A hónap költője – Beszédes István: Kozmogónia
BESZÉDES ISTVÁN[KOZMOGÓNIA]
[Az innen számított másvilág: más vadak,
más betűk stb. nyüzsgő kontextusa,
más betűt szitáló sivatag: ezt írod, írják?]
A sivatag minden lehetőségek hazája:
számold csak össze a szerte heverő szamárcsontot,
a bekezdések elveszett, szürkére szikkadt, hétemeletes
iniciáléit, amint a homokszemeket olvasod, a homok-
szemeket, amelyek kialudt szemüregekből
hullnak, koponyatorony ovális ablakából;
s az épület kiégett régen, korom és szomjúság
lakozik benne, meg a könyvtár, amelyet őre
ébren álmodik, s felette inskripció [Vanitas
vanitatum], mellette öreg homokóra.
Millióoldalas labirintus, földtörténeti könyvtár,
olvasóterme emeletenként a) sivatag (ezúttal
ezzel ismerkedtünk leginkább, főként a [Gradáció]
c. fejezetben); b) sziklás hegység (több róla a [Brehmfilm]
c. alatt); c) humusz eltömte ablakok; d) faltól falig
húzódó pampa; e) esőerdő kitöltötte terem; f) egy
szint mennyezetről alácsüngő gyökér, alatta
g) mélytengeri sötét íróasztal fölött pislákoló
lámpáshallal…
Ott olvasod, ott olvassák, akik már alusznak
mind, (ebben a jelenetben pl.) a lányok, lecsukló
szép fejük mintha pergamenre szórt puszták
fölé hajolna, sivatag fölé, melynek oroszlánja van,
és ege is a Skorpióval; a dűnék lakója kisebb, ám méreg-
tűje nagy, viszont a könyvskorpiónak már kis tű sem jutott,
minden reménye fenn hordott ollóiban, s még így is
szerencsésebb a könyvoroszlánnál, amelyet majd neked kell,
valakinek meg kell írnia, kideríteni, hogy kapcsolatban áll-e
a szfinxszel, mert nem látta még soha senki, csak távoli
(vagy épp belülről hallatszó) rongypapír
üvöltését ismerik.
S a könyvoroszlánt neked majd kell úgy, valakinek
úgy kell majd megírnia, megrajzolnia szamárcsonttal
a homokba, vagy ollóban, kétágú kalligráf tollban végződő
kézzel, mondatokkal [kozmogónia], hogy épp a végét járja;
s utána tovább üldözni az égen, ahogyan Orionnal
Scorpius teszi.
Az olvasó lányokat is megöli, elpusztítja
valaki (akinek teste az álskorpióé, feje a borostás
álkönyvtárosé), el kell pusztítania az olló, a kalligráfia
gyöngéd művészetével, hasonlatos módon, mint ahogyan
teremtettek nem oly rég bizsergető tű és méreg által,
ugyanolyan befejezetlenül (folyamatos jelen
v. befejezetlen múlt időben).
Ebben az álomban a(z ál)könyvtáros állagmegőrzés
céljából gyilkosságok sorát követi el (lásd a [Forézia] c.
fejezetet), végez pl. a karcsú nyakkal Szahara-nagy lektűr
fölé hajoló lányokkal is, a) akiknek alabástrom bőre
alatt látni a szervezetbe hatoló [lettrista] betű útját;
mi több, b) akiknek alabástrom bőre nem is bőr,
hanem selyemszövésű, petével teli kokon; c) felfújt
antropomorf ballon, de az már egy következő fejezet,
és lehet, egy másik álom, amelyben a lányok guminők
[s a történet röpülése csak egy sóhajtás
lengése].
