Illyés Gyula
Nem tenném mellé, hogy költő, író. Ami evidencia, ugyebár. Nem kérdés.
A kérdés az, amit egy "zavaros látású kezdő" újságíró tesz fel Lázár Ervinnek a Hargita népében. Lázár Ervin Alsó–, Illyés Felsőrácegrespusztán gyerekeskedik, innen a párhuzam, és az sem véletlen, hogy rákeresünk. Illyés egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a közvetlen hazai tájból kikelt egy – akkor még fiatal, de helyből zseniális Lázár Ervin nevű – író. Nézzük: – [...] "hisz a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójáról van szó. Sajnos, a rendszerváltozás után méltatlan bírálat is érte őt (Illyést) zavaros látású, kezdő tollforgatók részéről. – Ismerem ezeket a kérdéseket. Az most a lényeg, és ez tény, hogy ő a diktatúra idején is az igazat írta. Olyan írói-szellemi magaslatra emelkedett, hogy a hatalom nem mert belekötni, mert annak nemzetközi visszhangja lett volna. Sok írótársam segített. Az elvtársak őt nem tudták megnyerni maguknak! Bírálói nem ismerik a kort, és az is lehet, hogy egyszerűen nem szeretik Illyést, és akkor sem szeretnék, ha börtönben ült volna néhány évet a vörös diktatúra idején. Nem kell ezzel törődni." – válaszolja Lázár Ervin.
Igen. De nem ült néhány évet a vörös diktatúra idején. Ugyanakkor a vörös diktatúra nagy ívben leszarta, ha valaminek nemzetközi visszhangja kerekedik, legalábbis az első tizenöt évben, negyvennyolctól hatvanháromig. Tehát biceg itten valami.
Hülye kor, annyi bizonyos. Bonyolult. Nem könnyű ismerni. A történészek is csak mostanában kerülgetik közelebbről, mit tehet egy mezei érdeklődő, aki pletykák és szájhagyomány útján értesül az hatalomhoz-hatalmakhoz fűződő kapcsolatáról? Illyéssel nem tudnak mit kezdeni, az is bizonyos. Nem könnyű. Különösen aztán, hogy a Nobel közelébe kerül.
Mégis bizonyos szögből árnyékok a szent tehénen. De ez a rovat írószületésnapokról, íróhalálokról szól, nem politikusok és szent tehenek születésnapjáról, akiket éltükben folyamatosan körülölel valami elmaradhatatlan katyvasz, ezért csak annyit: ott a könyvespolc, ott a Magyar Elektronikus Könyvtár, bele kell nézni Illyés Petőfijébe. Ha még eztán kétségei támadnának valakinek, netán vastagnak találná a Petőfi esszé-regényt, ott a karcsúbb Puszták népe, hogy legyen min megrendülni. De a verskedvelők megtalálják az Egy mondat a zsarnokságról című mondatot a zsarnokságról. Ebből a fiatalabbak is megérthetik a kor lényegét. Már amennyiben a korok rendelkeznek felfogható lényeggel, nem a mindenkori hatalom mindenkori mocskos játékát nevezzük a "kor lényegének".
Illyés Gyula (szül. Illés Gyula) (Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, az MTA tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.
Művei
Nehéz föld (1928) versek
Sarjúrendek (1931) versek
Három öreg (1934) vers
Ifjúság (1934) vers
Oroszország (1934) útijegyzet
Szálló egek alatt (1935) versek
Petőfi (1936) tanulmány
Puszták népe (1936) szociográfia
Rend a romokban (1937) versek
Magyarok (1938) naplójegyzetek
Külön világban (1939) versek
Ki a magyar? (1939) tanulmány
Lélek és kenyér (1939) tanulmány
Összegyűjtött versei (1940)
Csizma az asztalon (1941) tanulmányok
Kora tavasz (1941) regény
A tű foka (1944) dráma
Hunok Párisban (1946) regény
Franciaországi változatok (1947) úti jegyzetek
Lélekbúvár (1947) szatirikus színmű
Ozorai példa (1952) színmű
Fáklyaláng (1953) dráma
Bartók (1955) vers
Hetvenhét magyar népmese (1953) mesék
Dózsa György (1956) dráma
Kézfogások (1956) versek
Új versek (1961) versek
Kegyenc (1963) dráma
Különc (1963) dráma
Ingyen lakoma (1964) esszék
Dőlt vitorla (1965) versek
Szives kalauz (1966) úti jegyzetek
Fekete-fehér (1968) versek
Kháron ladikján (1969) esszék
Tiszták (1971) dráma
Hajszálgyökerek (1971) esszék
Bál a pusztán (1973) parasztkomédia
Bölcsek a fán (1973) parasztkomédia
Minden lehet (1973) versek
Beatrice apródjai (1979) regény
Különös testamentum (1977) versek
Közügy (1981) versek
Táviratok (1982) versek
A Semmi közelit (1983) versek
Naplójegyzetek 1-8. (1987-1995)
Kitüntetései
Baumgarten-díj (1931, 1933, 1934, 1936)
Kossuth-díj (1948, 1953, 1970)
József Attila-díj (1950)
A Le Grand Prix International de Poésie díja (1966)
Knokkei Irodalmi Nagydíj (1966)
Tanácsköztársasági Emlékérem (1969)
Herder-díj (1970)
Batsányi-díj (1971)
Az Ordre des Arts et des Lettres parancsnoki fokozata (1971)
A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1972)
A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1977)
Prix des Amitiés Françaises-díj (1978)
Pro Urbe Pécs (1982)
A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1982)
A Magyar Tudományos Akadémia tagja 1945-1949, 1989-ben visszaállították MTA tagságát.
