50 éve halt meg Borisz Paszternak
1890 február tizedikén születik (50 éve, 1960 május harmincadikán hal meg) a leggazdagabb, legkülönlegesebb életű orosz író, Borisz Paszternak.
Szülei művészemberek, gyakori vendég náluk Tolsztoj, Gogol, Rilke. Gyerekként festőnek, aztán zongoristának tanul, később a filozófia és a filozófiatörténet érdekli. 1917-ben, a Nagy Októberi idején már huszonhét éves, tudja, mi mit ér, mi mit jelent, mégis összebarátkozik Majakovszkijjal, a kor másik ünnepelt fiatal költőjével. Nehéz elképzelni, miről beszéltek, amikor együtt. Mindenesetre Paszternak nem hitt Lenin és Sztálin elvtársaknak, nem hitt az osztálynélküli társadalomban sem, ezzel megúszta a végzetes kiábrándulást, amit Majakovszkij nem. Viszont Majakovszkij öngyilkosságával elérte, hogy kinevezték a legkommunistább költőnek, amit a föld a hátán hordott. A halott zseni aligha szól vissza, nem tiltakozik, aggálytalanul beemelhető a Parnasszus istenei közé. A hatalom pontosan tudja, élő irodalmárral csak a baj van. Meg a baj.
Paszternak képtelen dicsőíteni a forradalmat, nem áll rá a keze. Pedig a 1934-es írókongresszuson Moszkvában (ahová, emlékszünk rá, Illyés Gyula, a nagy nemzeti magyar író-költőnk, és Nagy Lajos utazik, emlékeztetőül "szovjet írókongresszus", József Attila ettől akadt ki, első rohamában megírta a Miért nem én? című megsemmisült cikkét, amelyben azt próbálta tételesen bizonyítani, hogy ő kommunistább kommunista, akár diót lehet törni vele, mint Illyés, és ezen akár el is lehet morfondírozni) Buharin Paszternakot nevezte a legnagyobb szovjet költőnek, amitől a legnagyobb szovjet költőnek nevezett Paszternak megrémült (ha nem akarnék ennyire finom és irodalmi lenni, a következő képet használnám: Borisz egyenesen összeszarta magát). Volt rá oka, Buharint Sztálin nem sokkal később, mint imperialista kémet, agyonlöveti. Paszternak valami módon elkerüli a golyót, a gulagot, és még meg is él. Éveken át Shakespeare-t fordít.
Túl az ötvenen kezd élete főművébe, a Zsivágó doktorba. 1957-ben jelenik meg először Olaszországban. A kritika szerint a XX. század egyik legnagyobb társadalmi regénye. Pattanás a szocreál homlokán, így a szovjet hivatalosok. Stockholmban – soha nem látott sietséggel – 1958-ban odaítélik érte az irodalmi Nobelt. A hivatalosok közlik Paszternakkal, ha elfogadja, fel is út, le is út, nincs helye a Szovjetunióban.
Hatvannyolc éves ekkor. Öreg, a kommunizmus módszereiből sokat látott, tapasztal író. Tudja, miről szól az élet. Nem csapja be magát: nyílt levélben lemond a Nobel-díjról. Két éve maradt hátra.
A Zsivágó a rendszerváltás után jelenik meg magyarul. Nagy, lassú regény, mint a Volga, mint a tizenkilencedik század nagyepikája. Emberes olvasmány.
Művei:
Iker a felhőkben (1913, verseskötet)
Wassermann reakció, Fekete serleg, futurista írások
Sorompók felett (1917), költemények
Nővérem az élet (1917), költemények
Luvers gyerekkora (1922)
Légi utak (1924, elbeszéléskötet)
Kilencszázöt (1927)
Északi szél (1927)
Elbeszélés (1929)
Menlevél (1931), első önéletrajzi írás
Spektorszkij (1931, verses regény)
Második születés (verseskötet)
Hajnali vonatokon (1943)
Földi térség (1945)
Doktor Zsivago (1957, regény) (500)
