Ugrás a tartalomra

 

Puha idő – Rónai-Balázs Zoltán versei

Rónai-Balázs Zoltán

PUHA IDŐ

 

Orosháza, 1970
költő, szerkesztő
a Hochroth Budapest kiadóvezetője
Kötetei:
A Dezorient expressz, versek, Orpheusz Kiadó, 2007
Tücsöksirató – Cricket lament, versek, Orpheusz Kiadó, 2009
Das Licht hinter deiner Stirn, versképregények, hochroth, Berlin, 2012

 

Az amfiteátrumban

Az első csepp vérre ezer vaku villan.
Az utolsó után valami újra vágynak.
Hazamennek a barlanghomályba,
dugnak.
Akit kivonszolnak, azt várja Gaia,
füvekbe oltja, meg fákba.

 

Ott szereltek

Ott szereltek, a köd is olajos volt,
sűrűn, összevissza álltak
üresjáratban az autók,
betonra vert kipufogókormot
pillézett szelíden a hó,
éppen csak, pár pehely,
pár pillanatra megült.
De nem voltak ott emberek,
még én sem, csak a dolgok,
csak életjelek, és szép volt
mindenki nélkül.

 

Ebéd

Asztal vizén süllyedő flotta,
bontott tejföl, kifli csonkja,
légy repül rá, visszahőköl,
szobaember nőtt mellé, cipőből.

Szakálla van, abban a fehér
bányászhatatlan, hiába telér,
nem lesz belőle soha kivonva
a pillanat ásványi gondja.

„Ugyan!” – mondja és repül,
csak végtelenség van szeszül,
szeméből árvácska hajt ki:
jót akar – de hát a bajt ki?

És ma sem lesz pokolra szállás,
mert ma sem hiányzik az áldás:
maradék szívét összekotorja,
csülök lesz belőle, karaj, meg orja.

 

A fák között

Fák között megyek,
csillagos éj, csak levelek,
haladok, mint íráskor a sor,
szavak vagyok, központozás, ékezet.

Az életem, mint telepített erdő,
szabályos, rács és nem kerek,
nem járom be mind, ez csak hasonlat,
tényleg nincs más: fák között, megyek.

 

Puha idő

A villamos elé görnyedő, transzszexuális kedd,
emelkedő libidójú délelőtt.
Trendi és félspontán, mint a slampoetry.
Férfiparfümök között a női lábak,
Bakunyin halott.
Csak a plakátok megváltó igéi,
csak a puha idő.

 

Megmaradok, megmaradsz

megmaradok, megmaradsz,
ott leszek és ott leszel:
árpád vére(b) a túlbur-
jánzott falósejtek között, rá az ír,
tetrabrick, őshonos, ujgur
kaukázusi kefír,
a letagadott, vagy kreált
rovásírás, a beállt
költő (befut, rá tegyél!),
ki önboncol és másból él,

azért mégse mindegy  ez az egész,

a kevesen hisznek az Úrban,
az ingyen malaszt az azúrban,
ez a lejárt, retró bakelit,
a liberál budai elit,
a konzi budai elit,
pedig Pest megér egy estet,
benne öltött testet
az új értelmű proli
és máshol nincs is troli,

szóval megmaradok, megmaradsz,
azért mégse mindegy ez az egész,

az államosított bolygón
úr lesz az emberi ész,
vagy ami helyette van,
a celeb és hozzá a fun,
színes gömbökként, biztatón
(örülhet porában Platón),
és a kávé, amit nem főztem meg reggel,
a hívás, amit nem vettem fel,
a Lacoste cipő (nem vettem meg),
mindenki, akit nem-nem-nem meg,
most jól jön, mert ezek
a kevéske nemek mindenre nemek,
a sok igennel (mindenhol, semennyi)
így jövök ki nullára és te is,
minket így lehet észre se venni:
egy színtelen, új, minta-rassz,
de megmaradok és megmaradsz.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.