Ibu Mira warungjában – Gueth Péter útirajzai Yogyakartából (3)

A száraz évszak utolsó csütörtök délutánján az Úristen szürke ballonkabátban, kezében egy fekete cekkerrel megjelent Ibu Mirának a warung* hátsó részében, a kisasztalnál. Valójában esze ágában sem volt megjelenni ilyen kibírhatatlan hőségben egy közép-jávai kifőzde szutykos hátuljában, csak a szükség hozta.

Ibu Mira csirkelábakat sütött épp’, és közben tévézett. Az Úristent észre se vette. A Szívek birodalma ment, és Anggis, a jóképű szumátrai fiú már vagy két hete nem tudta elmondani a szép és gazdag Majának, hogy mennyire szerelmes belé.

A jelenetben Anggis a tükör előtt állt világoskék ingben, a kamera közelített, és ő a tükörbe nézve mondta, hogy: „Maja, én csak rád gondolok, egész éjjel forgolódom, álmomban az üres rizsföldeket járom és téged kereslek. Tudom, hogy a világ végére is képes lennék elmenni érted, mert szeretlek.”

Még szerencse, hogy a szeretlek alatt egy légy szállt a képernyőre, és végiggyalogolt Anggis jobb szemén, különben ez így borzasztóan giccses lenne. A léggyel egy fokkal jobb, az Úristennel hátul meg majd meglátjuk.

Sajnos, ami azt illeti, Ibu Mira más véleményen volt, és miután forgatott egyet a csirkelábakon, a villával odahessentett a légynek egy rendeset. Az fel is röppent, kanyargott párat, majd letelepedett hátul a kisasztalon lévő hamutartóra. Az Úristen közben levetette a ballonkabátját és a széktámlára rakta. Szétnyitotta a cekkert, és előhúzott belőle fél rúd, újságpapírba csomagolt csabai szárazkolbászt, egy negyed guriga lengyel trappistát, egy csokor zöldhagymát meg három fej retket, és letette maga elé az asztalra. A légy érdeklődve nézte a csabait. Apró lábain gyorsan átosont a hamutartóról a papír zsír áztatta részére.

Anggis a tévében köhintett, mint aki folytatni szeretné ezt az indonézesen hosszúra nyúlt szappanopera-jelenetet, és elismételte kétszer, hogy akár a világ végére is, háromszor, hogy az üres rizsföldeken át, hozzátette, hogy szakadó esőben úgy, hogy jönnek a szellemek és ő megharcol velük. És ezeket olyan szépen mondta, hogy Ibu Mira egészen elhitte, hogy ez a kedves fiú tényleg felkerekedik, és elmegy a lányért, akárhol legyen is a világ vége. Közben az Úristenre ügyet se vetett, talán azt gondolta, majd szól, ha kell neki valami.

Pedig igazán odafigyelhetett volna legalább egy pillanatra, mert az minimum furcsa, hogy az Úristen csak így, hirtelen Jáva szigetén, Yogyakartában, az egyik reptér melletti lepukkant warungban teremjen – miközben alig pár perce még a Fővám téri Vásárcsarnok hentespultjai között kereste a leárazott füstölt oldalast. Ráadásul a szükség hozta, azzal meg nem lehet viccelni.

Mondjuk, a leárazott füstölt oldalassal se lehet viccelni, főleg itt, Jáván, egyrészt, mert Allah nem nézi jó szemmel, másrészt meg az ember minél tovább marad itt, annál kevésbé tűnik viccesnek, hogy itt nemcsak hogy füstölt oldalas, meg csabai kolbász, de még egy darabka lengyel trappista se. A kenyeret már meg sem említve. Még szerencse, hogy az Úristen hozott magával egy kiló félbarnát, és szépen ki is rakta az asztal közepére a két üveg soproni mellé.

De az is lehet, hogy az öregasszony pontosan tudta, mit csinál, csak nem mondta meg. Mindenesetre lecsepegtette a csirkelábakat, és egy papírtányéron kirakta őket a kirakatba. Forgatott rajtuk párat, hogy szépen mutassanak, majd nekiállt megfőzni a rizst.

Az Úristen szükségéről sokat nem lehet mondani, mert az titok. Az is lehet, hogy nem az ő szüksége, hanem másvalakié, aki majd csak később érkezik, de ez majd kiderül. Annyit még lehet tudni, hogy a zakója belső zsebéből egy cetlit vett elő és felírt rá valamit, majd félbehajtva betette egyik üveg soproni alá. Aztán felállt, fogta a kabátját meg a cekkert, és amilyen váratlanul jött, úgy el is ment.

A légy felröppent a papírról a gerendán lógó villanykörtére. Körbejárta, majd beszállt a kirakatba, egyenest a frissen sült csirkelábak karmai közé. Ekkor Anggisnak a tükörben megcsörrent a mobilja, és váltott a kamera. Most egy óceánparti luxusvilla medencéjét mutatta, benne két fürdőző nővel. Az egyik rózsaszínű fürdőruhát viselt, és épp mondani készült valamit. De Ibu Mira a távirányító után nyúlt, és kikapcsolta a tévét.

*A warung tipikus családi kisvállalkozás – bolt, kávézó – Indonéziában és Malajziában, a mindennapi élet elengedhetetlen része.