A nyírfa árnyéka
I.
Egy északnak futó
zöldes és kék folyó.
A folyó közepén:
szekér vagy kis hajó.
Egy lány siet vele,
egy lány evez nagyon,
egy lány siet felém!
kitárom két karom!
s pont akkor működésbe lép
a láthatatlan sipkám
s a hétmérföldes csizmám.
Így aztán érthető:
átevez rajtam ő
mint nyitott ablakon.
II.
– Nyírfácskám, add a kezed,
te beszélsz hozzám, nyírfa, honnan?
– Von innen – suttogom neki. – Messziről.
Von innen szólítlak, magamból.
– Nyírfácskám, honnan szólítottál?
– Idebentről, de lent a parton
árnyékom terád várva ott áll.
