Bárdos József: Újabb szócikkek a Balkézikönyvhöz

Benyomás: Szinesztéziás kifejezése annak, ha egy nő nagy hatással van egy férfira, illetve irodalmiasan kifinomult kifejezése annak, amit egy ilyen férfi az adott nővel e hatás eredményeképpen csinálni szeretne.

Hallomás: Az irodalom legfőbb forrása. A halláskárosult író félreérti az eseményeket, és így azok irodalmi formát öltenek.

Látomásos író: Olyan realista alkotó, akinek (például politikai elfogultsága miatt) jelentős szemsorvadása van. Nézi a világot, de egészen más, amit lát. Sci-fi szerzőknél ennek néha pozitív hozadéka is lehet.

Orvosi műszó: A laikus betegek gyógyszerek nélküli kábítására alkalmazott, jól hangzó, érthetetlen szakkifejezés. Eredete állítólag a latin nyelv, de a mai formáknak kevés közük van az eredetihez. Az orvosi műszók sikerén felbuzdulva újabban az irodalomelmélet szakemberei is megpróbálkoztak ezzel a kábítószerrel, amely hasonlóan más kemény drogokhoz, elsősorban az agyműködést rombolja. Azóta már ők sem értik egymást.

Paradicsom: Az emberiség ősi, a gyermekkor elvesztésével újra és újra, mindenkiben feltámadó egy valamikori, tökéletes, boldog állapot utáni, a művészeket megihlető vágyának kivetülése. Sajnos manapság, mint neve is jelzi, legföljebb paranormális eszközökkel érhető el.

Parisztokrácia: XXI. századi, kelet-európai, diktatúrára emlékeztető államforma, a parisztokraták (lásd ott!) gazdasági-politikai hatalma.

Parisztokrata: olyan kelet-európai újgazdag, akire sem a népi kultúra, sem az európai polgári műveltség nem volt hatással.

Teleregény: más néven szappanopera. Nevét onnan kapta, hogy a forgatókönyve eredetileg annyira semmitmondó és üres volt, hogy semmi másra nem volt alkalmas azon kívül, hogy szappant csomagoljanak bele. Így már tele-regény lett belőle.