Hogyan lett költő Kisfaludy Sándor?

Szép feladatunk van. Kaiser Ottóval a világnak azon a részén utazgatunk, amit a Jóisten jókedvében teremtett:  a Provence vidékein, falvaiban, városaiban. Egy kiadótól kaptuk a megbízást, hogy karácsonyra hozzunk össze albumot "Provence és a Riviéra, két magyar szemével" cím alatt.
Szeretném, ha a könyvben Dél-Franciaország magyar emlékei is helyet kapnának, így jutunk el a tengertől tizenkét kilométerre fekvő, harminchárom ezer lakosú, álmos járási székhelyre, Draguignan-ba. Onnan majd Tourtour-ba hajtunk tovább, azt írja az útikönyv, hogy ez Franciaország egyik legszebb falucskája.
Draguignan azonban kihagyhatatlan. Nagyon régi település, századokkal ezelőtt római erődítmény volt itt a hegyoldalban. De nem ezért autózunk oda, hanem egy magyar irodalomtörténeti nevezetességért. Ugyanis Draguignan-ban lett költő a hadifogságba esett magyar hadnagyocskából, Kisfaludy Sándorból.
Az 1772-ben született nemesifjú Bécsben csapott fel katonának. Élte a tisztek víg életét, de közben írókkal, művészekkel barátkozott, ügyesen hegedült és rajzolgatni is szeretett. Egy napon azután megszólalt a harci kürt, az ezredet Milánóba rendelték, hogy megütközzék Napoleon seregével. A csatában alulmaradtak, s Kisfaludy hadifogságba esett. Draguignan-ba vitték, egy jegyző házában rendelték el az őrizetét, vele jó barátságba került.
A városka úri negyedében, a rue de l'Observatoire-on állott a ház, ma is ott áll, de a környék eleganciája alaposan megkopott. Ki akar manapság szűk utcában, elavult közművekkel rendelkező, egymás mellé szoruló, lift nélküli, emeletes házakban lakni, kanyargó, szűk lépcsőházban cipekedni a bevásárlással a negyedikre? Szegény emberek bérelnek itt kis lakásokat, közöttük bevándorolt észak-afrikai arabok és négerek. Az ő gyermekeik sereglettek körénk, amikor fényképezni kezdtük a szebb napokat látott házat, kapuja fölött a Kisfaludy-emléktáblával és egy igencsak csúfra sikerült, színes kerámiaportréval. (1962-ben Nemes Nagy Ágnes járt  itt, és naplójegyzetben írta meg, hogy a "bájos házon milyen pocsék plakettet" látott.)
Ám ebben a házban lett költő a huszonnégy éves magyar katonából, akinek megtetszett a szemközt lakó Caroline d'Escaplon kisasszony, a művelt és elfogadható külsejű polgárleány, akinek romantikus verseivel udvarolt.
1797 tavaszán Kisfaludyt szabadon bocsátották, a közeli Frejus kikötőjében szállt hajóra Itália felé. Még részt vett néhány csatában a rajnai hadsereg tisztjeként, majd hazatért birtokaira s régi szerelméhez Szegedy Rózához.
Caroline d'Escaplont feleségül vette egy tengerészkapitány, átköltözött St. Tropez-be.
Kisfaludy Sándor franciás műveltségének gyümölcse érzelgős költői verskoszorúja, a Himfy szerelmei, amellyel bevonult a magyar irodalomtörténetbe. De megírta franciaországi fogsága naplóját is.
Ottó meg én folytatjuk felfedező útjainkat, vár ránk Nizza, ahol Jókai Mór telelt és Ady próbálta kúrálni betegségeit.

Kép: wikipedia, Morelli Gusztáv metszete