Uhrin Benedek és én
Uhrin Benedek nevét a legtöbb magyar ember ismeri. Ennek a jegyzetnek nem tárgya annak megítélése, mi is az Uhrin-jelenség.
Uhrin Benedek Endrődőn született. Én meg Gyomán. Ennek a jegyzetnek az sem tárgya, milyen viszonyban volt a két település az egyesítésig és azt követően.
A lényeg: „Beni bácsi” endrődi, én meg gyomai, azaz földik vagyunk.
Mindig is szenvedélyesen érdeklődtem szülőhelyem irodalma, a „helyi” szerzők munkássága iránt. Persze, itt fokozottan vigyázni kell arra, hogy a lokalitás nem esztétikai kategória. Még szerencse, hogy Gyomának és Endrődnek elég szép irodalmi múltja van, lehet sorolni – a teljesség igénye nélkül – a neveket: a Kner család, Határ Győző, Kató József, Gyomai Imre és Szilágyi Ferenc, illetve Gergely Ágnes és Fenákel Judit (aki nem itt született ugyan, de meghatározó gyerekkorát töltötte itt), Tímár Máté, Endrődi Szabó Ernő, illetve újabban Takáts József, Darvasi Ferenc, Nagy Zopán és Valuska Sári. Nemrég azt is megtudtam, hogy Szil Ágnes, az idei JAKkendő-díjas is itt született, a gyomai Hősök útján.
Uhrin Benedek a Szigeten 2004-ben (Fotó: uhrinbenedek.hu)
Uhrin Benedekhez azonban nem ezen az úton jutottam el. Amikor találkoztunk, fogalmam nem volt róla, hogy földik vagyunk.
Van itthon egy Uhrin Benedek-dedikált kötetem. Az Elnézést kérek, ez kabaré szennycímlapján ez áll: „Sok szeretettel / A Szerző / Tamásnak / [valami megfejthetetlen krikszkraksz] 1993 XI 12”.
Az akkor Budapesten élő Uhrin Benedek tévedett a dátumban, november 12-én nem találkoztunk, nem jártam a fővárosban. Előző nap azonban igen: akkor volt első könyvem (Egy füzet magánélete. Ab Ovo, 1993.) bemutatója. Az Ab Ovo Kiadó a bemutatót a Vígszínház ideiglenesen felállított sátrában tartotta, a Nyugati pályaudvar mellett. Beni bácsival is errefelé találkoztam.
Jól emlékszem az esetre. A Nyugati aluljárónak Bajcsy útra kivezető ágában kempingasztalról árulta könyveit, „A SZERZŐ DEDIKÁL” kartonra írt felirattal. Most, ahogy írom ezt a cikket, egy kommentre bukkantam: „Kb. 15–18 éve a Nyugati aluljáróban kis asztalról árulta a kabaré magnószalagját. Vettem egyet, sőt el is beszélgettünk. Akkor még nem volt persze »sztár«. A szalag már elveszett, de a lányommal szoktunk belőle idézgetni. Kb. az a színvonal, mint a Kispatak:))” Ezt a kommentet nem én írtam, csak az emlékeink közösek.
Mert bizony, Uhrin Benedek akkor még nem volt „sztár”. És, mondom, azt sem tudtam róla, hogy földim. Csak annyit, hogy szerző és dedikál.
Már ekkor gyűjtöttem a dedikált köteteket. Íróknak-költőknek küldtem el saját könyvüket, hogy küldjék vissza dedikálva. Gyomáról nem ment másképp. Mondhatjuk: Uhrin Benedek volt a választóvonal: alig egy órával azután, hogy dedikált nekem, bemutatták a méltatlanul korán megjelent első füzetem, és már ott, a bemutatón kaptam nem egy ajánlást az akkor már „kollégáktól” (ők írták így, nem én).
Uhrin Benedek a velem való találkozás után hét évvel lett országosan ismert.
A Rebekát és a Kispatakot ezrek énekelték vele a Szigeten, de vélhetőleg nem mindenki tudta, hogy egy többkötetes szerzővel dalolnak együtt. Mert Uhrin Benedeknek korábban négy könyve is megjelent: az Elnézést kérek, ez kabaré 1986-ban, A szerelemmel játszani nem szabad című „Háromfelvonásos vígjáték 22 szereplővel” 1988-ban, majd regényt írt, A szépség áldozata... és ennek 2. kötete, A római táncmulatság 1990–91-ben látott napvilágot. Ráadásul az Elnézést kérek… 1986-os megjelenését követően még három kiadást is megért (1987, 1989 és 1993), én a negyedikből részesültem.
Az énekes aztán egyszer csak eltűnt a médiából. Kevesen tudják, hogy a fővárosból is: 2004-ben ugyanis hazaköltözött, akkor már Gyomaendrődre. Mit csinált vajon ez az idős és többszörösen megvezetett „médiasztár” a Békés megyei városban, távol a reflektorfényektől?
Először is – az endrődi városrészen – vett egy házat, ahol rokkantnyugdíjas fiával élt. Néha fellépett, az egyik helyi fellépés után (2009-ben) interjút is adott:
„– Elég keveset szerepelt az idén, televízióban alig-alig láttuk.
– Ez egyrészt annak tudható, hogy gyengélkedtem, másrészt Gyomaendrődről sokkal nehezebb eljutni a tv-társaságok forgatásaira. Megmondom őszintén, már bánom, hogy öt évvel ezelőtt Budaörsről visszajöttem a városba.
– Ha már a tévénél tartunk. Milyen a viszonya Fekete Pákóval, annak idején csúnyán összevesztek a Balázs-showban?
– Megmondom őszintén az egy nagy kamu volt, megjátszottuk az egészet. A forgatás előtt egy pár nappal felkeresett a műsor szerkesztője. Azt mondta, hogy Pákó majd jó csúnyákat fog mondani rám, én pedig vágjak jól vissza neki. Szerepet játszottunk, mind a ketten.” Fekete Pákó még visszatér.
Egy évvel később már arról beszélt, hogy Gyomaendrődről nemcsak nehezebben jut el fellépésekre, hanem „ki is akarják túrni” onnan: „Megbánta már Uhrin Benedek, hogy otthagyta budaörsi lakását, és Gyomaendrődre költözött. Azt mondja, irigyek rá az emberek, nem tisztelik a művészetét. […] »Eladtuk a budaörsi lakást, hogy visszatérjünk a szülőhelyemre. De már bánjuk. Folyamatosan áll a bál az egyik szomszéddal, ki akar túrni bennünket. A múltkor egy nagy halom szemetet dobott át a kerítésen. Meg aztán a szeretetemet sem viszonozzák, biztosan irigylik tőlem azt a sok videót. Pedig én mindenkivel kedves vagyok«” – nyilatkozta. Azonban még ez év novemberében egy helyi rockbandának volt az előénekese: „A Repeta Rock Band a Gyomaendrődön élő Uhrin Benedeket kérte fel, hogy a városban adott koncertjükön »izzítsa« be a közönséget. Beni bácsi a korábbi nagy slágereket húzta elő a tarsolyból, például a Rebekát többször is kérte a hálás közönség. Az idős dalszerző, énekes – egészségi állapotára hivatkozva – ülve adta elő produkcióit, mint mondta nagyon magas a vérnyomása.”
2011-ben „második alkalommal rendezték meg Gyomaendrődön a Pünkösdi Bográcsos Ételfőző Fesztivált. Az eseményen történelmi pillanatnak is szemtanúi lehettünk, amikor Fekete Pákó és Uhrin Benedek haknikirály békejobbot nyújtott egymásnak: „mint ismeretes […] a két haknikirály »kígyót-békát« kiabált egymásra az utóbbi években, de úgy tűnik, hogy most már szent a béke. Egy kézfogással vetettek véget a csatározásnak, sőt a Gyomaendrődön élő »Mester« még egy CD-t is adott kollégájának.” Az olvasó persze már tudja, mert Uhrin Benedek két évvel korábban elmondta, hogy Pákóval a vita csak színjáték volt, a kameráknak szóló mulatságos improvizáció. Viszont számomra ebből a hírből derült ki, hogy – Petőfi Sándorhoz hasonlatosan – Fekete Pákó is járt szülővárosomban.
2012 márciusában Uhrin Benedek még itt ünnepelte 92. születésnapját, azonban novemberben – az elhíresült fővárosi lakásmaffia-botrány első lépéseként – Gyomaendrődről „egyenesen a Havannára költöztették őket, amit szintén az ingatlanos intézett, ráadásul olyan hirtelen, hogy a szekrényeket sem volt idejük kipakolni vagy az értékeiket normálisan becsomagolni. (El is tűnt ez-az, sőt több is – állítják, de bizonyítani nem tudják.)” Pénzük ekkor már nem volt, „a békési évek alatt ugyanis többet költöttek taxira – hol fellépésekre, hol meg kórházba, orvoshoz –, mint élelemre”, így aztán majdnem az utcán kötöttek ki. De a helyzet végül megoldódott.
Röviden ez volt Uhrin Benedek második békési korszaka.
Terveztem, sőt talán titokban még tervezem is, hogy egyszer megírom Békés megye irodalomtörténetét, melyben – sajátos szerepe miatt – nyilvánvalóan helyet kell kapnia Uhrin Benedeknek is. Mert bár, ahogy Kappanyos András írja vele kapcsolatban, „egyfelől nyilvánvalónak látszik, hogy bizonyos fajta dolgokat leírni ma már igen kínos: egy iróniamentes helyzetdal vagy tájleírás a bárgyúságig naivnak tűnik. Másfelől meg ha mégis ír ilyet valaki, előfordul, hogy a befogadói közeg hozzáadja a hiányzó iróniát, és esetleg sikerre viszi: nevezhetjük ezt Uhrin Benedek-jelenségnek. Ilyen módon azután a posztmodernben sem pusztul el a líra, csak új szerepbe kerül. Hiszen a posztmodern nem pusztít el semmit. Csak a különbségeket”. (Kappanyos András: Van-e posztmodern líra? Alföld, 2003. febr. 52–58.).
És azért is kell írni róla – a lokálpatriótaságon túl –, mert az irodalom nem csak az első vonalból áll. Másod-, harmad-, negyedvonal nélkül az első sem létezne: valamivel fel kell tölteni a rendszert.
Ráadásul Uhrin Benedek nevét többen ismerik, mint Határ Győzőét.
Dolgozatomhoz az alábbi internetes forrásokat használtam:
http://hir6.hu/cikk/36346/091117_uhrin_benedek_ujra_a_szinpadon
http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/uhrin-benedek-ki-akarnak-turni-2028796
http://hir6.hu/cikk/48280/101114_uhrin_benedek_es_a_repeta_rock_band_egyutt_zuzta_video
http://hir6.hu/cikk/54952/vege_a_csatarozasnak_fekete_pako_es_uhrin_benedek_kozott
http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20130418/uhrin-benedek-es-a-fia-tortenete
Bíró-Balogh Tamás
