Weiner Sennyey Tibor tavaly elkezdett előadássorozata 2014-ben is tovább folytatódik a Művelődési Szinten, közismertebb nevén a „Müsziben.” Ezúttal Békássy Ferencről és egy száz évvel ezelőtti, beteljesületlen szerelem részleteiről tartott előadást a költő.

Békássy Ferenc szerelmes levelei címmel jelent meg az Ünnepi Könyvhétre Weiner Sennyey Tibor kutatómunkája nyomán egy különleges kötet. A szerzővel és Balogi Virággal, a kötet fordítójával Szörényi László beszélgetett a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Előkerült egy ismeretlen Weöres Sándor-levél, mely ugyan nem túl hosszú, mégis olyan információkat hordoz, s akkora kincs, hogy közlése megkerülhetetlen. E levélnek köszönhetően egyrészt több dolgot megsejthetünk a múltból, másrészt – követve Weöres Sándor útmutatását – visszaszerezhetünk egy elfelejtett magyar költőnőt a magyar irodalmat szerető és olvasó közönség számára, illetve megismerhetünk egy mindeddig rejtélyes, de igazán kalandos életet. Arra a kérdésre kapunk végül is választ, hogy ki volt Békássy Éva? – Weiner Sennyey Tibor esszéje. Békássy Éva versei

​​​​​​​„A tanárok, szerkesztők, szerzők, írók és költők, talán még közszereplők is, akik szembeszállhatnának sokkal gyengébbek, elszeparáltabbak semmint ezt az őrjöngő siker-éhséget, füstölgő kánongépet leállíthatnák. Nem marad számukra más, mint a dicsőséges margináliák. Nem tehetnek mást, mint hogy „mást” tesznek. Másféle tankönyvet, máshogyan tanítanak, más a szerkesztési elv, talán még az irodalom is teljesen mást jelent.” – Weiner Sennyey Tibor írása. Továbbá Kiss Márta festménye és Joós Tamás éneke.

​​​​​​​Mielőtt valaki elmélyedne Békássy Ferenc írásaiban feltétlenül figyelmébe kell ajánlanunk – mintegy meditációs objektumként – kilenc képet, vagy a kilenc kép közül legalább párat. A képsorozat sorsa éppen olyan kalandos, mint a méltatlanul elfelejtett fiatal költőé, ezért érdemes keletkezésének inspiráló pillanatáról beszélni, majd a képek sorsáról, végül megtalálójának elévülhetetlen érdemeiről, ahogy kellő érzékenységgel a képek felől olvasta Békássy verseit, művészetét és életét. A képzőművészet és a muzeológia számára a sorozat tehát felfedeztetett már, mi semmi különöset nem teszünk most, csupán a Békássy világa felé közeledők és az irodalom számára is megmutatjuk őket. –  Részlet Weiner Sennyey Tibor Költő és huszár című tanulmányából.

Ez az a pont, amikor a nappaliban összegyűlnek a szereplők, és a nyomozó kifejti lépésről-lépésre mi történt, hogy kiről mi minden derült ki, s hogy ki volt a tettes. Ezek a legfeszültebb pillanatok. Itthon vagyok. Várok. Várakozásom minden perce évezredekre nyúlik ki, olyan vagyok, mint egy mosolygós detektív egy különleges ügyének utolsó fejezete előtt. Elmondom, miként történt, s hogyan zajlott ez a Békássy-ügy, én hogyan éltem meg, s milyen váratlan fordulatok voltak benne.

​​​​​​​A hétvégén tartották Zsennye, Rum és Cicelle településeken a Cicelle Kulturális Napokat, ahol többek között  a rumi Kultúra Háza Padlás Galériájában a "Hommage a Marcel Duchamp" c. csoportos kiállítást, az Indóházban Kiss Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész, érdemes művész emlékkiállítását tekinthette meg a nagyszámú érdeklődő közönség, majd a Szent Cecília templomban "Szűz Mária mennyek gyöngye" címmel a Vasi Népdal Stúdió hangversenyét hallgathatták. Lapunk szerkesztője Weiner Sennyey Tibor Békássy Ferencről tartott előadást és beszédet. A beszéd szerkesztett, írott változatát itt közöljük.

​​​​​​​Harmadik napja vagyok Tállyán, s oly nehezen búcsúzok ettől a szép vidéktől, de most már szinte biztos vagyok benne, hogy bejártam valamelyest, s láttam a Hegyalja e kedves szegletét több nézőpontból is. Midőn megérkeztem a vendégszerető kúriába, örömmel láttam, hogy a pesti társaság kikhez csapódék albán, olasz, ujgur, s Bécsben élő magyar fordítókkal, írókkal gazdagodott. Éreztem, hogy hamar cinkosaimra fogok találni. A PEN-Club vendégeként, tagjaként érkeztem, de a rendezvényről szerkesztőnk már részletesen beszámolt, s én inkább Tállyáról írnék, ha már úgyis ott jártam. Elsőként mint afféle vidéki úrnak, az Oroszlános Borvendéglőbe volt meghívásom. Hogy mit evett Badrakovszky Mihály az Oroszlányosban? Hogyan találta meg a legendás költőnőt, Lónyai Erzsébet, vagy ahogy W. S. nevezte el Pscyhé emlékezetét és rokonait? Milyen is az a Tállya? Erről szól vidéki levélkénk.

Amiről most szólni kívánok az egy tudatállapot, amit érdemes hátrahagyni, s amit felesleges sajátként elismerni, mert épp oly hamis, épp oly üres, mint a reklámok mosóporszagú retusált hősei. Éppen ezért mondhatjuk, hogy a hasis semmivel sem jobb mint a Coca-Cola, s nevetséges a hippik anyaggal az anyag-ellen elvű lázadása. Nincs nagyszerűbb a saját útnál, amit egy-egy ember maga jár meg a hegytetőre, nincs nagyszerűbb annál, hogy ilyenkor visszanézve látod a megtett utat. Látod, hogy te tetted meg azt az utat, s nem egy anyag, nem valami más.

Hol lehet ilyenkor kezdeni, ha egy 1915-ben, éjjeli támadás során elesettel találkozunk? Friss, üde, elegáns. Inge vasalt, mozgása kifinomult. Talán beszélhetnénk a verseiről. Igen, gondoltam, megkérdezem Békássy Ferencet költészetről, magyarságról, Európáról, s talán szeretetről és életről is, ha nem siet nagyon vasárnap éjjel.