Jelige: Fűzfapoéta – Ha a fák emberek volnának, Nemes halál, Vámpírok márpedig vannak
Jelige: Fűzfapoéta
Ha a fák emberek volnának
Ha a fák emberek
Volnának, évezredeket elfeledve
Inkább villamos után futnának, hiszen
Már nincsenek betemetve. Persze legtöbbször
Elkésnének. A faBéKáVé sem lenne pontos, így
mindenki késne a végére. Minden szervezett lenne
És boldog. Feldíszített ünnepi fenyők vonaglanának
kifutókon. A tölgyek mint rendfenntartó erők őrköd-
nének familliárdokon. A facsemeték ideálokként fa-
celebeket utánoznának, vagy a legújabb faájfonért
Csak úgy egymáson taposnának. Hirtelen
rendkívül fontos lenne a kéreg színe,
meg a lombhiba. A fűzfák
meg tiszta nyesz
lettek, hát miért
nem járnak
kondiba ?
Majd ember-
bőrre nyom-
tatnának min-
denfél hasz-
talan köny-
vet. Csont-
ból bútorokat,
hamutálat. A
koponyák betöltik a teret.
Ha a fák emberek
volnának évezredeket
elfeledve nemsoká egymással
harcolnának. Mi meg lesnénk némán, elföldelve.
Nemes halál
Büszkén áll a sok kitömött állat
Vén vadászok csorgatják a nyálat
Függnek a különféle agancsok
Kivigyorog a szájakból néhány
Peckes aranyfog
Szabadon éltek és felkészültek
Hogy egy nap lehet ide kerülnek
Folyton cikáztak, golyót sem kértek
Hogy legalább a haláluk után
Legyenek szépek
Bent csak a semmi, se lélek, se szív
Már semmi, ami pusztul, vagy pusztít
A fehérvérsejtek sem hirdetnek
Tanácskozást, vagy hadjáratokat
Kifolytak csendben
Még az apró hangyák sem ússzák meg
Vesztőhely ez, nem pedig varázshegy
Amint a bolyba ömlik a hűtlen,
Forró alumínium, hirtelen
Megdermed minden
Nemes halál, alacsony árfolyam
Hiszen mi is elhullunk boldogan
Alumíniummal teleöntve
Végezzük majd az öröklétben
Egy kedves, bolyongó Vogon
Koszos, elnyűtt kristálygömbjében
Vámpírok márpedig vannak
(Egy kezdő vámpír monológja a gyanútlan olvasóhoz)
Miért pont rám tekintetek szörnyként?
Amikor én bármit bevallok őszintén
Azt hiszed, hogy te vagy a világ megváltója?
Te, a természet koronázatlan megrontója
Ti vagytok az igazi vérszívók, nem én
A helyedben az egész fajtám szégyellném
De van rosszabb is: zombik, agyhalottak
Mindent elhisznek, amit a tévéből hallottak
És tudod, a valódi vámpírok milyenek?
Csak távolról leskelődnek és remegnek
"Mert a dolgok halálát látnom kell
Biztos távolságból. Más helyett élek
Amíg elpusztul a Föld többi része
Ne hazudj, mert neked is csak ez kell!
Nem vicces, amíg meg nem hal valaki
Miért nem tudjátok már bevallani?"
Mind vérontáson, tragédiákon éltek
Mint a legendás ősvámpírok a véren
És tudod mi a különbség? Mert akad
Amíg mi a túlélésért tesszük, amit szabad
Ti ezt élvezitek is; cirkusz és kenyér
Vagy legyen inkább: cirkusz és vér
Folyton ilyesmit hallani a híradásokban:
Megmérgezte férjét a halálos csókkal
Egy brazil férfi lelőtte a saját nejét
Az őserdők utolsó négyzetméterén
John Doe eltűnt, talán az óceánba fulladt
Óránként komplett fajok is kipusztulnak
Katonák Izrael utcáin tarkón lőttek
Egy palesztin fiút, majd hanyagul visszadőltek
Az anya sírva kiált: ó Istenem, miért?
Hát hiába imádkoztam a gyermekeimért?
Az együttérzés ma már elfelejtett szupererő
Nem lehet tanítani, talán már nincs is rá vevő
Ilyen hát az emberiség, édes testvérem
Hidd el, nem csak a fajtámat védem
Látod, sokban hasonlítunk mi ketten
Te jó ember vagy, előre megsejtettem
Láttam az arcodon a szavaim hallatán
Valósággal évődtél és elborzadtál
Ezért hát rá kellett jönnöm arra
Hogy vámpírok márpedig vannak
És jobb, ha mostantól te is
Annak vallod magad
