Ugrás a tartalomra

 

Angol világpolgár, magyar hazafi

A levelekből a Radikális Szabadidő Színház színésze, Sütő András olvasott föl részleteket.

Weiner Sennyey Tibor évek óta foglalkozik Békássy Ferenc méltatlanul elfelejtett életművével, ez már a második kötete vele kapcsolatban. Az elsőben, amely 2010-ben jelent meg, a fiatalon elhunyt költő verseit gyűjtötte össze. Az új válogatásban még tisztábban, markánsabban rajzolódik ki Békássy gondolkodása, lelkülete. Részletes, érzékeny, nagy műveltségről tanúskodó, bölcs, egyszerre udvarias és csipkelődő hangvételű levelek tárulnak az olvasók elé.

Szörényi László kifejtette, hogy Petőfi, Arany, Ady és József Attila szellemisége jut eszünkbe a levelek olvasása során. Békássy, akit modern gondolkodású édesanyja Angliába, a Badeles-be, majd Cambridge-be küldött tanulni, Adyhoz hasonlóan látta és érzékelte a haladó nyugati világ és a magyar „ugar” között tátongó szakadékot, így leveleiben nem egyszer használ éles, bíráló jelzőt az otthoni kultúra és irodalom kapcsán. Nem azért, mert megvetette hazáját; akárcsak Adyból, az aggodalom, a féltés szólt belőle. Ahogy Szörényi megfogalmazta: „Békássy Ferenc hitelesen magyar, elveszett és klasszikus szerző egyszerre.”

Huszonkét évesen önkéntes huszárként azért a hazáért halt hősi halált, amelynek elmaradottsága, a fejlődés iránti közönye bántotta. Angliából hazatérve, az egyetemen pezsgő irodalmi, kulturális élet után sokkolta a vidéki magyar urak gondolkodásmódja, az irodalomhoz való viszonyuk. Mégis volt valaki, akiről – mint mesteréről – nagy rajongással nyilatkozott: Babits Mihály. Felnézett rá, írás- és gondolkodásmódját közel érezte magához.

A kötetben összegyűjtött levelekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem csupán egy szerelmes ifjú vágyait, reményeit tartalmazzák, hanem rendkívül plasztikus, pontos, színes képet adnak a korabeli – 1900-as évek eleji – Magyarországról és Angliáról. Cambridge-i tanulmányai során Békássy tagja volt az Apostolok Társaságának, az egyetemen működő ifjú irodalmárok, gondolkodók körének, ahol többek között John Maynard Keynes-t, Virginia Woolfotés Ludwig Wittgensteint nevezhette barátainak.

Szörényi László kiemelte, hogy Békássy, ha nem hal meg olyan fiatalon az első világháborúban, rendkívül értékes kapocs lehetett volna Anglia és Magyarország között, olyan, nyugati műveltséggel és kapcsolatokkal rendelkező magyar irodalmár, akit nemesi származása révén a kissé sznob angol társaság is szívesen befogadott. Ősi magyar gyökerei és családi kapcsolatai, költői tehetsége miatt pedig hazánkban is lett volna súlya a szavának. A szerelmes levelekből jól látható, milyen éleslátású, mély érzésű, a kultúra és az irodalom iránt elkötelezett fiatal volt Békássy. A leveleket egytől-egyig egy lányhoz, élete beteljesületlen szerelméhez, Noel Olivierhez címezte, akit még középiskolás korában ismert meg a Badeles-ben.

Sajnos a lány levelei eddig nem kerültek elő, talán megsemmisültek a huszadik század történelmi viharaiban. Szívszorító és megható, hogy Békássy még a frontra vonulás előtt is Noelnek írt, lefestve az otthoni helyzetet, állapotokat, és reményét fejezte ki, hogy talán még találkoznak a háború után. Több levelet már nem kaphatott a lány, mivel 1915. június 25-én Dobronucnál  hősi halált halt az ifjú költő.

A kötet utolsó levele Békássy Évától, Ferenc húgától származik, aki rövid, megrendült, zaklatott sorokban közli Noellel a tragikus hírt. Békássy apja hazahozatja a fiú földi maradványait, és a zsennyei birtokukon temetteti el, ott nyugszik mind a mai napig. Weiner Sennyey Tibor az est végén képeket vetített a zsennyei kastélyról (mely most alkotóház), a Békássy családról, Ferenc angliai barátairól, iskoláiról és szerelméről, Noelről.

Láthattunk felvételeket arról az ólomüveg-sorozatról is, melyet Nagy Sándor, gödöllői szecessziós festő alkotott, a Békássy sírhelye fölé tervezett kápolnához. Az épület még nem készült el, de a Békássy-életmű gondozói remélik, hogy egyszer megvalósulnak majd a tervek, és méltó emlékhelye lesz a költőnek.  

Ezután Balogi Virág, az angol nyelven írt levelek fordítója számolt be a munka során szerzett élményeiről. Arról, hogy milyen kivételesen modern középiskola volt a Badeles, ahol Békássy és Noel tanult, ugyanis az abban a korban még kuriózumnak számító koedukált intézményként működött. Noelről elmondta, hogy rosszcsont, fiús lány volt, aki szeretett kirándulni, sátorozni, barangolni, és főként a természettudományok vonzották, ezért később gyermekorvos lett. Balogi Virág kitért arra, hogy Békássy a magyar irodalom apostolaként is fellépett Angliában, ugyanis Ady, Babits, Kosztolányi verseit fordította le angolra, és tartott belőlük előadásokat, szemináriumokat az egyetemen.

Zárásul Weiner Sennyey Tibor köszönetet mondott mindazoknak, akik nélkül ez a kötet nem jöhetett volna létre: Balogi Virágnak a fordításért, Lőrincz Gergelynek, Gömöri Györgynek és Stenszky Cecíliának a szerkesztésért, az Aranymadár Alapítványnak pedig a támogatásért. Elárulta még, hogy a következő terve Békássy leveleinek, verseinek angol nyelven való megjelentetése.

 

Csepcsányi Éva

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.