amikor a trapézon lengek, akkor érzem a gyomrom meg a méhem helyén a szelet, ott, ahol megnyílik bennem az az űr, érzem, ahogy átsuhog rajtam

Meg mondjuk ez nem is egy kupleráj, látni azt elsőre, ezek nem olyan lányok, mint kint a mólón vagy a vasútnál, ez egy igényes bordély.

Ha tudni akarja, voltam már nővel, kettővel is. Szóval nem kell ez a lenézés.

Az Irodalmi Jelen áprilisi lapszámbemutatóján Márton Lászlónak köszönhetően "igazi" színházi előadásban volt részünk: az író készülő, szatirikus regényéből olvasott fel egy új részt. Dévai Lilla és Stiller Kriszta szintén megjelenés előtt álló műveikből olvastak fel. Képes élménybeszámoló a Csontreálból.

Én pedig berohantam sebbe-lóba, hogy megvidámítsam az anyut, csak a Vili bezárta az ajtót kulcsra, hogy a Burrontó ne szökjön ki a kezei közül, azért, és először én sem tudtam bemenni, pedig már nagyon féltem, hogy mi van az anyuval.

Azt szeretném, ha mindent befestene, átólcettig, még az ablakokat is. Nekem egy egész életre lenne szükségem, a világra magára, addig festve, mázolva egymásra mindent belőle, hogy végül, mint egyetlen összefüggő felület lepje be ezt a szobát. Mindent, amit valaha látott vagy hallott, fel kellene, hogy fessen ide, míg végül kivehetetlenné válnak egymáson a vonalak.