Másíthatatlan élek

Verseivel köszönti
az Irodalmi Jelen szerkesztősége
a 60 éves PAYER IMRÉt.

RÍTUS

Leeresztett redőnyön fény szüremlik.
A semleges sötétben sarkok, élek
bútoraikról levált kerete.
Kerete megteremti közegét.
Mint  írás és hang, veszti és találja,
ami lehetne, dereng, csak szüremlik.
Már fordít magamból a fénylő élek
lassú rítusa! Sötétből fehér?

Kísértés volt.  Újra villanyvilágban
visszatapadt,  másíthatatlan élek.

A NYÍLÓ HORIZONT

Apró buborékokkal kezdődött.
Úszkáltak, felfelé szálltak.
Mosoly támadt, lebegett a gangon.
Haladtam a hátsó lépcső felé.
Az ásatag bérházban.
láthatatlan ollószárnyak nyíltak.
Átragyogott köztük a bizonytalan nap.