Hotelparallel - Dévai Lilla regényhálója
DÉVAI LILLA
HOTELPARALLEL
102.
Nem tudod, nem tudod, de én igen! Meglestem a múltkor, mert mindig mikor az apu elmegy a munkába a kufferekkel sok napra, azt mondja, hogy ne rosszalkodjak, és ha anyu rosszalkodik, mondjam csak el a Pilénának, és én el is szoktam, de nem csak ezt, hanem a hajókat is az ablakból, mert képzeld, a mi oldalunkról látni a rengeteg sok hajót, és az szerintem sokkal érdekesebb a Pilénának. A kedvencemnek olyan árcbója is van, meg vitorlása, meg lila festés az oldalán, és reggel oda mennek ki a lányok, olyan háromszög-poharakkal, amikbe mindig van bogyó is, és mondtam is a Pilénának, hogy cseresznye, de ő meg rázta a fejét, mert láttam, hogy valamelyikben meg zöld, és ez micsoda butaság, nincs is zöld cseresznye. De mindegy, mert még így is, sosem lögybölik ki, és aztán le is vetkőznek, láttam, mert anyu aludt a szobában a Vilivel, amikor a Vilivel alszik, akkor mindig rémes álmai vannak, már mondom neki a múltkor is mindig, hogy de hát én sem félek ilyen sikítozva, amikor a Burrontó jön apu képeiből, azokból a piros-pacásokból, amiket örökölt, azokat nem szeretem, és kértem is már, hogy inkább a lilásokat tegyük ki, de ő azoktól mindig szomorú, ha rájuk néz, és azt mondja, azok nem valók igazából otthonra kitenni, hiába ígérgettem, hogy szerintem azokból nem jön a Burrontó, hogy belecsavarjon a szőnyegbe. Az nagyon veszélyes, mert akkor tudod, mi lenne? Hogy csak ilyen minta lennék, és nem lenne testem, de nem úgy, mint a szellemeknek, mert azok át tudnak menni a falon, meg szállni akármerre, de én nem, mert ezek a virágminták ilyen indásak, mint a börtönök a rácsai, és akkor ebbe zárna be engem a Burrontó. De most mondjuk, ha jön, akkor jó, hogy itt vagy, és megmenthetsz, mert a Vili most nincs, pedig ő is mindig megvéd, és mondtam is az anyunak, hogy nem is értem, miért mindig pont akkor visít annyira megijedve, mikor pedig éppen itt van a Vili, hogy megvédje. Múltkor is úgy rohantam be hozzá a teraszról, pedig nagyon teljesen pucérok voltak a lányok meg a még a fiúk is a hajón, és nem akartam, mert olyan jót játszottak, mindenféléket, együtt néztük Pilénával, és ezért őt kértem aztán, hogy jegyezze meg a többit, és felkötöttem a korlátra, hogy mindent jól lásson nélkülem is, hogy el tudja majd mesélni. Én pedig berohantam sebbe-lóba, hogy megvidámítsam az anyut, csak a Vili bezárta az ajtót kulcsra, hogy a Burrontó ne szökjön ki a kezei közül, azért, és először én sem tudtam bemenni, pedig már nagyon féltem, hogy mi van az anyuval. Látod, mondtam, hogy a Vili milyen rendes, még meglepetést is szokott nekem hozni a piacról, meg jól elveri mindig a szőnyeg alá a Burrontót, és aztán olyan piros a feje, múltkor is, amikor kinyitotta végül az ajtót, az anyu meg vizet kért, és úgy mosolygott az ágyból, hogy akkor már tudtam, hogy most egy darabig nem jön vissza a Burrontó. És azt is mondta az anyu, amikor letette a poharat, hogy ne mondjam el Pilénának, de még az apunak se, hogy ő így megijedt a Burrantótól, a Vili úgyis megvédi, apu ne izguláljon őmiatta, én pedig láttam, hogy így remeg az anyu keze, mert majdnem kilögybölte a vizet a pohárból, és azt akartam, hogy megöleljem és megnyugodjon, és ezért megígértem neki, hogy jó, és nem is mondtam el senkinek azóta se. És a Vili szerint is apunak rengetegsok a dolga, és nagyon elfáradna még egy Burrantót is a nyakába venni, ami biztos igaz, mert nekem is azt szokta mondani, hogy sózsák, sózsák, és úgy nyög, mintha mindjárt beleszakadna, pedig én inkább sokkal kisebb vagyok, mint a Burrantó. És azért inkább Pilánának azt mondtam, hogy anyu csak szomjas volt, hogy ő se aggódjon a Burrantótól, és megkérdeztem, hogy mit látott, de csak úgy aludt ott a korláton, hogy nem is mondott semmit, pedig jó játékokat láthattál volna, pirítósoztam rá, hogy ejnye-bejnye, és inkább elvettem előle a színházi kukkert, amit a Félixtől kaptam, és megnéztem, hogy még mindig pucérok, és úgy is volt, képzeld, ott napoztak egymás helyén-hátán így, pedig apu szerint nem illik meztelenkedni, és ne áruljad el senkinek, mert ez titok, de anyu is néha szokott a teraszon úgy napozni, hogy csak bugyi van rajta, és valamikor képzeld, még az sem, és nincs is abban semmi Piléna szerint, de azért én nem fogok csak úgy, minden sokféle fiúk előtt pucérkodni, de a lila csíkos hajóra egyszer nagyon szeretnék felmenni, és olyan háromszöges pohárból inni. Én cseresznyét szeretnék bele, tied lehet az a másik bogyó, mondjuk játsszuk azt, hogy te vagy a hajókapitány, és hozod a poharat, és úgy adod oda, hogy akkor lehet kapni belőle, csak annak, aki levetkőzik, és nem lögyböli ki, és ezért fel-alá kéne sétálni pucéron a pohárral, és csak utána lehessen meginni és kiszedni a cseresznyét is, és én nagyon szeretem a cseresznyét a fagyiban is, meg a sütiben is, meg a pohárban is, ezért fogom majd mindjárt, amit láttam a hajón, hogy hogyan vetkőznek le a lányok, én is úgy, és mindent megcsinálok majd, ahogy parancsolgatsz, jó? De akkor most menjél ki, és gyere be a pohárral, amik a vitrinben vannak magasan, és mondjad majd, amit a felnőttek szoktak, hogy szia szépségem, hoztam neked valamit.
