Irodalmi Jelen
  • Mányoki Endre

    Leütés 47. – Koldusok irodalma – Mányoki Endre tárcája

    A diskurzusnak ma nem arról kell, kellene szólnia, hogy értékes-e vagy értéktelen a közelmúlt s a jelen magyar irodalma, hanem arról, hogy mit kezdjünk a hovatovább szellemi képviselet nélkül maradt országgal.

  • Irodalmi Jelen

    Európa, Európa – Kirakós játék felnőtteknek és felnövő gyerekeknek

    Európát játszottam. Kusza játék.
    Északot, Délt, keletet, nyugatot.
    Egyik félt. Másik röhögött. És
    simogatott. És rúgott. Ugatott.
    (Szilágyi Domokos)

  • Irodalmi Jelen

    Lappangó Október – Naplók, levelek, tárcák, 1956–1998

    A nemzetelnémítás képei közt az egyik: szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak néma ajakmozgás mímelte a szót, mert hangot se tűr a török, mert arcba csap ostor… Az élményt (…) – azt hiszem – ismerem. (Illyés) ment Budán hazafelé a kislányával, aki valamit mesélt neki. Egyszer csak a kislánya hangja elhalkul, beszél tovább, de suttogva. A kislánya már előbb észrevette: orosz katonák álltak az úton… (Hubay Miklós, 1970)

  • Irodalmi Jelen

    Haza a magasból – ÖRÖK TIHANY – versek Veres Gábor légifényképeivel

    Egy szép, visszhangos perc emlékére
    Uram, Teneked legyen hála, hála,
    Hogy Te Tihanyt teremtesz mindenütt
    (Reményik Sándor)

  • Irodalmi Jelen
    Mányoki Endre

    Leütés 20. – Mégis – Mányoki Endre tárcája

    Egy árva versikében az itt-létünk egésze: a közös tapasztalat, közös emlékezet, közös nyelv széthullása – és a mégis egyetlen, nyilvánvaló esélye mutatja meg magát.

  • Onagy Zoltán

    Illyés Gyula

    ​​​​​​​Hülye kor, annyi bizonyos. Bonyolult. Nem könnyű ismerni. A történészek is csak mostanában kerülgetik közelebbről, mit tehet egy mezei érdeklődő, aki pletykák és szájhagyomány útján értesül az hatalomhoz-hatalmakhoz fűződő kapcsolatáról, viszonyáról, vacsorákról? Illyéssel nem tudnak mit kezdeni az is bizonyos. Nem könnyű.

  • Onagy Zoltán

    Nyugat

    A társszerkesztő Móricz Zsigmond, miután nyitni akar az urbánusnak nevezett mélyirodalomból a közélet felé, de Babits ellenáll, elhagyja a lapot, a Kelet Népét szerkeszti, a kor egyik fórumát, ahol a népi írók jelentkeznek. (Ez az első jól regisztrált népies-urbánus vita az ezt követő népi-urbánus, zsidó-nem-zsidó, de modernista-anakronisztikus, globalista-nacionalista viták előtt.)

  • Onagy Zoltán

    Árnyékok a szent tehénen

    Ha még eztán kétségei támadnának valakinek, netán vastagnak találná a Petőfi esszé-regényt, ott a karcsúbb Puszták népe, hogy legyen min megrendülni. De a verskedvelők megtalálják az Egy mondat a zsarnokságról című mondatot a zsarnokságról. Ebből a fiatalabbak is megérthetik a kor lényegét. Már amennyiben a korok rendelkeznek felfogható lényeggel, nem a mindenekori hatalom mindenkori mocskos játékát nevezzük "kor lényegének".

  • Onagy Zoltán

    Švejk, Monthy Python és Ludas Matyi egyszerre: Ulenspiegel

    Illyés (a profi köpönyegforgató, a füst, mondja róla Németh László, arra inog, amerre az aktuális politikai szél hajtja), és Szabó Lőrinc (a politikai analfabéta) jó érzékkel felismeri, bölcsebb nem hangoskodni a Petőfi-köri rajcsúrban, helyette munkával meglapulni az árnyékban, és ha a Szuezzel terhelt világpolitika kiengedi a menni készülő Magyarországot a kommunizmus vaskalitkájából, Ulenspiegel forradalmi lelke robban. De a SZU, mint tudjuk, nem engedi szabadon az országot, jön november eleje, vele a tankok, és maradnak – ideiglenesen – még harmincnégy évig. A regény nem robban.

  • Onagy Zoltán

    Veres Péterről – minden rosszindulat nélkül

    1970 április 16-án halt meg Veres Péter író (1897. január 6-án született). Szerelemgyerek volt. Név szerinti apja Nagy Posta Péter, gazdaember volt. Édesanyja a birtokán cselédeskedett. A szerelmük annyira igaz volt, hogy mikor fiuk megszületett, apja nevét a Pétert adták neki – egyetértésben. A Veres nevet édesanyja vezetékneve után kapta.