A hónap költője – Hegedűs Gyöngyi: Szinkron

 

szinkron

mostanában egy tükörre ébredek,
nasztaszja filippovna.

nem kapok levegőt, ha ránézek.

nem tágítja, szűkölteti a teret.

az idő benne nem eleven.
a tükör hatalmas:

magassága fél

menny

-bemenetel.

nem miattam nagy.

én kicsi vagyok,
akár egy rabcsíkos csigaház
szögesdrótra száradva.
méreg-arányosan
zsugorodott
tárgyi valóság.
a tükrökben nincs alanyi ragyogás.
minden héten születésem súlyával kevesebb:

így fogyok az ideális súlyig.
persze mindegy, hisz a mázsáló
mindig ugyanaddig az évszámig tér ki.

halott vagyok, mint minden a tükrökben.
a gesztus

szinkronúszik a holttérben.
egy idegen nyelvet igazít
ajkam mozgásához,

zöngétlenné válik tőle a test.

a tükörben nincs megengedő akarat,

így nincs sem tettes, sem áldozat.

 

hogy láthatnám magam!

 

mögötte arcát szárnyával takarja,

ki úgy kárhoztat,

hogy feloldozni is van hatalma.

 

 

 

 

 

az angyalok biohasznosulása
nem a halál által történik,
nasztaszja filippovna.
halál nélkül az élet
mi más,
mint mulasztásos vétség?
(mutasson egy ártatlan angyalt,
hisz ha nem zuhan, emberhez nem juthat. )
az angyalnak bűne, ha ártatlan.
nem mentség a szárny.
árnyat nem adó fesztáv:
embereket elválasztó leléphetetlen távolság.
ím, az angyal a lábunk alól röppen fel,
mikor álmosan szárnyára tiprunk.
a földdel nem gondolunk embermagasságban.
a szárnytőből marokszámra kiszakadt zsenge toll
nem fér az emlék
szelektív hulladékgyűjtőjébe.
a tömörítő erő veszett el,
mi megtartja istent sejtszinten.