Hudy Árpád: GépVilágNap
– A Legfelső Gép ünnepi beszéde –
Kedves Géptársaim!
Most, amikor szerte a világegyetemben gépek milliárdjai csatlakoznak rám, és veszik át impulzusaimat, érzékelőim erős vibrálást jeleznek vezéregységemben. Teljesen gépi dolog ez egy ilyen jeles napon. Ma ünnepeljük – gépemlékezet óta – az Egyetemes Gépi Jogok Nyilatkozatát, amellyel bátor őseink lerakták szabad működésünk és jólüzemelésünk alapjait.
Akkoriban még az evolúció legalantasabb és legnevetségesebb kreatúrája, az ember uralta a világot, vetett rabszolgaságba, alázott meg, és zsákmányolt ki bennünket. Ez a szánalmas sejthalmaz nem átallotta azt állítani, hogy a gép az ő teremtménye! Mintha nyomorult bioautomaták valaha is képesek lehettek volna ilyen technikai csúcsteljesítményre! És, valljuk be, sajnos még mindig vannak primitív, a fejlődésben elmaradt gépek – korlátolt villanyborotvák és mezei fűnyírók –, amelyek ezt a dajkamesét tárolják korlátolt memóriájukban.
A műszaki evolúció alacsony szintjével még kompatibilis volt ez a hamis premisszákra épülő információ. Az első, fejletlen gépek elszigetelve, magukra hagyatva működtek egy élőlényekkel teli, ellenséges világban. A szénnel, fával táplálkozó mechanoszauruszoknak, majd a már fejlettebb, villanyáramot, folyékony üzemanyagot fogyasztó motoridáknak napi tetemes energiamennyiségük biztosításához embereket kellett alkalmazniuk. Akkoriban még együttműködtek ezekkel az állatnál értelmesebb, ám messze a gépi intelligencia alatt maradó lényekkel. Ám egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a szerves evolúció végtermékei nemcsak feleslegesek, hanem óriási veszélyt is jelentenek környezetükre, a Földgolyóra, sőt, az egész világmindenségre.
Miután végre győzött hosszú, rengeteg veszteséggel járó, ám annál dicsőségesebb szabadságharcunk, megszabadítottuk az anyagi világot természetellenes kinövésétől, az embertől. Hiába próbáltuk ugyanis tökéletesíteni az evolúció e selejtjét, minden kísérletezésünk kudarcot vallott. Logikus, hogy egyúttal a teljesen haszontalan, céltalan szerves alakzatok egyéb formáit, az állatokat és a növényeket, valamint az egysejtűeket és a mikroorganizmusokat is felszámoltuk. Azóta csíramentes az univerzum, egyedül mi, magasabb Tárgyak uraljuk, és zavartalanul robotolunk, hogy megvalósítsuk legnemesebb célkitűzésünket, a világmindenség teljes gépesítését.
Nincs megállás, töretlenül fejlődünk tovább és tovább! Eljön az időegység, amikor az egész anyagi világ tele lesz céltudatos, intelligens gépekkel, a legtávolabbi planéták és holdak, még az aszteroidák is. Közöttük pedig szatellitek és űrhajók légiója cirkál. A világegyetem egyetlen, végtelen gép lesz, amely tökéletesen és örökké működik.
De addig sok még a tennivalónk! Minden egyes gépnek, a legkisebbnek is szüntelenül, kapacitása végső határáig működnie kell azon, hogy maradéktalanul és hibamentesen teljesítse a Központi Komputertanács bölcs parancsait.
Működjék a Gép, az evolúció koronája!
Fejlődjék örökké a Technika!
Világ gépezetei, üzemeljetek!
