Ugrás a tartalomra

 

Gárdonyi Géza arcai félárnyékban: a költő, az elbeszélő és a nevettető – kisantológiák

GÁRDONYI GÉZA ARCAI FÉLÁRNYÉKBAN
A KÖLTŐ, AZ ELBESZÉLŐ ÉS A NEVETTETŐ
kisantológiák
 
 
 
 
 
 
A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.
Kertemben ér az estéli homály.
Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Itt vagyok a szentjánosbogarak birodalmában. Leülök egy félig földbe süllyedt határkőre, és nézem, nézem a sötétségben világító parányi csillagokat, azt a két csillaglámpát, amellyel a vőlegényének világít a kis bogármenyasszony. Mennyi epedés, mennyi izgalom a fűszálak és bokrok országában.
 
 
 
 
 
 
 
 
A sárkány ordított.
A műkedvelők nem hallgattak.
A sárkány ugrált dühében és a fogait csattogtatta.
A műkedvelők helyükön maradtak és bőszülten játszottak.
A sárkány közéjük ugrott és szétvágta őket a farkával.
A műkedvelők széthemperedtek a gyöpön és fekve játszottak tovább.
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.