A hónap költője – Rónai-Balázs Zoltán: Savanyúcukor
Rónai-Balázs Zoltán
Orosháza, 1970
költő, szerkesztő
a hochroth Budapest kiadóvezetője
Kötetei:
A Dezorient expressz, versek, Orpheusz Kiadó, 2007
Tücsöksirató - Cricket lament, versek, Orpheusz Kiadó, 2009
Das Licht hinter deiner Stirn, versképregények, hochroth, Berlin, 2012
SAVANYÚCUKOR
A tél pici még és meleg
A Pál utca fénytömeg:
mostanában ott megy le a nap,
áll benne, enyészik két öreg,
két görbe, elizzó alak.
Értelmetlenek a formák,
a végső, az elfekvő, a kórház
konduló, távoli asszonánc,
már megint nem leszünk,
akárcsak tavaly.
Savanyúcukor
a cukor helyére ecet került,
a sót már meg sem merem nézni,
elcseszte nekem a terülj-terüljt
a pokolbeli, vagy égi
hát vannak még meglepetések,
nagy a szemed és szomorú,
pedig már négy X-e élek,
ez van veled, te kisfiú
ez van veled, te kisköcsög,
farigcsálsz rímes hülyeségen
és örülsz, hogy megvan a pöcsöd,
nem hagytad el holmi gürizésben
de jó gyerek légy és meglásd,
az ecet holnapra visszacukorul,
csak egyet kell aludni, aztán
sokkal jobb lesz majd ugyanúgy.
Ki látta közületek
Ki látta közületek
a rézgálic-szeműt, az antracithajút?
Beszéljetek!, rég eltűnt
és muszáj valahogy megtalálnom.
Ki látta, mondjátok?
A kék szeműt, a fekete hajút?
A legszebbet és legrohadtabbat,
aki csak létezett? Ki látta?
Felismerhettétek:
lelkek anyagtalan belsőségei
hevernek, amerre jár.
Valljatok színt!,
láttátok-e őt, aki kék-fekete?
Mint egy nyulat
lefotózhatsz, mint egy nyulat,
én már olyan szelíd lettem,
a végtelen káposztáján
rágicsálok, kerítetten
körítetten: zsemlegombóc
Magyarország, vadasmártás,
finom falat vendégeknek,
nekem soha-viszontlátás
Hektikus hazám…
Hektikus hazám, látod,
szeret még idegroncs fiad.
Gyógyulni a tengerre vágyok,
de tönkre ott megyek, ahol te vagy.
Hát nevessünk rajta együtt ‒
bár ez nem olyan mókás dolog ‒
hogy a napfény csupán égbél
és hogy minden szilárd inog.
A verseket Gesztelyi Nagy Zsuzsa festményeinek részleteivel illusztráltuk.
