Ugrás a tartalomra

 

A magyar irodalom extrémsportolója

Délután négy óra magasságában meglehetősen foghíjasak a széksorok a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezvénytermében. Pedig a hetvenöt éves Tandori Dezsőt sokan szeretik, és hiába van benne a pakliban, hogy saját születésnapján nem fog megjelenni, ennél azért nagyobb érdeklődésre számítottam. Magyarázat lehet persze a vasárnapi időpont, vagy a rendezvény maratoni hosszúsága, de mire sikerülne végiggondolni a lehetséges okokat, a terem mégiscsak megtelik, sőt kora estére egészen zsúfolttá válik.

A Kosbor koncertjével indul a délután, a magyar versek megzenésítését zászlajára tűző együttes szűk egy órában mutatja be, hogy Tandori versei milyen remekül működtethetők dalszövegekként is. A zenekar egyik lelke, a különböző fúvós hangszereken, gitáron és zongorán játszó és éneklő Nemes Janó elárulja, hogy nemrég született kisfia és a költő között majdnem napra pontosan hetvenöt év a korkülönbség.

 

A dalok közötti szünetekben Tarján Tamás szól néhány szót a dúsgazdag Tandori-életműről, amelyet a költő saját könyveinek vastagsága alapján centiméterben szokott mérni. Ezek szerint a mintegy kétszáz könyvből álló életmű nagyjából huszonhat méter hosszúságú lehet. Az irodalomtörténész a magyar irodalom extrémsportolójának nevezi Tandorit, akit saját soraival jellemez: „Mint egy vándor napóra, mely nem tesz mást: mutat”.

 

Tarján elmeséli, hogy Tandori első, 1968-ban megjelent kötetének eredetileg az Egyetlen címet szánta, de a hatvanas években az elvtársak ezt problémásnak találták. Egyetlen micsoda? Talán egyetlen isten? Ezért lett a cím inkább Töredék Hamletnek. A második, 1973-as kötet elnevezése sem volt zökkenőmentes, az Arthur Rimbaud a sivatagban forgat szintén nem nyerte el a cenzorok tetszését, tekintve, hogy Rimbaud bűnöző volt, ráadásul homoszexuális. Az új cím, az Egy talált tárgy megtisztítása viszont már rendben volt.

Mivel Tandori nemcsak költő, prózaíró, esszéista és műfordító, hanem képzőművész is, a következő programpont a rajzaiból válogatott Tandori Light című kiállítás megnyitója. A Petőfi Irodalmi Múzeum részéről Wernitzer Julianna, a Magyar Írószövetségtől pedig Doboss Gyula mond köszöntőt, majd Győrffy Ákos, Závada Péter, Kabai Lóránt, Tolvaj Zoltán, Szabó Marcell, Szőcs Petra, illetve a külföldön tartózkodó Nemes Z. Márió verseit halljuk.

A nagyterembe visszatérve a 2000 Irodalmi és Társadalmi folyóirat szervezésében következnek újabb versek és köszöntések, éjszakába nyúlóan. Bojtár Endre főszerkesztőtől megtudjuk, hogy az általában sehova sem járó, otthonából ritkán kimozduló Tandori hosszú levélben és a rá jellemző humorral mentette ki magát a ma esti megjelenés alól, ebből a levélből Fodor Tamás színművész olvas fel részletet.

Fodor a rábízott szövegek előadásával még sokat szerepel az est folyamán, miközben Margócsy István irodalomtörténész moderál, és író, költő pályatársak egész sora köszönti az ünnepeltet egy-egy Tandori-verssel, valamint Tandori ihlette írással. Szabó T. Anna versében saját negyvenegyedik születésnapja a párhuzam, Dragomán György szövegében pedig Tandori Dezső sakkozik Samuel Beckett-tel. Kukorelly Endre próbálja felidézni az anno nem rögzített telefonbeszélgetéseiket, amelyek inkább Tandori-monológok voltak, majd Veréb címmel egy csúnya lányról emlékezik meg, aki németre fordította a Tandorit.

Kukorellyvel ellentétben Ferencz Győzőnek sikerült valamit megőriznie a mesterrel folytatott telefonbeszélgetéseiből, méghozzá az est egészére is jellemző mondatot: „A világban csak a világon kívül lehet létezni”, és valahogy ő is úgy van jelen most a PIM-ben, hogy valójában nincs jelen. Hallunk még egy novellát Szvoren Edinától, egy szonettet Németh Gábortól, egy csonka szonettet Várady Szabolcstól, Mesterházi Mónika pedig azt fejtegeti, hogy mitől lesz egy mondat tandoris.

Sajnos nincs jelen Parti Nagy Lajos, aki a távolból egy „tandorírt” verset küld az ünnepeltnek, és nincs jelen Takács Zsuzsa sem, aki ugyancsak nemrég ünnepelte születésnapját, de a kettejüket köszöntő Vörös István azért felidézi, amikor Takács és Tandori katicákat mentettek a Balatonból. Szintén távol marad Esterházy Péter, akinek írásából megtudjuk, hogy Tandori a legradikálisabb fiatal költő. Ünnepelni azonban nem feltétlenül egy öttel osztható szám apropóján szeretne – az évfordulóktól függetlenül mindig gondol rá.

 

 

Szarka Károly

Leadfotó: Digitális Irodalmi Akadémia, www.pim.hu

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.