A szív gravitációs mezeje
ACSAI ROLAND
JIN ÉS JANG,
avagy a szív gravitációs mezeje
verses fantasy
Első részlet
A szerző előszava
Az újrainduló Verstörténés keretén belül havonta egy-egy részletet fogok publikálni a Jin és Jang… című verses fantasyből, afféle folytatásos regényként. Költőként és számos fantasy-regény fordítójaként talán nem is olyan váratlan fordulat ez… Persze sok minden más is kellett hozzá. Például Mányoki Endre szerkesztő biztatása, hogy egy verses regénnyel álljak elő. Hogy hőseim útja hogyan végződik, még én sem tudom. De elindultak, és egyet megígérhetek: vigyázni fogok rájuk.
I./A két ebihal
A kislány tenyerében két kis ebihal:
Egy fekete és egy fehér,
A feketének fehér a szeme,
A fehérnek fekete,
A hegy árnyékos és napos oldala,
Egy nőstény és egy hím.
A kislány tenyerében két kis ebihal
Kör alakban egymáshoz simulva,
A kis kedvencei:
Jin és Jang.
A kislány tenyerében a teljesség,
A kislány tenyerében az egyensúly,
A kislány tenyerében a mindenség.
Hirtelen csapnak egyet a farkacskáikkal,
Kettéválnak, és felemelkednek,
Külön a fekete, külön a fehér,
És elúsznak a levegőben.
II./A teknőskaraván
Vasteknősök
Közelednek a homokon
Forró gőzt fújtatva, és nyikorogva,
Sárgán világító reflektor-szemmel,
Szárazföldi teknősök,
Egy egész karaván.
Bíbor színű eső kezd hullni az égből,
Mozgásuk egyre lassúbb lesz,
Egyre nehézkesebb,
Fokozatosan berozsdásodnak,
Mint ahogy moha fedi be
A régi romokat.
Az egyik vasteknős páncélja felnyílik,
És egy teknőspáncélt viselő kisfiú ugrik ki belőle.
Észak felé tekint,
Vagyis arrafelé, ahol valamikor észak volt,
Amíg léteztek égtájak,
Amíg létezett ég,
Amíg léteztek tájak.
III./A törzsfejlődés
A bíbor esőcseppek egy óriási esőcseppé állnak
Össze, és az óriás vízcsepp lebegni kezd a levegőben,
Mint egy vízzel töltött lufi,
Mint egy hatalmas vízágy,
Mint egy óriási amőba.
A vízcseppben egysejtűek jelennek meg,
Az egysejtűekből halak lesznek,
Aztán néhány másodperc múlva
Lábat növesztenek, és kimásznak a buborékból,
Megállnak a tetején,
Megtartja őket a hatalmas vízcsepp felületi feszültsége.
A lány nézi, ahogy a dinoszauruszok először óriásira
Nőnek, majd összezsugorodnak, mint a haldokló csillagok,
Ahogy vörös óriásokból fehér törpék lesznek,
Aztán szárnyat
Növesztenek, és a levegőbe emelkednek.
IV./Az üvegmadarak
A madarak átlátszóak, mintha üvegből fújták volna őket,
Belsejükben hóvihar kavarog,
És villámok cikáznak.
– A vasteknősök berozsdásodtak, vigyetek magatokkal! –
Kérleli a madarakat a fiú.
– Az ebihalacskáim elúsztak, a két, kedvenc ebihalam,
Jin és Jang – kiáltja a lány. –
Meg kell keresnem őket, vigyetek magatokkal!
A sólyom villámlábbal lecsap, és elragadja a fiút.
A lány apró virággá változik,
Leszáll hozzá egy kolibri,
Nektárt szív az ajkai közül,
Aztán csőre közé
Veszi a virág szárát,
És felröppen vele.
V./A madárban repülő madár
Repül a hatalmas üvegsólyom,
És benne repül a kis kolibri
Csőrében a virágszállal.
A sólyom testében már nem kavarog
A hó, és nem csapdos a villám.
A sólyom nyugodt.
A kolibri most a sólyom
Lelke.
És a sólyom lelke, mint a kolibri,
Könnyű.
