Jelige: Fasors – Sors
Sors
Mennyi fájdalom, mennyi bánat
Gyötörheti a lelkedet, és milyen rossz lehet, hogy
Nem mondhatod el senkinek. Lassan gyógyuló belső sebek,
Melyeket az ember okozott neked. Csodálni kellene és tisztelni téged,
Hiszen feláldozod értünk önzetlenül az életed. Még zsenge kicsi faként
Reménykedtél abban, Hogy az élet majd megkönyörül rajtad.
Hogy nem úgy végzed, ahogy a Többi: megöregedett, megviselte a sors.
Azt hiszik, hogy már nem kell senkinek, Hogy
Nincsenek érzései ennek a szegénynek. Pedig tisztelni kellene őt,
Hiszen idős, bölcs. A sors már megviselte eléggé.
Szeretne jól élni, szerényen, csendben, és nem
Zavarni senkit Az életben.
De
A sors
Mást írt
Meg
Neki:
Ott végzi,
Ahol a
Többi.
A
Végzete
Egy
Fásláda,
S az
Gúnyosan
Nevető
Tűznek
Lesz az
Áldozata.
