Én sem vagyok – Zudor János versei
ZUDOR JÁNOS
ÉN SEM VAGYOK
versek
SZINOPSZIS MAGAMRÓL
Engem a nyűtt fene esz meg,
tele van a pofám, mint egy hörcsögnek,
kiabálnék, de csak állathang
jön ki belőlem, síró állat,
állok a mezőn, egyenes gerincű állat,
színezüst szinesztézia az én átkozott
sorsom, és életem, feldarabolt hörcsög,
akasztott patkány! Az énem is elveszett!
A bőröm kiakasztom száradni,
Elnyűtt patkánybőr, elveszett szinopszis…
(Fejem lehajtanám… Mégis ember voltam!)
Korcs délután lettem... Elsírom
magam, hiéna tudatom lett!
Korcs délután lettem... Akiben
mindenki lábat moshat, reszkető
hiéna...
NEKEM...
Nekem már nincs anyám,
megették a súrolókefék.
Apámat megették a savak...
(Azóta én sem vagyok,
kimásoltak engem egy tankönyvből.)
Rusnya ez az ügy, belehaltam.
Mint egy kicserélt elem a rádióban...
(Fordítva van betéve!)
Nekem nincs barátnőm,
sem barátom, post mortem,
sem feladatom az életben,
azért éljeneznek...
(Összetévesztik mindig
a sorrendet, mintha most születnék!)
Én egy fejléc vagyok,
aki hirdeti önmagát, hogy ZUDOR JÁNOS!
SZINOPSZIS; AZ ÉN CSONTVÁZAM
Az iskola szertárában állt
Tóni, a csontváz...
Majd engem is kitesznek
valami jövendő iskolában,
vagy a közvécén, ahogy
végzem a dolgom,
és görnyedek, mint egy
szinopszis, hajladozva,
csonttalan is, mert már
kiszedték a csontom,
nem, mint a Tóninak,
az iskola szertárában,
engem is elvisznek
a kinyíró helyre,
(mint nevezetes egyéniséget,)
amíg dolgom végzem,
vagy az akasztófára kísérnek,
mint nevezetes akasztottat,
de nem az iskola szertárában,
hanem a vesztőhelyen,
elfelejtették,
hogy még élek, még élek,
nem, mint Tóni,
az iskola szertárában...
