Jelige: Szomszéd – A panasz

Jelige: Szomszéd

A panasz

Jól kezdődik az új év, mondhatom. A kutyák mindenfelé szaros pelenkákat hordoznak. Apró cafatokra tépik, hogy össze se tudom szedni utánuk. Nekem ne mondja senki, hogy ez tavaszra lebomlik. Nem fog, mert nem biodegradábilis.

Tegnap volt az első hivatalos munkanap. Bejártam a rendőrségre, de két nagy lakat volt a rácson. A rendőr kék Opelje ott állott a ház előtt. Láthatta, hogy megálltam. Az utcában jól meg is néztek, hogy ez mit kereshet itt. Mert én bementem az ajtóig, de nem volt kiírva semmi, hogy miért nincs nyitva. Mindenki kíméli magát még.

Csak én nem nyugodhatok. Ha elmegyek otthonról, ha hazamegyek, mind a pelenkákat látom. Most, hogy a hó is elolvadt, még jobban tud virítani a szemét.

Be fogok megint menni és írok egy reklamációt. Nem tudom, hogy hívják, akié a telek, de a múltkor megnéztem a szekere rendszámát és azt is láttam, hogy a faluban melyik kapun áll be. A házszámot megjegyeztem s otthon leírtam. Könnyű volt megjegyezni, azért. Elegem van abból, hogy a szemetét ide kihordja s belapátolja a patakmederbe.

Itt mindenki azt csinál, amit akar. Ősszel, mielőtt jött volna a fagy, felhoztak a falu végire vagy hat teherautónyi mocskot, ha nem többet. A patakmederből szedhették ki, mert iszapos szemét az egész. Leürítették itt fenn az út szélire. A cigányok szekérrel hordták melléje a szemetet. Majdnem fel a régi malomig kidíszítették az út szélét nekem.

Egyszer kérdem a cigányokat, hogy mit csinálnak. Azt mondják, a falu végiben takarítják a patakot, nekik ezt adta ki a Tanács. Itt fenn pedig tölteni kell. Nem ugyanoda mossa-e majd vissza a nagy víz a nyáron? De ezek csak a vállukat huzigálják. Ami a nagykocsiról ürítéskor az útra leszotyogott, azt otthagyták. Akkora hopp van az út közepén, hogy ha elfelejtem, s kocsival rámegyek, erősen nagyot kell zökkenjek.

Az ember már azt se tudja, mi van az úttal, amin jár. Mi teherkocsi járt itt fel-alá egész nyáron, az attól rettenetes! A felső szomszéd kitalálta, hogy, ahol az a nagy kanyar van, az út a telkin megy át, mert a patak elmosta a régit. Hogy ő visszatölti. Nagy cége van a városban, s biztos jóba van a polgármesterrel is. Alul betondarabokat raktak, utána mindenféle szemetet, a tetejére töltést. Az ősszel elsimították. Kíváncsi vagyok, a tejes kocsit hogy fogja elbírni. Nézem majd az ablakból, egyebet nem tehetek.

Az ember kiköltözik falura, az elején szép minden. Aztán kezdik kidöntögetni a fákat. Szóltunk, hogy hagyják abba, mert egy részben azokért a fenyőkért is költöztünk ide. Nagy cirkuszt kellett csinálni, de reahagyták. Hogy öreg az erdő, ki kell vágni. Aztán a Tega megdrágítja a szemételhordási díjat egy-két lejjel, s a fél falu nem köti meg többet velük a szerződést. Megrakják otthon a szekeret s viszik ki a mezőre. Ki a patakra, mint ötven évvel ezelőtt. Utolsó generációs Pempersre van pénz, de kukára nincs.

Itt egyedül én szedem a szemetet össze, a többi csak mind elhajigálja. Jönnek le az erdőről a fákkal, itt egy palack, ott egy palack utánuk. Nájlonzsákok. Raffiazsákok, tele falevéllel, bedobva olyan meredek helyen, hogy ki se tudom húzni a patakból. Amíg a fagy be nem állt, minden héten két nagy zsák szemetet vitettem el a Tegával plusszba.

De ez a pelenkás nálam most kiverte a biztosítékot. S a fagyban nem is tudok aktiválni. Most majd aktiválok papíron. Ráküldöm a rendőrséget. Úgyis van erre törvény, hogy a szemetet nem szabad akárhova lerakni.

Először azt gondoltam, egyszer megállítom, s szólok neki, hogy hagyja abba. Különben feljelentem. De nem akarom, hogy majd egy nap a kutyáim meg legyenek mérgezve. A múltkor is két nájlonzacskóban találtam piros búzát a kapunk előtt. Ezek mindenre képesek.

Olyan haraggal megyek be a rendőrségre, hogy egészen ki vagyok kelve a képemből. A rendőr úr szerencsére komolyan vesz. Biztos ő sem szereti a szemetet. Na végre még egy ember. Erősen meg vagyok vele elégedve.

Rögtön el kezd telefonálni jobbra is meg balra is. Mutatja a térképen, hogy kire gyanakszik, hogy lehet a tettes, hol lakik, hogy hívják. Hány lova van? Mert akié a telek, annak tényleg két lova van, de nem ott lakik, ahol én leírtam. Hogy néz ki? Magyar ember, megbeszéljük, nem cigány. Tehetek panaszt, mondja, de ha nem az út mellé lapátolja, hanem a patakmederbe, akkor az a Tanácshoz tartozik.

Nem telik el két óránál több, felhív telefonon. Mert olyan rendes volt a rendőr úr, hogy számot cseréltünk. Kettő gyanúsítottunk is van. Amelyiké a szekér a rendszám szerint, annak egy lova van. Kisgyermek vagy felnőttpelenka-e? Mert a házszám körül négy házzal fel s alá sehol nincsen kisgyerek. Egy idős embert pelenkáznak viszont. Mondom neki, meg fogom nézni, mikor hazaérek. Nyomozunk erősen. Meglesz a tettes.

Megnéztem hazafele a pelenkákat. Gyermekpelenka, ahogy sejtettem. Sajnos ezzel nem megyünk sokra.

Otthon ebédelek, mert megéheztem, s el is fáradtam mára. Kinyitom a Facebookot, mert rajta vagyok azon is. Egyebet nem látok, csak vágják a fát, ölik az állatokat, mérgezik az embert. Akinek nem tetszik, az tüntet.

Na, én ma legalább nem kell postoljak és lájkoljak semmit, mert én ma tettem valamit rendesen. Ha egy szóbeli panaszt is csak, de akkor is tettem valamit. Nem is akarom tovább nézni őket, inkább megyek ki, s megpróbálom mégis összeszedni a pelenkákból, ami még egyben van. Egyéb szemeteket is láttam. Le a malomig takarítok. Egyelőre. Most már itt is enyhe az idő, mintha tavasz lenne. Legalább a műanyag szemét elválik a földtől. Össze lehet szedni.