Boldognak születni

Danának és Zolinak

Boldognak születni különös kiváltság. Nemcsak az eredendő esélyre gondolok, hanem amikor valaki nevében is hordozza a reményt. Mint akit angyalok keresztelnek meg jókedvük ünnepén. Mindenkinek elkélne harmadik névként, beékelődve a kereszt- és a családnév közé – a boldogság akkor minden születéssel egy utánozhatatlan, egyedi alakzatban ölthetne testet.

Talán így van ez név nélkül is. Hátha ez az eredeti terv, a kifürkészhetetlen szándék, és a születéssel indul a program, amely aztán így-úgy lefut, de semmi esetre sem arra tervezték, hogy elromoljon, csak rosszabb esetben az ember ügyetlenkedik el valamit, vagy egyéb, kifürkészhetetlen szándékok szólnak közbe.

Ama kétezer évvel ezelőtt született kisded is a nevében hordozta sorsát. Boldog volt-e, miközben beteljesítette? Nem megválaszolható kérdés – túlságosan profán ehhez a boldogságfogalmunk. Csupán betöltötte a helyet és a sorsot, ahová és amelyre rendeltetett, és a kisdedek küldetése azóta sem változott. Aki megszületik, annak helye van. Csak az övé, és lefoglaltatik a nevére, mielőtt még egyáltalán a világra jönne.

Aki helyet kap a világban, a reményt is megkapja vele, és épp úgy maga is remény. A kétezer éve született reményt hozott a várakozóknak, de csak az látta meg benne az ígéretet, akinek volt szeme a látásra, az hallotta meg sírása üzenetét, akinek volt füle a hallásra. Királynak született, bár egy istállóban, az vigyázott rá, aki mindenekre ügyel, holott csak egy egyszerű férfi és nő gondjaira bízatott. Királynak és királynőnek születik azóta is minden megérkező, jusson bár neki a legegyszerűbb ház.

Aki kétezer éve született, világosságot hozott a sötétségbe. Mi más gyújtana fényt, ha nem az újonnan érkező, mi más űzné el az elmúlás nyomasztó árnyait, ha nem a folytatás ígérete? Aki megszületik, kézzelfogható bizonyossággá lesz a homályban, jelzőfény a bizonytalanságban, önnön folytathatatlanságunk folytatása.

Aki kétezer éve született, bekötötte a sebeket és új életre keltette a megtört szíveket. Aki a földre születik, a vigasztalás jön el általa – mindazokért, akik már elmentek, vagy azalatt hagyják itt testüket, míg a kisded is meglett emberré vénül. A megszületendő vigasztalás mindazért, ami előtte elveszett, kisiklott vagy hiába volt, benne az új ígérete gyógyítja meg a régi fájdalmakat.

A kétezer éve született azért jött, hogy megbocsássa a bűnöket: megszabadítson a rosszul enyhített lelkifurdalástól a mardosó öngyűlöletig mindattól a gyarlóságtól, amellyel az ember oly sokféleképp mérgezi magát. Nem a vétket törölte el, csak a megbocsátás lehetőségét kínálta fel, hogy a zaklatott szívek nyugalmat leljenek. A kisded, aki megszületik, a megbocsátás gyümölcse, mert ahol megbocsátás van, ott áldás van – a megszülető az áldás hírnöke, önnön létével ír felül minden átkot.

Boldognak születni különös kiváltság. Aki nevében is az, nemcsak reményt, fényt, vigasztalást és áldást hoz a földre, de sokasítja azokat, akikből sosem elég, akikből új és új kisdedeket áhít a világ, akik megváltanak a szomorúságtól és a hiábavalóságtól, a fájdalomtól és a félelemtől. Aki nevében is az, nem tesz mást, csak betölti sorsát és helyét, ott érzi jól magát, ahová küldetett, nincs útban sem másnak, sem önmagának, ott gyújt fényt a sötétségben, ahol az ő világosságára van szükség. Az, ami a nevében is. Boldog.

Leadfotó: raczildiko.blogspot.hu