hagyományos pozíciójához, az hamar kívül került az intézményen. Önként elmenekült, nyugdíjba küldték, közös megállapodással elküldték, vagy javasolták neki a szervezett létszámleépítést. – Hangfogyatkozás – a rádiós irodalom veszteséglistájáról
75 éves a nemzet színésze, Törőcsik Mari, aki az MTI-Pressnek adott interjújában úgy vélte: sikerekben és értékes munkatársakban gazdag pályafutásához egyaránt szüksége volt jó adag szerencsére és persze rengeteg türelemre is. – Engem az Isten a tenyerén hordozott
Kiszámíthatatlan és tervezhetetlen, hogyan fog változni a könyvhöz, irodalomhoz, a minőségi irodalomhoz a viszony, ugyanis – minden látszat és a modern tudatipar összes látványos eredménye ellenére – nem lehet az embereket a végtelenségig manipulálni. Olyanok, mint a szivacs: mindent beszívnak, aztán egy ponton túl nem tudnak befogadni többet, és minden kijön. – A NETes irodalomról – Pécsi Györgyivel
Ebből is látszik, hogy sok minden lehetek, északfok, titok idegenség, vagy épp lidérces messze fény, de ha úgy hozza a sors, miután gyerekeim vannak, még nagypapa is, vagy akár, még papája is egy regiment kiskorúnak. Különben mennél több iskolás lenne az én gyerekem, annál kevesebb gond hárulna a magyartanárokra háyjános-ügyben. – interjú Háy Jánossal
Nekem is volt olyan barátom, aki átment a túloldalra Váradon, amikor megtudta, hogy beadtam a kérelmemet 1979-ben, alig néhány év múlva összefutottunk az egyik belvárosi utcában, akkor nem futott át látványosan. Bonyolult dolgok ezek, az ember lelkében és fejében zajlanak, jönnek létre ezek a döntések, ráadásul többnyire egyazon időben. - Októberi beszélgetés Csiki Lászlóról.
A regény onnan indul, és visszatér oda. Rámutat és érzékelteti, aki elfelejti, honnan jött, kiktől származik, az csak hadoválni tud, bármilyen jól felépített, jól hangzó retorikával, bravúrosan teszi is, arról, hogy mi Budapest, mi Magyarország, benne és kívüle a nemzet, a magyarság, mi Európa, s hogy ez mit jelent nekünk - fogalmazza Prosenszky Róbert a Hagyaték elé készült interjúban.
Azt hiszem, a csoportos pályakezdés továbbra is a legjárhatóbb út, ettől figyelnek oda leginkább az emberre, és ez most már leggyakrabban internetes felületen keresztül történik. – A nyomtatás luxusa – Interjú Balázs Imre Józseffel
„Az ugyanis nem munka, hogy egy ember beszél, és száz hallgatja. Ezért fölösleges Tokajra, vagy bárhová elutazni. És ehhez nem kellene feltétlenül sok pénz, aminek a hiányára ilyenkor hivatkozni szoktak. És el kellene attól a képtől szakadni, amit egy úgynevezett „hivatalos” Írótábor takar, amely mindenkor meg akar felelni valamiféle konkrétan ki nem mondott, de mégis a szervezők szerint elvárt politikai elképzelésnek” –
Csodák mindig történhetnek – Interjú Gáspár Ferenccel
Apa, Petőcz? Ezt elvinném, ha lehet. De úgy tűnik, nem hozta vissza. Mit szólsz ehhez? Ugyan mindkét nagyfiam olvas, de nem tudtam róla, hogy kortársat is (hellyel-közzel). Honnan ismerhet? Van valami ötleted? Felhívhatnám, de szerinted mit ismer? A próza felől gondolkozz - Kisinterjú Petőcz Andrással.
Eddig mindig minden olyan kiszámítható és logikus volt, egészen eddig a pontig. Unom már a számolgatást, az érzések most jobban izgatnak. - Interjú Tóth Viktóriával.
Semmi különös nincs abban, hogy éppen most érkezett el az idő, hogy a megéltek, megértek, megírtak megíródjanak. Írásra nem külső erő kényszerít (jó lenne kipróbálni azt is), sőt, nem kényszerít semmi, csak éppen nem élnék, ha nem írnék – Interjú Novák Évával.
Megpróbálom belülre tenni a fókuszpontomat. Miközben megmutatom, hogyan élek, hogy így is lehet. Hogy ez nem csak a sztárénekesnő élete, hiszen ugyanúgy fetrengek a porban, nevetek és elfáradok, mint bárki más. – Minden palyabeaságomtól mentesen létezni… – Interjú Palya Beával
Nem az én feladatom megítélni sem a meghívott művészek, előadók sorát, sem az anyagi részét, de szerintem már így is többen elpártoltak a Völgytől, mert én tizenkét éve járok ide, és ezt így összevetve látom, hogy néhányan úgy érezték kirakodóvásár jellege lett, sokan csak ezt nézik. Aztán evés-ivás, egy-két ajándéktárgy vásárlása, és nem mennek el a programokra. Szerintem ez a nagy átlag. – Völgy-analóg – Interjú Csontos Bernadettel és Nagy Zopánnal
Nincs mit hencegnem ezzel, szinte minden, a névsorban szereplő írót így kezeltek, minősítettek, különösen a tíz magyart (Bálint Tibort, Fodor Sándort, Gáll Ernőt, Kántor Lajost, Kányádi Sándort, Király Lászlót, Lászlóffy Aladárt, Szilágyi Istvánt, Veress Zoltánt és Gálfalvi Zsoltot.) A román kollégák zöme sem járt jobban. – Interjú Bodor Pállal.
Nem szerelmi jóslás, hanem a szerelemre épülő babonákat, hagyományt, mondókákat ismerhet meg 15 perc alatt a látogató. De szigorúan titkos, hogy miként és mi történik ott, még nekem mint munkatársnak sem árulták el. – Elfelejtett tárgyak, gyerekprogram és hiperláv – Villáminterjú Pávlicz Adriennel, a Néprajzi Múzeum munkatársával
Azon agyalj, azt fogalmazd meg, míg jövök, minthogy pénzt keresni is jó, dugni is jó, a dobostorta is jó, hát még a kétnapos babgulyás,mégsem képes betölteni az élet minden porcikáját. – Az oszmán pasa és a magyar főúr egyaránt gengszterfőnökök – Skype-beszélgetés Horváth Viktorral, a Török tükör írójával
Ki jut el egy autópálya rendőr villájába, ahol a fogadóteremben (!) üvegpadló van, alatta akvárium, benne piranják úszkálnak. És ki jut el az S-i putriba, amire hitelt akarnak felvenni, meg „szocportot”, „nagyságosúr, még csak hat gyerek van, de ha megkapjuk a pénzt meglesz a hetedik is, nézze meg az asszonyt, egészséges, de egy kicsit nyüzüge”. – Dinokkió a bőröndben (kisinterjú Ficsku Pállal)
"Túl lehet ugyan látni a mai kocsmán, csak attól félek, a látvány még elborzasztóbb lehet, mint a mai kocsma és környéke.” – Bogdán László idei József Attila-díjas író, költő, szerkesztő válaszolt kérdéseinkre
"Tavaly a negyedik alkalommal jártam Indiában, ebből könnyen kitalálható, hogy meglehetős hatással van rám az ottani, nem is tudom, minek nevezzem, légkör." – „Demokrácia van és webkettő” – villáminterjú Lanczkor Gáborral
"Mintha egy nagyobb történet szeleteit volnának, olyanok ezek a kisprózák. Mozaikok. Vagy cserépdarabok. De talán így érzékeljük az úgynevezett „valóságot” is. Ritkán látjuk életünkben a nagytotált. Inkább csak kockákat, részleteket, egy-egy pillanatfelvételt." – Selyemfátylon át – Villáminterjú Danyi Zoltánnal
Az ember nem tehet mást, mint dokumentálja az életét. Nem akar szép lenni, csalni, hanem azt akarja, hogy a szava megmaradjon, mint egy bérlet. – Szembenézés – interjú Györe Balázzsal
"Orbán János Dénes, Sántha Attila és a többiek egyszerűen botrányt akartak, ami bejött, de talán nem annyira, ahogy ők szerették volna... Pocsolya mindig van, különösen eső, vagy egy diktatúra után"– Középtávú versenyek - Interjú Karácsonyi Zsolttal
Az a furcsa, hogy ugyanazt itta, amit én, füstölt viszkit. Ezen túlmenően kedvelte a kubai rumot és a jó borokat is persze. – ...Valahol meg kell halni – Faludy György kulisszatitkai
Egy kicsit olyan ez a mű, mint egy élet olvasónaplója – „Gyógyító, szent nyomok…” (Interjú Petrőczi Évával)
"...egy felolvasóesttel vagy egy irodalmi beszélgetéssel engem jó eséllyel ki lehet kergetni a világból..," – A PANNON MESÉRŐL – és egyebekről Péterfy Gergellyel
* A szeretet mint közhely – az irodalom pedig nem maffia (Interjú Lázár Bence Andrással)
* Beszédes bizonyosságok – Beszélgetés Iancu Laurával
* Itt a valóságról van szó – interjú Kovács Gergővel a Kétfarkú Kutya megteremtőjével
Azt én nem tudom megállapítani, hogy melyik a legjobb. Az egész biztos, hogy a Sikátort nagyon méltatlanul felejtették el, mert a Sikátor a Makra előkészítője minden szempontból, Sikátor nélkül nincs Makra. A Sikátorban próbáltam ki először azt a világot, ami a Markában kiteljesedett. - Interjú Kertész Ákossal.