Vass Tibor: < Bibinke és > az áprilisi tréfák IV.
VASS TIBOR
< BIBINKE ÉS > AZ ÁPRILISI TRÉFÁK IV.
Készecske A Nagy Bibinből
A tojás jelképét nem értem,
tetejében a pénzét se,
azt tudom, hogy egy forintért helyenként még két gombóc fagyit adnak,
kevésbé menő helyenként,
ott, ahol még nincsenek azok a nagyon díszes, nagyon hangos fagyigépek,
most nagyon menne egy az a nevük elé, azok az olaszok,
amik gyakran nem mennek mégsem,
sokszor leverik a biztosítékot,
valami gond lehet a hálózattal vagy a gépekkel magukkal.
Az árhoz, a díszhez és a zajhoz tudom mérni,
mit jelez a hétszáznegyvenhárom forintom,
amit tizenhét tojás mellett összegyűjtök. A tojás jelképéhez annyit,
hogy két tojásból nekem mindig elég egy rántotta,
a hétszáznegyvenhárom forint és a tizenhét tojás idején éppúgy,
mint most, amikor pénzt nem locsolásért kapok,
hanem többek között azért, amit most ideírok,
pl. ezért a szóért: begördülnek
a gönci ikerbarátok, vagy barátikrek,
melyik fedné jobban a valóságot, váratlanul bevasstibiznek az ablakon,
szoktak előre telefonálni, hogy itthon vagyok-e, ugyan hol lennék,
itthon vagyok rendszerint és locsolok,
hétszáznegyvenhárom forintokat kajtatok és napi tizenhét tojásról álmodom,
de ahhoz több tyúk kéne és több kacsa, több kajtatás,
nem jön ki a fele sem,
és feltehetően az erre a versszakra eső rész
sem lesz több a hétszáznegyvenhárom felénél,
pedig nem is vagyok nagy igényű,
fagyiból is csak egy gombócot szoktam kérni,
s Göncön sem fagyiztam még, nem is rántottáztam, bezzeg a pálinka,
szóval át kéne állni több tojásra, gombócra, ne legyen gond hálózattal, gépekkel magukkal,
a többség a hosszú élet titka lehet,
a gönciek életébe hosszan lehet az életség beivódva,
mint ahogy bele lesz a következő sorba,
titok lehet, hogy nem sokat beszélnek,
néha még akkor sem, ha kérdezem őket, elszemlélődnek idegördülés után, bele a világba.
Idegőrlő néha ugyan a csend, de rám fér, ha velük hallgatok.
Kedd van, húsvét keddje, gönci ikerbarackfákról beszélnek, csemetékről,
én is kaptam tőlük kettőt, a jelképüket értem,
nyúlszart szerzek trágyának alájuk, nyúlalom a hosszú élet titka,
és a szag, amit a szar kiad,
meg a zaj, amivel elkergetem közeléből a kutyát.
***
A pénzt egy női bicikli szerszámos táskájába teszem,
amit az apám által gyártott polchoz erősítek.
Apám első szakmája géplakatos, a líra meg mégis logika,
tehát amikor tönkremegy a zár, és lakatost hívunk,
akkor apám ama lakatos gépesített fajtája lehet, robotikus zárcsináló,
így képzelem és jól elvagyok a képzelettel,
apám polcokat készít hobbiból és lakatok is vannak otthon bőven,
géplakatok, Hernádkakon még több is a kelleténél,
fagyizóból kevés, de házi tojásból megvan napi tizenhét,
eladásra is termelnek, Németh néni szép tésztát készít belőle,
húsvét kedden a friss húslevesbe az a legjobb, nem a tojásról beszélek.
Lila női biciklit vesz apám Hernádkakra,
hogy azzal mindegyikünk el tudjon menni a boltba,
senki nehezére ne essen a le- és fellszállás,
ne legyen gond a hálózattal vagy a gépekkel magukkal.
Az ülése alatt hintázó szerszámos táskát nekem adja,
fényesre lakkozott sötétbarna műbőr, egy kis lila festékkel a hátoldalán,
jól zárható, tudja, hogy jó lesz a kincseimnek, a kincsem most a pénz,
a locsoló, amit egy nap alatt gyűjtök közeli lányismerősök anyukáitól.
Föl kell öltözni szépen,
megközelítően fehér inget venni fel az óriási, abnormális gallérjával,
tíz évvel azelőtt lehetett divat, abnormális, hogy nyakig be kell gombolni.
Mintha tizenhét gombóc a torokban.
A nadrág dzsörzé, élre vasalt bokalengő,
az úttörőöv jó bele, a frizurám bili, mondjak-e még abnormálisakat,
hát jó, a cipő fényesre lakkozott fekete kajtatás,
díszes és rajzolatos, kevés lila festékkel a talpán
(egyszer elmegyek Kakon ünneplőben a boltba,
a lila festék egy kerítésről cipőfűzés közben beletörik a talp mintázatába,
és a ritka használat nyoma ott maradhat abnormális időkig). Boldog lila ködök.
És itt gördülnek be a pásztói párbarátok, ennél a sornál,
barátpár, szebben fedhetné-e ettől a begördüléstől bármi a valóságot,
váratlanul bevasstibiznek a kertkapun,
tizenhét centi adódik most két bokor között,
aminek köszönhetően a monitor mögül kihajolva épp rájuk látok,
nem hiszek a szememnek, micsoda észvesztő nap,
ők azt mondják, a föld napja van ma, és Hernádkak egy sarkalatos pontja a földnek,
erről gépsarkalakatos helyi lakosok jutnak eszembe,
és tetejében születésnaposak is, a párbarátokról beszélek,
nálam meg húsvét keddje, tehát itt meg már megint magamról,
és írom tovább hétszáznegyvenháromért,
hogy a lépcsőházban egy néni papír ötvenest ad, másik papír húszast,
nagyon sok pénz ez, apámék többször tizenhét tojásból kajtatnak ennyit.
Ahogy távolodom otthonról, úgy lesz egyre gurulósabb a forint,
tízesek, ötösök gyűlnek gyakrabban, mindre vigyázok,
nagyanyám azt mondja, a kétforintosoknak általában sok a pénze,
többet azok adnak, akiknek kevesebb,
hát ezt az összefüggést nem nagyon értem még,
azt se, hogy Tűzkő Noémihoz egyik évben lehet menni, másik évben már nem,
időközben meghal és tetejében a halált se nagyon nem értem,
annyit sejtek, hogy leverődhet biztosíték,
ára lehet, dísze és zaja is,
valami gond akad a hálózattal vagy a gépekkel magukkal,
és hogy erről később sem érdemes tudni sok minden mást,
évente egyszer a húsvétot hétfölje, korhelyesítse, amit elírok,
szemlélődjenek bele a világba gönciek,
csendes jelenlétük nyugtasson meg, tetejükben gördüljenek be pásztóiak,
Hernádkak, jó helyen vagy, életem, hálálom kezedbe ajánlom,
lezárom ezt a sort, kis lakattal lezárom, robotikus zárcsináló,
kicsivel nagyobb lesz a lakat, mint amilyen Tűzkő Noémi emlékkönyvét zárta,
zajosabb a vég, mint az olasz fagyigépeké,
most nagyon nem kellett volna az a név elé,
valami gond lehet a hálózattal vagy a gépekkel, tetejében magukkal.
Ha velük hallgatok, lilaköd, mintha az lenne előttünk.
Egy húsvéti kedd, sarkalatos földnap,
sárgája Hernád, fehérje Kak.
A csíkban: Vass Tibor: A pipacsom egész nyáron tudta, hogy a szív páros szerv, és hogy ő a kertem legpajzánabb névelő növénye, ezért volt bátorsága Anita kék tornacsukájában átvészelni a nehéz napokat I-VI. Elektrográfia, Hernádkak, 2010. február 10. (részletek)
