Jelige: Földi lét – Földi Lét
Mit találtak, abból vettek. Újat nem kértek.
A növény- és állatvilág békességben élt.
Éhező a közelt ette, és amit elért.
A Föld, olykor rengett, máskor fröcskölt a láva.
Sokszor méterekkel nőtt a tengerek árja.
Szórta tűz- és jégnyilait zúgó zivatar.
Tépte, forgatta az életet szélvihar.
Majd csendesült-jó időt küldött a természet.
Fájdalom szűnt. Gyógyult a seb. Indult az élet.
A föld - talán - még üdébbet, dúsabbat termett,
s az állatvilágban is módosult a termet.
Földi létben - egyszer csak - az ember megjelent,
s mit a természet nyújtott, az úgy, meg nem felelt.
Szerszámot formált, és fabrikált olyan fegyvert,
mellyel az élővilágnak félelmére lelt.
Erdőt irtott, égetett, a szűzföldbe kapált;
mocsarat csapolt; folyót, tavat helyezett át.
Kincsért, a Föld gyomrát: fúrta, faragta, véste;
a múlt értékeit foggal, körömmel tépte.
Életet törő, torzító mérgeket hintett,
s a levegővel gyilkos gázokat vegyített.
Robbanó motorok, fegyverek milliárdja
az életnek végső pusztulását gyártja.
Retteg: a növény, az állat s az embernek társa,
mert fellobbant a bűnnek,- hatalomnak vágya.
Nyomorodhat, pusztulhat minden, mindenki más,
mert hatalomhoz kell: a gazdagság, csillogás.
Tőke a legnagyobb bűnös, igazi gyilkos,
mert haszonért: kér, követel, háborút is hoz.
Dolgoztat, hogy tömeg vérét kiszívhassa,
hogy nagy vagyonát tovább gyarapíthassa.
Ne a tőkét duzzassza ember szenvedése!
Jusson a hatalom a tömegek kezébe!
Ne létezzen: sem gépnek, sem fegyvernek mérge!
A Föld bántásának, legyen már, végre vége!
A természet ingyen ad: szelet, vizet, Napot.
Segítségükkel éljük, védjük a holnapot!
Legyen úgy formálva a lét, az energia,
hogy Földnek, az embertől, ne kelljen fájnia!
